Fake love

második éj

Monoton percek, napok. Minden az unalmas, begyakorolt rend szerint halad. Kiábrándító.

Minden este ugyan arra megyek haza, mint azon a héten. Titkon várom, hogy ott állj. Vágyom rá, hogy ott állj az ablak túloldalán. Hogy integess, és én visszaintegessek neked.

De nem vagy ott, másnap sem, és utána sem.

Őszinte leszek, már egy év eltelt nélküled, és egész nyugis volt,

Minden nap felkelek, munkába megyek, beülök a kifőzdébe, azután hazamegyek. Lefekszem és alszom, azután felkelek, munkába megyek, a kifőzdébe, azután haza.

Minden ismétlődik, percről percre ugyan az történik. Körülöttem minden fakó, unalmas.

nem maradtak érzéseim.

Este van, sötét, köd és hideg. Pont mint egy hónapja mindig.

Befordulok a sarkon, és nem látom a halvány fényt kiszűrődni az üzlet ajtajának alján lévő réseken át. Az ajtót is becsukták. Nincs nyitva. Mint minden kedden.

Megállok, és elolvasom a táblát az ajtón. 'Takarítás miatt zárva.'

Megfordulok, indulok tovább. Egyik lábam rakom a másik után, megszokásból megyek. Nem is nézek előre. Mint minden nap.

Megérkezem a tömbhöz, beütöm a kódot, nyílik az ajtó. Lassan lépcsőzök fel.

Már teljesen el is felejtettem még az illatodat is,

Megtorpanok. Visszalépek kettőt, lefelé a lépcsőn.

Ott állsz a folyosó végén, az ajtóm előtt.

Megdörzsölöm a szemem, megcsipkedem a karom. De ez a valóság, tényleg ott állsz mind a 174 centiddel.

Fekete cipő, fekete, viseltes nadrág, fekete pulóver, fekete sapka. Egész lényed fekete, mintha gyászolnál. Egyedül a hajad nem sötét, sőt, szinte rikítanak szőke tincseid a sapka alól.

de várj csak,

Felocsúdva erőt veszek magamon. A visszamaradt két lépcsőfokot egyszerre lépem át. Végigsétálok a folyosón.

Lépteim hangjára felkapod fejed, rám nézel. Sötét szemeiddel pásztázol végig. Ellököd magad a faltól, két lépést hátrálsz. Helyet adsz nekem.

Melléd érek, előhalászom kulcsomat, és elfordítom a zárban. Szélesre tárom az ajtót és belépek rajta.

az emlékek lassan visszatérnek.

Nyitva hagyom, így meghagyva neked a lehetőséget. Ha akarsz bejön, ha nem akarsz, nem.

Leveszem cipőm, felakasztom kabátomat, és a konyhába megyek. Bekapcsolom a kávéfőzőt, leülök a székre és várok.

Kintről ajtócsapódást hallok, mire megrezdülök. Szöszmötölsz az előszobámban valamit, aztán csak lépéseket hallok.

Jelez a gép, kész a kávé. Felállok és leveszek egy poharat, beleöntöm a kávét. Lerakom az asztalra, középre és előretolom.

Visszafordulok az ablak felé, és elmosom a gépezetet. Közben kinézek az utcára és elmosolyodom.

Megfordulok, az asztalt nézem, de a bögre nincs ott.

Elfordítottam a fejemet, és megláttalak.

~~~

Lassan nyitom ki szemeimet. Sötét van, de az ablakon keresztül szűrődik be némi fény az utcáról.

Elfordítom fejem, és meglátom a fiút magam mellett. Oldalára fordulva alszik, egészen halkan szuszog.

A másik irányba fordulok, és az órára pillantok. Hajnali négy óra van. Megint felébredtem, de most legalább őt nem keltettem fel.

Egész lényemmel felé fordulok, és jobb kezemmel átölelem nyugodt testét. Közelebb húzom magamhoz, mire morcosan fújtat egyet.

- Nem megyek sehova.

Megfordul ölelésemben, fejét a mellkasomba fúrja, és alszik tovább.

Elmosolyodok, és lehunyom szemeim.

2019.07.07