-Ezt mégsem tartom jó ötletnek. - fordult vissza Taehyung.
-Nem, nem, nem. - lökte ki szobájából Jimin. - Szépen elmész arra a randira.
Taehyung egyre bizonytalanabbul fogadta a hétvégét. Hiába ment haza Yoongival a hét minden egyes napján haza... Valahogy most kételkedett ebben a napban.
Az ezüst kissé idegesen nyitotta meg az üzenetet, amit Yoongitól kapott.
-Remek, hamarosan itt van. - sóhajtotta Taehyung.
-Nagyszerű! - csapta össze tenyerét Jimin.
-Az normális, ha félek? Nagyon. Mi lesz, ha meg akar csókolni.
-Akkor használod a szád. - forgatta a szemét Jimin. - Ha tudnád mennyi mindenre kell majd még a szád használni. - tette hozzá, mikor meglátta Taehyung kissé kétségbeesett arcát.
-Nem segítesz.
Jimin mosolyogva adta a kezébe cuccait és kilökte a házból Taehyungot, majd kulcsra zárta az ajtót, hogy barátja még véletlenül se tudjon vissza menni.
-Jimin! - próbált bejutni a házba Taehyung. - Jimin, engedj már be. - dörömbölt az ajtón. - Legalább egy pulcsit dobj ki, hideg van.
-Ki lettél zárva? - kérdezte Yoongi.
Taehyung nem számítva a hirtelen kérdésre, ijedten fordult meg. Nem nagyon nyugodott meg, mikor meglátta Yoongit.
-Igen. Jimin kizárt. - harapta be szája szélét.
Yoongi mosolyogva lépett Taehyung elé.
-Mit csináltál?
-Semmit. - vágta rá egyből Taehyung kicsit dühösen. - Jimin, csak simán Jimin.
-Gonosz. - mosolygott Yoongi.
-Az. - húzta össze magát Taehyung a hűvös szellőre.
A menta hajúnak feltűnt, hogy a másik fiúnak elég lenge ruhája van. Levette magáról a pulóverét és Taehyungra terítette, aki meglepetten nézett rá.
-Így nem fogsz fázni. - húzta magához közelebb és egy puszit nyomott Taehyung homlokára.
Hirtelen az ezüst már úgy érezte, hogy mégsem lesz szüksége arra a pulcsira. Arcába a vér gyorsan felszökött, ami piros szint kölcsönzött neki.
Yoongi eltolta magától a meglepődött fiút és elmosolyodva fogta meg a kezét és húzta maga után.
-Mire oda érünk, már sötét lesz. Így lesz a legjobb.
-Miért, hova megyünk? - kérdezte a még mindig kezét fogó fiútól.
Hiába kérdezte, Yoongi nem válaszolt neki, csak egy kedves mosolyt küldött felé. Taehyung sóhajtva hagyta, hogy Yoongi maga után húzza, kíváncsi volt, hogy hova vezet útjuk.
Egy ponton már kezdett ismerős lenni a környék, de nem tudta volna feleleveníteni, hogy hol látta már ezt a helyet.
-Ez egy szép hely, sokszor raknak ide ki lámpásokat. - mondta Yoongi.
Ahogy egyre beljebb értek a lámpásokkal kivilágított parkban, Taehyungba belehasított a felismerés, hogy már álmában járt erre.
-Tényleg szép hely. - ült le a padra Taehyung, amiben az álmában is. Felettük is úgy sorakoztak a világító gömbök, ahogy emlékezett rájuk. - Jártál már itt? - nézett a mellette ülőre.
-Nem, még nem. Egyszer, amikor unalomból sétáltam erre, láttam, hogy vanna kint ilyen fények. Egy romantikus helynek találtam. Megkérdezem a szüleim, hogy milyen gyakran vannak itt kint ilyen világítások, mert tudni akartam, hogy mikor hozzam el ide azt a személyt, akit megkedveltem.
Nézett Taehyung barna szemeibe. A fények szépen megvilágították Taehyung vonásait és ajkait, amit nem hagyott Yoongi figyelem kívűl.
Végignyalva ajkain ült közelebb Taehyunghoz, az egyik tincsét eltűrte füle mögé és tarkójára simítva húzta magához kicsit közelebb.
-Ha most megszeretnélek csókolni, nem futsz el? - cikázott tekintete az előtte ülve szájá és szeme között.
-Nem. - suttogta Taehyung és Yoongi ajkaira vezette tekintetét.
Lehunyt pillákkal közelítette meg Yoongit. Amikor ajkaik összeértek Taehyung egy kicsi ajakgörbületre húzta száját. Boldog volt, hogy első csókja azzal a személlyel történt, akit szeret.
