Másnap reggel Jimin és Taehyung egyszerre mentek iskolába. Taehyungnak sok kedve nem volt menni azután, hogy Yoongival tegnap este jól érezte magát és ennek tetejében ma nem is lesz iskolában még ezen a héten. Amit még mindig nem ért, hogy miért kellett Yoonginak verekednie.
Meglepődve vette észre osztálytársát és annak barátját, akik az iskola aulájában várakoznak rájuk.
-Sziasztok. - sétáltak oda hozzájuk. - Ti itt lehettek? - kérdezte Taehyung.
-Nem igazán. - mosolygott Jungkook. - Kettőtök miatt vagyunk itt. - mutatott felváltra Jiminre és Taehyungra?
-Miattunk? - fordult Yoongi felé Taehyung beharapott alsó ajakkal.
A menta hajú mosolyogva lépett közelebb osztálytársához és álla alá nyúlva emelte fel a fejét.
-Hát, ha Jungkook is azért jött, amiért én.. az elég rosszul venné ki magát. - gondolkodott el Yoongi.
-Miért, te miért jöttél? - jelent meg egy halvány görbület ajkain Taehyungnak.
Yoongi egyik kezét Taehyung tarkójára, másik kezét derekára vezetve húzta magához közel és ajkaira hajolt. Taehyung meglepődött a másik tettén de viszonozta a csókot. Szinte érzete a jelen lévők pillantását magán. Mielőtt a csók véget ért volna Yoongi lágyan harapott Taehyung alsó ajkába.
-Mondtam, hogy legközelebb én harapom meg a szád. - suttogta Taehyung fülébe, amire az ezüst fürtös még vörösebb lett.
-Lányok! Két jó pasit elvesztettünk. - kiabálta az egyik lány.
A felkiáltásra nevetve bújt Yoongi ölelésébe és próbálta elrejteni egyre vörösebb arcát. Érezte, hogy ezen a másik fiú nagyon jól mulat, ezért lágyan vállom csapta és felnézett rá.
-Ne nevess ki. - próbálta visszatartani mosolyát és komolyan nézni Yoongira.
-Nem nevetek. - emelte fel a kezét védekezően. - Ma hány óránk van?
-Neked egy se. - nézett értetlenül Taehyung, mert nem értette m, hogy most miért kérdezi, amikor neki itt sem kéne lennie.
-Tudom. Én miattad kérdeztem. Vissza akarok jönni, mire végzel.
-Nekem még Jiminnel a könyvtárba kell menni, mert még mindig büntetésben vagyunk, szóval elég későn fogok végezni. - sóhajtotta szomorúan.
Jimin mikor meghallotta, hogy délután meg jelentése van valahol és valamit még csinálni is kell, elképedve nézett legjobb barátjára és egy kisebb hisztit levágott, hogy semmit kedve nincs ahhoz a nőhöz menni megint.
-Egyszer kibírtad, máskor is sikerülni fog. - nevetett rajta Taehyung.
-De azt is nehezen bírtam ki. Az a vénasszony a nézésével ölni tudna. Rendesen élvezi, ha szenvedni lát minket. - dünnyögte tovább Jimin szenvedve.
-És, ha utána elviszlek valahova? - kérdezte Jungkook felvont szemöldökkel.
-Rendben! - egyezett bele azonnal Jimin.
-Persze én könyöröghetek neked órákig, akkor sem egyezel bele semmibe ilyem gyorsan. - forgatta a szemét Taehyung.
-Nincs olyan dolog, amivel motiválni tudnál. - vont vállat Jimin.
-Én is vigyelek el randizni? - kuncogott Taehyung. - Azok után, hogy lassan már nálam laksz, nem lesz nagy dolog.
-Akkor ma délután randizni viszel. - vonta fel a szemöldöké Jimin.
Jungkook és Yoongi tettetett szomorúsággal nézték rájuk, majd egymásra vezették tekintetüket.
-Tiltakozhatok? - kérdezte Yoongi. - Én akarom randira vinni Taet. - húzta magához Taehyungot és szorosan megölelte.
-Yoongi, ha megfújtasz akkor többé már nem megyek senkivel, sehova. - tolta el magától Yoongit Taehyung.
-Délután majd hívlak. - nyomott egy puszit Taehyung homlokára és kifelé igyekeztek, mikor megpillantották a távolban az igazgatót. - Park, Taehyung velem van. - fordult vissza Yoongi mosolyogva Jiminhez.
-Gyere ki a rózsaszín ködből, mert késésben vagyunk. - legyezett Jimin Taehyung szeme előtt.
A két fiú majdnem futva érkezett meg az órára, szerencséjükre még a tanár előtt sikerül beérniük. Egyikről sem lehetett levakarni a mosolyát a nap további részében.
