Fáradt lélek

1

Kisétálok a palotából. Grema uralkodója megköszönte a segítségemet a Fentrákkal szemben. Igazán szép bolygó ez a Jertna. A lila fákról termók szaladnak át az úton és le a fákról. Sok bolygón jártam, de olyanon még nem, ahol négylábú mókusfélék futkároznak világító farkukkal. Igazán hiányzik már a Föld. Hány év is telt el azóta? Hatvanegy? Talán. Sajnálom, hogy az a bolygó is a saját halálába fut. Mikor először voltam ott, lehet, hogy háborúk dúltak az angolszászok és a skandináv népek között, de mikor nem voltak ott háborúk? Sajnos túl közel kerültem a Lothbrok családhoz, így mikor Odin parancsba adta, hogy ideje otthagynom és megkellet szerveznem a saját halálom megzuhantam. Loki segített, hogy felépüljek. Szerettem Ragnar Lothbrokot, mint apámat, hisz nekem soha nem volt igazi apa formám. Vasderekú Björnt és Ubbét igazi fivéremként szerettem. De legalább tudtam, hogy úgy hagytam el a Földet, hogy segítettem a letelepedésüket. Utána még egyszer vissza kellett mennem, amit Thor és Loki elleneztek, de Odinnak csak egy "B" terv voltam mindig is. Ha valahol gond volt, én ott voltam. De az, amit 1943-ban láttam, minden háborút felülmúlt. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a dolgom nem a háborúba való beavatkozás volt, hanem, hogy Hydra nevű szerv ne tudja megszerezni a Harcosok Kardját, amit miután visszavittem Asgardba soha többet nem voltam a Földön. Mindig máshova küldtek.Megjelent előttem a szivárványhíd sugara, amit Thor idézett meg és rögtön beszálltam. Nagy meglepetésben volt részem, amikor Asgard helyett a Földre érkeztem. A Jertnán folyó háború nagyon hosszúra nyúlt, öt évre és nem kaptam semmi értesítést arról, hogy Asgarddal történ volna valami. A helyszínt azonnal felismertem. Ez a skandinávok földje, de mikor oldalra néztem a szírtről megláttam Thort. Először fel sem ismertem, mert az őszintét megvallva elképesztően meghízott. Úgy nézett ki, mint apja.

-Thor!-kiáltottam, majd karjaiba rohantam. Majd hátraesett, mikor elkapott, de akkor is úgy szorítottuk egymást, mintha soha nem akarnánk elengedni egymást.

-Szilen.-suttogja a nyakhajlatomba és még jobban megszorít.

-Thor megfojtasz.-nevettem fel, mire a férfi rögtön eltávolodott és a szemembe nézett, de még, így is tartott.

-Annyira hiányoztál!-motyogja. Megveregetem egy mosoly kíséretében a vállát és elindulok a város felé, ami kifejezetten modernek nézett ki.

-De sokat változott ez a vidék. Sokkal modernebb. Loki tuti a haját tépi, amiatt, hogy a Földön kell lennie. Apropó Loki!-fordulok vele szembe és kezdek el hátrafelé sétálni.-Már meg sem tisztel fivéred azzal, hogy köszöntsön?-nevetek fel és teszem a szívemre a kezem játszott meghatottsággal, de a kedvem azonnal lecsügged, amint Thor megáll és lehajtja a fejét.-Thor! Hol van Loki?-sétálok felé.-THOR!-szólok erélyesebben.

-Meghalt...-néz rám könnyes szemmel. Meghökkenek és könnyek gyűlnek a szemembe.

-Nem! Valahol meg kell lennie! Tudod, hogy milyen. Biztos, hogy él!-mondom kétségbe esve.

-Nem él!-ordítja Thor-A saját szememmel láttam, ahogy megfojtják.-temeti a kezébe az arcát.-És nem tettem semmit...-motyogja.

-Thor... mi történt?-teszem fel a kérdést elhúzva kezeit arcából.

-Thanos...- feleli könnyes szemmel, nekem pedig görcsbe rándul a gyomrom, hosszan sok olyan bolygón jártam, ahol Thanos után történtek borzasztó háborúk.