Reményt Karácsonyra (L.S.) /Befejezett/

Harmadik fejezet

Harry úgy döntött, hogy szeretné Louis-t bemutatni a barátainak, ezért áthívta őket magához. A kék szemű eleinte nagyon feszengett a három idegen társaságában, de aztán felengedett. Mindükkel megtalálta a közös hangot, sokat nevettek és beszélgettek. Még élete első szelfijén is átesett a hontalan fiú. Akkor sem volt probléma, amikor a göndörke elhagyta a házat, mert valami fontos elintéznivalója akadt. 

Niall-t nagyon szórakoztatónak találta. Tipikusan az a srác, aki mindig a társaság középpontjában van. És nem azért, mert annyira azt akarná, hogy mindenki csak rá figyeljen. Egyszerűen természeténél fogva hangos, mindig olyat mond, amivel felkelti az ember figyelmét, és nagyon jó humorral van megáldva.

Liam-ről egy szó jutott eszébe: báj. Pozitív kisugárzásával, szerény mosolyával és meghittséget sugárzó szemeivel bárkit le tudott volna venni a lábáról. Emellett látszott, hogy intelligens, jól nevelt, és törődő.

Zayn volt a legcsendesebb, mégis szerves része a társaságnak. Bár nem szólalt meg sokat, azért Louis meg tudta állapítani, hogy nagyon hálás a barátainak, és hűséges is feléjük, emellett teljesen meg van elégedve a rejtélyes fiú szerepével.

Miután a fiúk elmentek, Harry-ék kettesben maradtak. A zöldszemű úgy gondolta, ideje lenne Louis-t is felspanolni a karácsonyra, ezért megnézték a kedven filmjét, melynek címe: Igazából szerelem.

-Na, hogy tetszett?-kérdezte izgatottan a göndör, mikor már csak a stáblista futott és kikapcsolta a laptopját.
- Jó volt. Az a zene, amit a vége felé a kislány énekelt, különösen tetszett. Meg még én is hallottam már nem egyszer.
-Ohh, az All I Want For Christmas Is You. Az nagy sláger minden évben-azzal Harry már kereste is ki a youtube-on az említett dalt.

Amint felcsendült azt első dallam a zöldszemű táncra perdült magával rántva Louis-t is. Együtt táncoltak és énekeltek. Mikor véget ért a szám, kifulladva, nevetve dőltek le egymás mellé az ágyra. Csak bámultak egymás szemébe és mosolyogtak. Pillantásuk a másik ajkaira tévedt, arcuk egyre jobban közeledett egymás felé, mikor megszólalt Harry telefonja. Az említett bosszankodva állt fel és fogadta a hívást.

-Szia Anya! Miújság?
-Szia kicsim! Én nagyon sajnálom, de ma reggel hóvihar tört ki erre felé, és az utakat lezárták. Fogalmam sincs, mikor tudunk haza menni.
- Mi? Dehát holnap szenteste.
-Tudom kicsim és nagyon sajnálom, de valószínűleg nem fogunk tudni időben útnak indulni.
-Semmi baj Anya-sóhajtott egy nagyot a göndör-tudom, hogy nem a te hibád. Én is nagyon sajnálom, hogy nem tudjuk együtt tölteni a holnapot, de ez van. Attól még nagyon szeretlek titeket.
-Oh, Harry mi is nagyon szeretünk. És sietünk majd haza.
-Rendben, majd beszélünk. Szia!
-Szia!

Másnap a két fiú elment a közelben lévő karácsonyfa árushoz és kiválasztottak egy szép, viszonylag nagyobb darabot, amit egy szánkó segítségével szállítottak el. Miután hazaértek, együtt feldíszítették, majd mézeskalácsot sütöttek és karácsonyi zenéket hallgattak. Nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Azalatt a pár nap alatt, amit kettesben töltöttek, lényegesen közelebb kerültek egymáshoz, és ezt mindketten érezték. Egyre nőtt a véletlennek álcázott érintések száma is.

Mikor már sötétedett, felkapcsolták a nappaliban lévő karácsonyfán díszelgő izzósorokat is és leültek mellé beszélgetni. Egyszer csak Harry felpattant, felszaladt az emeletre, majd egy gondosan becsomagolt tárggyal jött vissza.

-Tudom, hogy nem igazán ünnepeltünk ma, de én nem felejtettelek ám el. Boldog szülinapot, Lou!-azzal átnyújtotta neki az ajándékát.
-Istenem, Hazz! Ezt tényleg nem kellett volna- a kék szemű remegő kezekkel nyúlt a meglepetés után. Izgatottan kezdte el kicsomagolni, akár egy kisgyerek. Ez a látvány melegséggel töltötte el a zöldszemű szívét. Nagyon boldog volt, mert úgy érezte, megtalálta a tökéletes ajándékot az alacsonyabbik számára. Direkt akkor ment el vásárolni, mikor Louis el volt foglalva a többi fiúval, mert úgy észrevétlenül be tudta csenni édesanyja szobájába.