Endless war - Végtelen háború [Bts, Ateez ff.]

1.rész

Lina szemszögéből

A parkban sétálok egy kis kávézó felé, hogy találkozzak a legjobb barátnőmmel.

Mivel egy átlagosnak nem mondható családban élek ezért csak pár olyan hely van ahol nyugodtan tudunk beszélgetni Izabellel. Mert Izi sem egy átlagos családból származik.
Én a Jeon család legfiatalabb tagja vagyok. Ez a család vezeti már évtizedek óta a Jeon maffiát, Izi pedig a Jung családból származik akik a Jung maffia fejei. Mióta az eszemet tudom azóta a két család viszályban áll. Mi a legfiatalabb generáció már nem is tudjuk, hogy mi történhetett, hogy mi váltotta ki ezt a hatalmas gyűlöletet a másik iránt. A szüleim valószínűleg még tudják meglehet, hogy még a bátyám is tudja, de nekem nem mondták el és az a sejtésem, hogy nem is fogják.

Egyetlen testvérem van a bátyám, őt Jeon Jungkooknak hívják. Mikor elég idős lett apánkat ő követte a maffia vezetésében. Nagyon fegyelmezett és komoly, semmit sem szokott elhülyéskedni, sőt szerintem én még sosem láttam őt hülyéskedni az elmúlt tizenkilenc évem alatt. Nagyon jól bánik a fegyverekkel és minden egyéb mással, szinte mindenben kiváló. Kiskorom óta mindig foglalkozott velem. Tanított, segített olyanokban amik nem mentek, de most, hogy ő lett a család bizniszének a vezetője nem nagyon maradt rám ideje. Ez amúgy nem nagy gond mivel nem nagyon szeretem ha felügyelnek és van egy titkom a család elött amit jobb ha nem tudnak. Ez méghozzá az hogy Izabell a legjobb barátnőm. Mindkét család mindig, mindenben le akarta győzni egymást és ha megtudnák hogy kapcsolatban vagyok az egyikükkel... Őszintén bele sem akarok gondolni abba, hogy mi lenne akkor, de a bátyámat ismerve semmi jó. Ő nem az a fajta aki bárkinek megkegyelmez. Nem félek tőle mert tudom, hogy engem sosem bántana vagy ha igen akkor sem fizikailag. Mindig nagyra tartotta a szeretteit és mindig védte őket.

Már megérkeztem a kávézóhoz és ahogy látom barátnőm még nincsen itt. Nem is csodálkozok mert mindig késni szokott, nem sokat de általában késik. Nem tudom, hogy ennek a lánynak időérzéke nincs vagy úgy van vele, hogy "oda érek, amikor odaérek". Az ablak melletti kis körasztalhoz ültem le és vártam hogy jöjjön Izi. Nem kellett sokat várnom, mert pár perccel később már nyílt is a kávézó ajtaja és barátnőm lépett be rajta. Amikor ideért megöleltük egymást és helyet foglalt velem szemben.
- Na mizu?
- Nem sok. Bocsi hogy késtem. - kezdett szabadkozni.
- Semmi gond. Már megszoktam. - válaszoltam beletörődően.
- Haha - nevetett fel gúnyosan - Mintha te még sosem késtél volna.

