Viszonylag boldogan lépdeltek az idősebb fiú mellett Taehyungék, akivel reggel találkoztak. Pontosabban Jimin rángatta oda hozzá Taehyungot, mert már messziről észrevette.
-Lehet egy kérdésem? - torpant meg Jin a suli előtt. - A srácok, tegnapról.. Exeitek voltak?
-Igen. - bólogatott Taehyung. - Miért?
-Mert szerintem engem ki akarnak nyírni. - mutatott Jungkook és Yoongi irányába.
Taehyung szúrós pillantásokkal fordult az említett irányba. Felvont szemöldökkel várta, hogy mit akarnak de ők meg sem mozdultak a helyükről. Csak nézték őket és látszólag valamin nagyon kattogtak.
-Szerinted mennyire vannak jóban? - biccentett Jungkook feléjük.
-Fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy ki ő. Egyáltalán a suliba jár? - fújtatta Yoongi. -Nagyon nem szimpatikus a srác.
-Nézd meg, még simogatja Jimint. Hát mindjárt oda megyek. - dühöngött Jungkook. -Most komolyan, mi annyira vicces ezen a srácon?
Yoongi egyik osztálytársa arra tartott éppen. Furcsállva nézte, ahogy szinte már gyilkos tekintettel méregetik az idősebb fiút. Gonosz mosolyra húzva ajkát állt meg mellettük.
-A barátaitok nagyon jó elvannak Jinnel. - állapította meg egy idő után.
-Te ismered? - kapták rá egyszerre a tekintetüket.
-Aha. -bólogatott. - Két évvel idősebb nálunk. Mindenki, akivel beszél előbb - utóbb bele esik. Tudjátok vicces srác és őket ki ne szeretné. Lehet majd ők hármasban csinálják.
A fiú amilyen gyorsan csak tudott elszaladt ez a mondat után, mert Yoongi elég mérgesen nézett rá és őt ismerve a végén még meg is veri, amiért korán reggel idegesíti.
-Határozottan nem kedvelem őt.
-Én sem. Nagyon nem. Nem akarok, hogy a közelükben legyen. - tette karba a kezét a menta.
-Engem nem érdekel. Fogadás ide vagy oda én szeretem Jimint. Sikerült beleszeretnem és utána elbasznom.
-Pont erről akartam beszélni veled. Nem akarom folytatni ezt a hülyeséget, mert...
-Mondd ki. -vigyorgott Jungkook. - Gyerünk, nem nehéz.
-Vissza akarom szerezni Taehyungot.
-Nem erre gondoltam de ez is megteszi. Ez nálad már haladás. - nevetett Jungkook. -De amíg ezek ketten együtt vannak, nem fognak velünk beszélni és konkrétan elválaszthatatlanok lettek az elmúlt napokban.
-Akkor külön fogjuk őket választani. Amúgy sem előtted tervezte ezt megbeszélni.
-Egyszer úgy is meg fogod szokni, hogy az érzéseidről dumálsz valakinek. - lökte oldalba Yoongit.
-De ez nem te leszel, hanem Taehyung.
-Aúcs. -tette a fájdalmat Jungkook.
Mivel hamarosan az első óra kezdetét veszi, az emberek is lassan beszivárogtak az épületbe. Jungkook és Yoongi még megvárta, hogy Jiminék előttük besétáljanak. Úgy gondolták, hogy nehéz lesz őket megbékíteni, elég dühösen néznek rájuk még mindig. A másik nehéz feladatot az jelentette számukra, hogy külön legyenek.
-Tae, tudod min gondolkodtam? - ült le Jimin a helyére.
-Én is azon. Neked is írt Jungkook?
-Igen. Beszélni akar velem suli után. Csak velem.
-Nekem is ezt írta Yoongi. Magamat ismerve, meg is hallgatom őt egyedül.
-Igen én is Jungkookot. Tuti ez volt a céluk. De tudod mit? Én meg is akarom hallgatni.
-Én is Yoongit.
Közös megegyezés alapján mind a ketten bele mentek ebbe a talákozásba. Úgy gondolták, hogy néhány percbe nem fognak belehalni és nyugodtan meg tudják hallgatni őket. Taehyung szíve még mindig nagyot dobbant, mikor Yoongi boldogan fordult hátra, elolvasva azt az üzenetet, melyben Taehyung beleegyezett a délutáni találkozásba. Nem mutatta ki de belül fülig érő mosollyal nézett vissza rá.
