Reményt Karácsonyra (L.S.) /Befejezett/

Első fejezet

- Te normális vagy, Anyu? Beengedsz egy full idegen koszos, büdös hajléktalant a házunkba? Bármiféle betegséget terjeszthet! Mi van ha éjszaka álmunkban kirabol és, vagy megöl minket?-Harry keze remegett az idegtől, amikor megtudta, hogy mit művelt az anyja. Az se érdekelte, ha esetleg a vendégszobában bóbiskoló Louis felébred a hangjára. 
-Először is, ne kiabálj! Louis most vett be egy lázcsillapítót, ki kell aludnia. Másodszor, az anyád vagyok, velem így nem beszélhetsz! Milyen jogon kérsz te tőlem számon bármit is? Ez az én házam, azt hozok ide, akit csak akarok, és felnőtt vagyok, azt csinálok, amit akarok. Harmadszor, tudod jól, hogy nem hoznék ide csak úgy bárkit is. Az a fiú a merő ártatlanság. Láttad volna ahogy ott ült a parkban egy fa alatt. A szívem szakad érte Harry! Egyszerűen ránéztem és éreztem, hogy segítenem kell rajta.
- Minek akarsz te rajta segíteni? Ő cseszte el a saját életét, akkor hozza ő rendbe!
- Hát nem láttad, milyen fiatal? Annyi idős, mint te, hogy tehetne ő bármiről is? Legfeljebb a szülei.
- Jajj hagyjuk már ezt, légyszíves!
- Jó, tudod mit? Amíg nem lehet veled normálisan beszélgetni, addig hagyjuk is ezt a témát. Louis itt marad és kész. Te pedig felmész a szobádba tanulni. Most.
Harry csak szem forgatva felvánszorgott, hiszen tudta, amikor anyja ennyire ideges, akkor jobb ha már meg sem szólal.
Nagyon dühös volt édesanyjára. Egyáltalán nem tudta megérteni a döntését. Anne tudta jól, hogy Harry világéletében gyűlölte a hajléktalanokat, hiszen úgy gondolta, hogy mind maguk tehetnek arról, hogy az utcán végzik. Hisz az összes pénzüket elitták, dolgozni meg lusták. És abban is biztos volt, hogy a szomszéd szobában lévő fiú egy piti tolvaj, aki az első adandó alkalommal kihasználja anyja naivságát. De ő tenni fog róla, hogy az a kis senkiházi minél előbb visszakerüljön oda, ahonnan jött és, ahova való is.

Eközben Anne éppen a szennyes ruháját vitte fel a fürdőbe, mikor a vendégszoba előtt elmenve szipogást hallott. Óvatosan  benyitott az ajtón.
- Louis, mi a baj, Kedvesem?- a kosarat letéve rohant, hogy az ágy középén ülő, pityergő fiú mellé telepedjen.
- Miattam vesztél össze a fiaddal. Tényleg jobb lenne ha elmennék. Csak nyűg vagyok.
- Jajj ne butáskodj- szólalt meg a nő kedvesen- hetente összeveszek Harry-vel. Ilyen az, ha az embernek van egy kamasz fia.
- De ha nem lennék itt, akkor nem történt volna ez és...
- Louis, kérlek nyugodj meg. Nagyon kapkodod a levegőt. Nincsen semmi baj, oké?- próbált minél higgadtabban beszélni, és úgy tűnt, be is vált- Nem a te hibád, rendben? Harry nagyon makacs és előítéletes. De ha megismer, rá fog jönni, hogy tévedett veled kapcsolatban.

