⚠️FIGYELEM⚠️
Csak hogy elkerüljük a nézeteltéréseket. Ezt a történetet ketten írjuk. Az össze rész saját, nem lopott. Ha csak azért jössz az oldalra, hogy beleköss ne gyere. Ha mégis, vállald a következményeket. Általában Zita fogja írni a lány szem...
3024. Egyszerűen lehetetlennek érzem az életem. Itt senyvődöm egy elhagyatott tanyán, semmi rendes kaja. Csak rodhadt hús meg romlott tej és egy kis víz van itt.
A nevem Szigma és hibrid vagyok. A családnevem nem tudom, a helyen ahol nevelkedtem a görög abc-ről voltunk elnevezve. Nem is lényeges. Ebben a világban vagy menekült vagy, vagy kísérleti patkány az emberek számára. Több mint 100 éves vagyok már, pontosabban 116. Egy tudós megvett anyámtól, akkor még újszülött csecsemő voltam. A laborban nevelkedtem, többfajta magamfajta "elveszett árvával" . Gyötrelmes életet éltünk. Sosem kaptunk rendesen enni, nem láttuk soha a napfényt sem. Minden nap újabb szuri, újabb altatás, újabb kísérlet, újabb operáció. És miért? Ezért!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A minták éjjel világítanak, vagy esetleg ha veszélyt érzek. A szemem is tűz vörös lesz mikor veszélyt érzek, vagy éjjel akarok látni. A képességeimet még én magam sem ismerem. Annyit tudok, hogy tudok dorombolni ha nyugtatni akarom magam. A vadállatok nem támadtak rám a közeli erdőben, ez is jó jel. Nah de... ennyit rólam. Próbálom túlélni az életem, és ha egyszer lesz egy tökéletes tervem, akkor kiszabadítom a többieket a táborból.
