Peace and Love

Első

Zéta

Reggel megint kiabálásra keltem. Apám és a mostohám vitatkoztak. Anyám elvált apámtól, és újraházasodott külföldön, egy hibrid fickóval. Ő volt az egyetlen aki igazán szeretett és mindig mellettem volt, de apám elüldözte a hibrid utálatával. Csak Görögország nem tudja elfogadni a másságot. A melegeket pszihiáterhez küldik, vagy dili házba, a sötét bőrűeket kitoloncolják, a hibrideket vagy megölik vagy elzárják tőlünk. Szívesen elhagynám az országot, de nem tehetem. Meg akarom menteni a hibrideket. Be akarom záratni a dili házakat. Vissza akarom vonni ezeket az embertelen törvényeket. Az összes ilyen iratot a tengerbe dobnám.

- Hogy lehetsz ekkora barom! Szívtelen vagy, nem csak az emberekkel, de még a fiaddal szemben is! - ordította a mostohám, Auróra.

- Ne mondd meg, hogyan neveljem a gyerekem! Te csak egy pótlék vagy, aki elvégzi a házimunkákat! - ez még nekem is fájt. Apám most elvetette a súlykot.

- Akkor miért vettél el? Kevesebb macerával járt volna, ha felbérelsz egy cselédet! - ordította Auróra, majd csak az ajtó csapódást hallottam. Szóval ő is elmegy. Nem ez lenne az első. 10 évesen hagyott el anyám, akkor apám 40 volt. Most 50. Szóval még kb. 10 év. Fasza! De tényleg. Csak ha elköltözök külföldre, akkor automatikusan lemondok a hatalomról. Kis városka vagyunk, annál nagyobb hatalommal. Utálom.

- Őt is elüldözted, igaz? - álltam apám elé számon kérő tekintettel.

- Semmi dolgod nem volt vele, fiam. Te törődj a saját dolgoddal, ami jelen pillanatban a hibridek elfogása. Még mindig nyüzsögnek a városban! - dörrent rám, mérgesen. Ő még ilyenkor is csak a hibridekre gondol. Ha nem halál büntetés lenne a hibridek rejtegetése, akkor sokan nem jelentenék, ha látnak egyet. Én tudom, hisz sokan ezzel jöttek hozzám. Az embereknek nincs bajuk a mássággal. Nekik az elfogadás következménye a bajuk. Hisz valljuk be, senki sem akar meghalni.

- Te is tudod, hogy egy hibridnek sem fogok ártani. Ők nem ártottak nekünk, így én sem fogok nekik. Az egy dolog, hogy te mindenkinek csak ártasz, legyen az ember vagy se, én nem ilyen vagyok! És pechedre, de akkor is én vagyok az utódod, és rendbe fogom hozni ezt az elcseszett rendszert, amit még déd papi rontott el. - mondtam egyre idegesebben, mégis halk hangon, majd elhagytam a szobát.

Az előszobában felkaptam a cipőm és a dzsekim, majd kisétáltam a partra. Ez a kis város két szigetből áll össze. A szigetek közti távot hajóval lehet megtenni, ami nem valami drága. Mint a hagyományos tömegközlekedés. Bár már alakítgatnak egy vízalatti átjárót, csak a turisták kedvéért. A parton van egy kis halász házikónk. Néhány peca bot, háló és csali van benne, na meg a fényképezőgépem. Imádok fotózni, imádom a természetet és kábé minden ehhez kapcsolódó dolgot. Általában felkérnek kiállításokra, és onnan szerzek egy csomó pénzt. A Nap már bőven elhagyta a horizontot, de így is gyönyorű volt. A távolban látszott néhány fekete felhő, és ez tette igazán széppé az összképet. A tenger ezen része már kissé fás volt, sőt beljebb már kész erőd volt. Az emberek csak Tiltott Rengetegnek nevezik. Ez az erdő vezet át a hibrid táborba, ami igazából egy kicsi lepukkadt tanya. Legutóbb 27 hibrid volt bent, most lehet több van. Vagy kevesebb, attól függ öltek-e meg belőlük.

Ekkor halk neszt hallottam a fák közül, és végül egy emberi alakot véltem felfedezni az egyik bokornál. Ez az emberi alak ájultan és véresen esett össze, én pedig ijedten iramodtam meg felé...

Hamarosan jön Szigma szemszöge, remélem várjátok a folytatást! Puszi H❤️