A napok teltek, de a két fiú viszonya nem igazán javult. Bár anyja unszolására Harry adott pár ruhát Louis-nak, és mindig mellette tanult, aminek köszönhetően rájött, hogy a fiú meglepően okos, és szomjazik a tudásra, de még mindig árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát, nehogy a kék szemű olyat tegyen, amit nem kéne. Ez meglehetősen frusztrálta Louis-t. Valamilyen szinten megértette a kis göndört, mégis úgy érezte, nem szolgált rá ennyi bizonytalanságra és durvaságra. De elfogadta, hogy ez van, nem nyerte el a zöldszemű jóindulatát. Viszont Anne és lánya, Gemma igyekeztek jó vendéglátója lenni a hontalan fiúnak, aki nem győzött ezért hálálkodni szóban és tetteivel egyaránt. Mindig segített a házimunkában, rendszeresen megköszönte, ha kapott valamit, még akkor is, ha csak néhány pár új zokniról vagy egy bögre teáról volt szó. Rendszeresen elmondta, mennyire hálás, amiért befogadták őt. 

Gemma rengeteget beszélgetett Louis-val. A lány nemrég volt túl az utolsó vizsgáján, így neki ebben az évben már nem kellett bemennie az egyetemre. Rengeteg mindent megtudott a fiúról, akire már második kisöccseként tekintett. Örömmel látta azt is, hogy Louis egyáltalán nem lopta a napot. Ismeretterjesztő és oktató videókat nézett az interneten, valamint a ház szerény könyvkészletét is kezdte felélni. Egyedül a Harry szobájában lévő könyvekre nem vetette rá magát, mert nem akarta még jobban kivívni a fiú haragját.

Egy hét volt vissza karácsonyig, mikor Anne-nek nehéz döntést kellett hoznia. A szülei meghívták őt és Gemmát az ünnepekre. Igen, csak kettőjüket. Ugyanis a nagyszülők Harry homoszexualitását nem voltak hajlandóak elfogadni. Az asszony nem akarta fiát egyedül hagyni az ünnepekre, plusz itt van Louis is, viszont a szüleit sem akarta megbántani. De kitalált valamit, amit azonnal meg is osztott gyermekeivel:

-Biztos, hogy nem! Neked elment az eszed Anya? Egyre több bolondságot találsz ki.
-Hányszor mondjam el, hogy velem te így nem beszélhetsz?
-De, Anya! Hadd ne maradjak itt vele egyedül, könyörgöm!
-Csak öt napról van szó. Szentestére már itthon is leszünk.
-De...
-Nincs de Harry! Nem értem, miért bántod Louis-t. Most is kint van és havat söpör. Ő maga ajánlotta fel, és nem hagyta, hogy más megcsinálja. Nem mondhatod rá, hogy lusta.
-Helyes is. Csinálja csak, ha már rajtunk élősködik.
-Fejezd be! Vagy talán te is jönni akarsz a Nagyiékhoz?
-Nem! Hiszen, tudod, hogy mennyire elítélnek.
-Pont olyanok, mint, amilyen te vagy Louis-val.
Erre Harry nem nagyon tudott mit mondani. Édesanyjának igaza van. Elítéli a kék szemű fiút. De akkor is igaza van.
-Na akkor-szólalt meg újra Anne- Holnapután indulunk. 24-én estére már haza is érünk. Addig te itthon leszel Louis-val. Ha hazaértünk, kikérdezem, és ha csak egy picit is bántottad, akkor nem foglak elengedni Liam-ékhez szilveszterkor. És ne próbáld meg megfélemlíteni, mert úgyis kiszedem belőle. Világos?
Válaszul a zöldszemű csak bólintott.
-Én is így gondoltam-azzal az asszony kiment, hogy megnézze, mi újság a kis hontalanjával.

Harry fejét hátraszegve egy nagyot sóhajtott. Nem hitte el, hogy ez vele történik. Egy meleg tenyeret érzett meg a térdénél. 
-Ne aggódj Öcsi!-szólalt meg Gemma-Volt alkalmam megismerni Louis-t ez alatt a pár nap alatt. A végére még akár nagyon jóban is lehettek.

Köszönöm, ha elolvastad, remélem tettszettek a soraim.
További kellemes napot/estét, és karácsonyra hangolódást!
Puszi