Csak szeretni akartalak

1.

- Mégis mire számítottál?
A kérdés szinte barátságosan hangzott el Thompson szájából, a kezében villogó kard és az arcára kiülő vadállati düh azonban így is halálra rémisztette a megkötözött foglyot.
- Elárulni az urunkat? - a hangja egyre jegesebbé vált. - Mind felesküdtünk, hogy a világ végére is követjük őt! Te pedig megszegnéd a szavad némi aranyért a helyi barbároktól? - Thompson most már kiabált. - Azt hitted, hogy megúszod?
Közelebb lépett a földön térdelő árulóhoz, és a hajánál fogva felemelte a fejét. Az másik férfi arcába sziszegett.
- Nos, rosszul hitted. Én az életem árán is megvédem az uramat!
Egy irtózatos üvöltés és egy kardsuhintás hangja hasított a levegőbe, majd teljes csend lett.

A kivégző megtörölte a kardját, majd meghajolt az ura, Jon Jarl felé, aki némán, rezzenéstelen arccal nézte végig az imént lejátszódott jelenetet. Körben a harcosok borzadállyal nézték a holttestet, de nem mertek megszólalni.

Végül elindult a menet vissza a nemrég elfoglalt erődbe. A katonák újonnan támadt félelemmel vegyes tisztelettel néztek Thompsonra. Ők vajon képesek lettek volna kivégezni egy társukat, ha a jarl ezt kéri tőlük?