Mentsd meg Malfoyt! [Dramione fanfiction, Befejezett]

1. fejezet - Megbízatás

1. fejezet

Megbízatás

Megállíthatatlanul zuhogott az eső a Minisztérium megbűvölt ablakain, vad villámok cikáztak át a mesterségesen borús, vasszürke égbolton. Mélyen, a föld alatt ez igencsak szokatlannak tűnhetett, de a varázsvilágban ez is csak egy átlagos napnak indult. Az auror főosztály ma kongott az ürességtől. Minden valamire való auror terepen volt, egyedül csak pár irodista maradt, akik a sürgős üzeneteket továbbították vagy a jelentéseket szedték ráncba. Most is lézengett egy-két papírrepülő a teremben, de a viharon kívül semmi más nem történt.

Mennydörgés hangzott fel hirtelen. Valakinek megint borongós kedve támadt, s nem bírt parancsolni az érzelmeinek – tűnődött Hermione Granger, aki éppen egy aktát címkézett fel. Ez ma nem az első akta volt és nem az utolsó, mivel még számtalan másik hevert az asztalán. Kinyújtotta a kezét, de nem érzett egyetlen esőcseppet sem. Szerencse, mivel pár hete az egész auror főosztály elázott. Hermionénak meg sem fordult a fejében, hogy a vihart talán ő saját maga idézte elő borongós gondolataival.

Nehéz sóhajt hallatott, amikor a munkáját vette górcső alá. A rágódás számára rutinszerűen elvégzendő feladat volt az utóbbi hetekben, hónapokban, években. Voltak napok, amikor egyszerűen hiába feszítette meg az összes izmát, és adott bele mindent, akkor sem jutott előbbre. Állt egyhelyben, várt valami kiugrási lehetőségre, mégsem történt semmi. Hiába volt Hermione rátermett auror, akkor sem sikerült elmozdulnia a gyakornoki állástól felfelé. Persze Ron és Harry már régen feljebb kerültek a ranglétrán, bevetésekre jártak és azt csinálták, amit egy aurornak kell. Hermione azonban elveszett az iratok halmazában, a szüntelen adminisztrációban. Nem erre vágyott.

Kávéfőzési képességeit persze megcsillogtathatta, nem is beszélve lexikális tudásáról és monotonitástűrő képességéről. A papírmunka beterítette, amit egy ideig szívesen csinált, de most már szörnyen unta. Mélyen felsóhajtott. Haját ma egy szoros kontyba csavarta és ceruzával rögzítette, így kevésbé zavarta a göndör hajrengeteg. Felkönyökölt az asztalra.

– Mentem volna jogtanácsosnak – morogta mérgesen, majd felállt az asztaltól és feltett egy újabb adag fekete mérget a kollégáknak. Nem értette, hogy miért szeretik ezt a fekete löttyöt, ami olyan volt, akár a szurok. Bár nem panaszkodott senki sem a kávéfőzési képességeire.

– Hogy mondtad? – kapta fel a fejét Jane, egy másik aurortanonc, aki éppen akkor fejezett be egy igencsak vontatott szabálysértési jegyzőkönyv korrektúrázását. Az ő álmai között sem szerepeltek a sebességtúllépő seprűs ügyek vagy csaló üstkészítő eltűnő üstjeiről szóló jelentések. Arcán nyomott hagyott az unalom, szeme alatt egyre sötétebbek lettek a karikák. Remek sorstársa volt kolléganőjének.

– Csak hangosan gondolkodtam – válaszolta Hermione, végül legyintett egyet, mintha valóban nem számítana az újabb kifakadás, ami a héten már nem az első volt. – Nem értem, mi bajuk a többieknek... Minket soha nem engednek egyetlen bevetésre sem. Idő előtt elvégeztem a képzést, már majdnem két éve itt vagyok, és mit csinálok? Kávét főzök, és alja munkát végzek. Nem szoktam panaszkodni, de ez már több a soknál.

– Soha nem gondoltál még arra, hogy beszélj a főnökkel? – kérdezte óvatosan Jane. Ő már hetek óta fontolgatta ezt. Viszont Hermionét sokkal inkább bátornak gondolta, így arra várt, hogy ne ő legyen az első. Végül is kolléganője harcolt Voldemort ellen, és egy halom halálfaló bandatag került már az útjába, mit számítana neki a főnökük, hiszen ő mégsem egy fekete mágus.

– Nem mertem – vallotta be végül Hermione, s idegesen az ajkába harapott. Jane fájdalmasan felnyögött, mintha lassan kezdte volna elveszteni az összes reményét. Hermione körbenézett a teremben. Aztán közelebb húzódott a boszorkányhoz, és bizalmasan a következőket közölte vele: – Arra gondolok, hogy meghallotta még régebben, amit mondtam róla. Cseppet sem volt hízelgő. Merlinre, soha nem szoktam senkire sem mondani semmit, de ahogy megláttam egyből kicsúszott a számon; pontosan olyan, mint Voldemort csak neki van orra.