𝓐𝔃 𝓞𝓵𝓲𝓶𝓹𝓸𝓼𝔃 𝓚𝓲𝓻𝓪̀𝓵𝔂𝓷𝓸̄𝓳𝓮

4.ℱℯ𝒿ℯ𝓏ℯ𝓉

Furcsa volt az oda utunk.Léna megfogta a kezemet és azt mondta.
-Hívatott minket nagy Zeusz.-ekkor csak ùgy...eltüntünk.Amikor felkeltünk egy trón teremben találtuk magunkat.El állt a szavam...gyönyörű volt.

Ekkor egy gyönyörű nő és egy férfi jött be...ők lennének a szüleim?

Léna pukedlizett és szúros tekintetével jelezte,hogy kövessem példáját.De a nő megszólalt.
-Ugyan,erre semmi szükség!-kacagott fel.
-Gyere közelebb-mosolyodott el szeretet teljesen a férfi.Közelebb mentem és az anyám szemébe néztem.Megmutatta,hogy néztek engem és vigyáztak rám,innen fentről.Sírva a karjaikba borultam.
-Anya!Apa!
-Semmi baj kicsikém!-nyugtatott anyu.
-Nem sírj hercegnőm,nincs semmi baj!-szólt lágy hangon apu.
Pár perc múlva elengedtük egymást.
-Valamit szeretnénk oda adni-mosolygott apu.
-Úgy bízony!Tetszeni fog!-kacsintott anyu,amire csak felnevettem.
-Tessék,remélem tetszeni fog!-forgatta meg a szemét apa.

-Ez...gyönyörű,köszönöm!-öleltem meg őket.
-Gyere,felteszem kicsim.-tették a fejemre.
-És kell neked egy udvarhölgy!Neki is van egy fejdísz!-mondta vidáman anya.
-Elvállalnád?-néztem Lénára.
-Persze!-kezdett el örülni.
-Ne örülj annyira,nem kell minden nap hordanunk!-röhögtem.
-Ami azt illeti,de.Mindennap viselnetek kell.-nevetett anya.
-Most már örülhetsz!-nevettem még jóbban.
-Nagyon vicces!-próbált sértödöttnek tünni,de egy mosoly azért ott bújkált az ajka szélén.

Feltettem a fejdíszét,elbúcsúztunk anyáéktól és haza mentünk.
Anya koronája:

Apa koronája: