Fáradt lélek

3

Megérkezve egy nagy tisztáson álló épülethez Thor azonnal lepattant kezében a vihartörővel, mint kiderült. Kint három ember várt ránk. Egy vörös és szőke hajó nő, egy szőkés barna férfi és egy izgatott, szinte fekete színű hajú férfival.

-Áhh Kapitány!-szólítja meg Thor. Ez a férfi ismerős, mintha láttam volna valahol. Megvan! Láttam egy képet róla 1943-ban.

-Thor.-bólint végigmérve a férfit, de végül rajtam állapodik meg a szeme és kérdőn tekint Thorra. A férfi felém néz és rámutat a halántékára és visszanéz az inges férfira.

-Ő itt Szilen, egy nagyon jó barátom Asgardból.-int felém, majd karol át.

-Szilen Lothbrok!-nyújtok felé kezet, amit elfogad és erősen megráz.

-Steve Rogers! Nos üdvözlöm a bolondok házában.-mosolyog rám, ami rám is rám ragad.

-Istenem!-szólal fel izgatottan a másik férfi- A Nevem...a nevem Scott Thor, mármint Scott Lang. Azt a te tényleg egy isten vagy!-ráz vele kezet-Elnézést, de azt hittem izmosabb vagy.-Thor összevonja a szemöldökét és a férfi kicsit megijed, de Thor az arcát látva azonnal felnevet, amit csak összevont szemöldökkel figyel. Egy kéz ragadja meg a karomat és kezd el húzni. a kéz a nőhöz tartozik. Hátranéz, de az értetlen arcomat látva azonnal elengedi a karom és átölelve a derekam belém karol és sétál tovább. a közvetlenség miatt már most megkedveltem ezt a nőt. Átvetem a karom a vállán, mivel magasabb vagyok és haladok vele.

-A nevem Natasha Romanoff, de neked csak Nat. Sajnálom, hogy elrángattalak, de gondoltam jobb, így mielőtt Scott nálad is tinilányos rajongást produkál.-néz rám mosolygós szemekkel.

-Szili, nagyon örvendek! És köszönöm!-lököm meg a csípőmmel, mire csak felkuncog. Beérve egy férfit pillantok meg, aki nagyban ügyködik valamin.

-Tony, gyere megjöttek Thorék!-kiálltja el magát el Nat.

-Thorék? Miért hirtelen osztódni kezdett?-egyenesedik fel, majd fordul meg, de azonnal megáll és kérdőn néz rám.-Ő ki?

-Szilen Lothbrok.-mondja boldogan, még mindig nem elengedve engem-Velünk van!

-A plusz ember soha nem árt, nem?-vonja meg a vállát-Tony Stark. Bármi kell csak szólj, de nem biztos, hogy meg is csinálom!-fordul vissza a géphez, mire Nat csak lehajtja a fejét egy kuncogással-Péntek! Elemezd a felszerelését és készíts egy erősített változatot!-kiálltja el magagát.

-Igenis Uram!-szólal meg egy női hang a semmiből, mire forgatni kezdem a fejem.

-Nyugi, ez csak Stark mesterséges intelligenciája-Gyere bemutatlak még valakiknek!-elvezetett egy üveges szobába, ahol a csapat többi tagja állt. Név szerint James Rhodes, de csak Rody és Clint Bartonnal. Kedvesek, de a legkedvesebb még mindig Nat volt. Összegyűltünk és elmondták, hogy felkeresték Thanost, de ő elpusztította a köveket. Idegesen kiviharzottam a szobából, de Nat utánam sietett és elvezetett egy másikba, ami elmondása szerint gyakorlásra szolgált.

-Megnézhetem a felszerelésed?-kérdezi a nő csillogó szemekkel. Bólintok és leakasztom a szekercét és a kardot az övemről, hátamról, pedig leveszem a kétkezes fejszét, bár erőnlétemnek köszönhetően egy kézzel is simán elbírom-Ez elképesztő! Szabad?-néz rám.

-Csak tessék, ha kell segítek megtanulni használni. A nő rám mosolyog és kezébe veszi a bárdot, de hamar meg kell fognia a másik kezével is-Te ezt, hogy bírod el egy kézzel?-vonja össze szemét, miközben rám néz.

-Asgardi vagyok és több, mint ezer éves. Tudnom kell használni.-egyetértve bólint és meglendíti a fegyvert, ami nem egyenesen, de megáll a levegőben. Elismerően bólintok-Benned is van erő, ahogy látom!-felkuncog a kijelentésemre, majd megtámasztja a fegyvert és rátámaszkodik.

-Na, hogy áll?-mosolyog kajánul.

-Úgy, hogy remélem ilyennel harcolsz.-mind a kettőnkből kitör a nevetés. Kiveszem a bárdot a könyöke alól. Beállok mögé és egy kezembe helyezem a fegyvert, majd a kezein végigsimítva ráhelyezem azokat, hogy megfogja. A levegő bennreked a tüdejében, de hagyja, hogy csináljam-Fontos, hogy ne lendítsd túl. Engedd, hogy ő irányítson te pedig csak hagyd, hogy táncoljon. Így!-mozdítom hátra és mikor derékszögben van a hátunknál érzem, hogy a nő nekem feszül. Nehéz visszatartanom magam, hiszen soha nem titkoltam, hogy az asszonyokhoz is vonzódom, de most nem azért vagyunk itt. A szemem akaratlanul is a kifeszített testtartása által nyújtott kilátásra vándorol. Észhez térve indítom meg a fegyvert, ami a fejünk fölött áttér a lendület pályájára, amit hagyok. Az utolsó dolog, ahol erőt kell használnom az az , hogy megállásra késztessem és az engedelmesen megáll derékszögben velünk-Érezted a különbséget?-motyogom a fülébe-Nem kell annyi erőt kifejteni. Elég, ha elindítod és megmondod neki hol álljon meg. Neki ennyi elég. Fogd!-figyelmeztetem, mielőtt elengedném a nyelet. Ellépek és felvont szemöldökkel nézek rá.

-Most is tanultam valamit.-mosolyog rám és leteszi a bárdot az asztalra-Tudod én kémnek voltam képezve és nem csak ennek-simít végig a bárdon "Bárcsak nem csak azt simogatná."-a használatát figyeltem meg!-kúszik egy kaján vigyor az arcára.

-Sajnos, most nem ezért vagyunk itt.-viszonozom a kacérkodást, de hamar felkuncogunk mind a ketten.-Nat! A tárgyalóba!-kaptuk fel a fejünket a Kapitány parancsoló hangjára. Nos akkor kezdjünk bele!