Erre mindketten elkezdtünk röhögni, de miután éreztük az emberek furcsa pillantásait magunkon kicsit visszáb vettünk.
- Ma reggel amikor elmentem a bátyám dolgozószobája mellett valami furát hallottam. - itt egy kicsit megállt én pedig biccentettem, hogy folytassa - Nem hallottam sokat de beszéltek valami utazásról Amerikába és, hogy kell egy személy segítsége valamilyen dologban.
- Van egy sejtésem de remélem nem az amire gondolok mert akkor nagy gondunk akadt - mondtam kicsit ijedten, mivel Jungkook tegnap közölte velem, hogy elutazunk egy kis időre New Yorkban. - Nekem tegnap mondta a bátyám, hogy New Yorkban fogunk utazni. Nem tudom te mennyire tartod lehetségesnek de szerintem ugyan azért megyünk Amerikába.
- Na jó. Ez nem lehet. Mennyi az esély arra, hogy ugyan azért mennétek oda? - kérdezte már ő is picit idegesen.
- Mi az, hogy "mennétek"? Te is jössz! Vagyis jönnöd kell. - mondtam kicsit parázva, hogy nem jön. Jönnie kell. Hogy fogom én megakadályozni azt amiért megyünk, egyedül?
- Nem hiszem, hogy én ott leszek. Nem ismered Wooyoungot. Ha akarja, hogy menjek akkor megyek, ha nem akkor nem. Néha olyannak érzem magam mit ha én is neki dolgoznák. - Izi arca elszomorodott és lehetett látni benne mennyire szereti a bátyát. Iz nem olyan típus aki az érzéseiről beszél. Ő inkább olyan aki tárolja magában a fájdalmat és amikor már nincs több hely egyszerűen kiengedi magából. Ilyenkor sem szokta éleszteni a fejét leginkább egy kiadós sírás és aztán minden kezdődik az elejéről.
- Ahj gyere ide - átmentem az ő oldalára és megöleltem - Ha tényleg mennek akkor biztos visz, ha nem másért akkor csak azért, mert a húga vagy. - próbáltam biztató lenni - Ha meg nem szépen megkínzom, aztán a halálba küldöm. - kezdtem el nevetni hátha jobb kedve lesz tőle. Ez sikeresnek bizonyult, mert hallottam ahogy ő is elkezd nevetni.

Izabell szemszögéből

Reggel - azaz csak nekem reggel, mert dél már biztos, hogy van - egész jól ébredtem. Nem szoktam sokáig aludni pedig szeretek, de nálunk már reggel hétkor is megy az élet. Lementem a konyhába reggelizni mivel a hasam kimutatta nemtetszését afelé, hogy még nem kapott kaját. Egy tál müzlit ettem utána mentem vissza a szobámba, mert bőven van mit csinálnom ma. És jobb elkezdeni most mint később, mert ismerem magamat. Ha most nem csinálom akkor sose fogom rávenni magam, hogy elkezdjem.

Mikor Wooyoung dolgozószobája mellett mentem el valami megütötte a fülemet. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni de a kíváncsiság számomra egy átok. Nem sokat hallottam, utazásról beszélgetett talán Yeo-sanggal.

Na igen. A bátyámmal lakom és a házban nagyrészt mindig meg lehet találni az embereit. Miután a szüleink meghaltak sokkal jobban magába fordult. Anyát egy baleset miatt vesztettük el vagyis meglőtték de nem ő volt a célpont. Apa pedig addig nem nyugodott míg meg nem ölte az aki lelőtte anyát. Sikerült neki de sosem jött haza.

Igaz sokat jár bevetésekre, tárgyalni viszont a papírmunkát itthon szokta elvégezni. Engem is néha elvisz bevetésre, de az utolsó alkalom is nagyon régen volt.

Lépteket hallok az ajtó túloldaláról, aztán hirtelen meghallom bátyám parancsoló hangját. Erre már nem tudtam figyelni, mert éreztem,hogy a hátam mögött közeledik valaki. Tőlem nem messze, talán egy méterre megállt. Lassan megfordultam, és megkönnyebbültem, mivel csak Yun-ho volt az. Ő nem az a karót nyelt, fapofát vágó kemény ember,hanem az a fajta, aki komoly, de mégis tud nevetni a poénokon és tud viccelődni, ha megkívánja a helyzet.
- Tudtad, hogy nem illik hallgatózni? - kérdezte felhúzva egyik szemöldökét.
- És te tudtad, hogy nem szép dolog mások háta mögött settenkedni? - vontam fel én is az egyik szemöldököm.
Erre a kérdésemre halványan elmosolyodott.
- Hova fogtok utazni? - kíváncsiskodtam.
- Erről ne engem kérdezz.
- De Wooyoung meg semmit nem fog mondani. Tudod, hogy nem avat be az ilyenekbe.
- Most ez nem olyan biztos. - sejtelmesen félmosolyra húzta ajkait.
- Jólvan, teszek egy próbát. - adtam be végül a derekamat.

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó és lépett ki rajta Yeo-sang.

-------------------------
Ez az első könyvünk, reméljük eddig tetszett, ha szeretnéd tudni a folytatást nyugodtan kommentelj. Várjuk a visszajelzéseket. 💖💗
A helyesírási hibákért elnézést kérünk.