Endless war - Végtelen háború [Bts, Ateez ff.]

3.rész

Arcán érdeklődést láttam és ahogy végig nézett rajtam kirázott a hideg, nem rossz értelemben, pont ellenkezőleg...

Éreztem, ahogy Wooyoung megböki az oldalamat, ezzel felhívva magára a figyelmem. Biccentett az asztalunk felé, ahol az a pincér volt aki előbb még vezetett minket. Ő elindult, de én nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza a férfira. Mikor pillantásunk találkozott, akkor itta ki a poharában lévő utolsó kortyot, és a vele szembe jövőpincér tálcájára tette. Elindult felém, de mikor félúton járt, valaki a nyakába ugrott. Egy nő volt az, vagyis inkább egy cicababa. Látszott rajta, hogy mivel keresi a pénzét, a férfi nem túl finoman lefejtette magáról a nő karjait és tekintete elkomolyodott.
Ameddig el volt foglalva a csaj lekoptatásával, addig én gyorsan a bátyám után mentem.
- Már azt hittem elvesztél. - poénkodott. - Hol voltál? - komolyodott el hirtelen.
- Csak egy kicsit körül néztem. Nagyon szép hely.
- Örülök, hogy tetszik, ez volt a cél.
- Jó, mit szeretnél? - tettem fel a kérdést, ami már fúrta az oldalamat - Elhozol egy gyönyörű helyre vacsorázni és kedves vagy velem, ami nálad nagyon feltűnő változás. - mondtam el az igazságot - Ha nem a bátyám lennél most azt hinném, hogy randira hoztál. - tört ki belőlem a nevetés.
- Azt el felejtheted húgi. Csak szerettem volna egy kis időt tölteni veled, mert az idők alatt nagyon eltávolodtunk egymástól. - látszott rajta hogy őszinte. - És egy jó hírt is szerettem volna veled közölni.
- Na ne~, ezt nem hiszem el. Ezt a napot is megéltem. Csak azt ne mond, hogy meg házasodsz. - vágtam meg lepődő egyben bamba fejét, ami úgy látszik nem nyerte el a tetszését nagyon.
- Izabell! Megtennéd, hogy komoly maradsz? - emelte meg egy kicsit a hangját - Legalább egy kicsit. - ezt már kedvesebben mondta. Na igen. Nem bírja a hangulatingadozásaimat. Pedig ha elhiszi ha nem neki is vannak. Lehet, hogy valami családi vonás.
- Igazad van. Bocsánat.
A pincér most hozta a már megrendelt kaját, amit gondolom a velem szemben ülő rendelt.
- Köszönjük. - mondtam míg a bátyám biccentett egyet, a pincér kis meghajlás után elment.
- Na, ha jól tudom még nem voltál Amerikában. Igaz?
- Igen.
- Három nap múlva oda utazunk egy munka miatt és szeretném, ha velünk jönnél. - alig hittem a fülemnek. Én Amerikába? Úgy hogy a bátyám szeretné, hogy mennyek?
Nem akartam elhinni.
- Komolyan? - kérdeztem mint aki azt hiszi az előbb viccelt volna. - Ezt nem hiszem el. - teljesen bezsongtam. Úgy nézhettem ki mint egy ötéves akinek most mondták el hogy mennek az állatkertbe.
- Ahogy látom nincs ellenedre, hogy velünk tarts.
- Persze, hogy nincs. Mindig is el akartam jutni az Egyesült Államokba.
- Rendben. Csak ne feledd első a munka és most te is kellesz.
- Mit fogunk csinálni?
- New Yorkban van egy milliárdos cég amiről kaptam pár információt, annak fogjunk megcsapolni a bevételét. - mondta, én pedig figyelmesen hallgattam. - De ezt nem egy ilyen forgalmas helyen fogjuk megbeszélni. Csak közölni szerettem volna veled.
- Nagyon örülök, hogy mehetek és, hogy végre dolgozhatok én is. - ezzel most nagyon feldobta a napomat, vagyis azt ami maradt belőle, mert már elmúlt háromnegyed kilenc.
Elfogyasztottuk a megrendelt ételt és már a kocsit várjuk, ahogy az étterem ajtaja felé mentünk tekintetemmel keresni kezdtem az a férfit, akit még a vacsora előtt láttam. A nagy nézelődésem Wooyoungnak is feltűnt.
- Keresel valakit? - vonta fel szemöldökét kérdően.
- Ja, nem.
Nem láttam sehol. De már biztos elment.
Amint haza értünk el köszöntem és mentem fel az emeletre. Egy gyors zuhany és mosakodás keretében zuhantam a puha ágyamba.

Jungkook szemszögéből

Az egyik éttermemben, egy tárgyaláson ülök és hallgatom, ahogy a két ügyfelem éppen azon veszekedik, hogy kinek van több pénze és nagyobb hírneve. Ha tudnák, hogy pont azért vannak itt, hogy elveszítsék mindezt...
Hihetetlen hogy az üzletemberek nem figyelnek oda a szerződés megfogalmazására és egy aláírással mindent elveszítenek. Az ilyen üzletek még legális munkák nálunk. De ebből egyre kevesebb van, ezért a fegyverkereskedelem és a drog csempészet a főelem a maffiában.

Egy elkülönített részén vagyunk hogy nyugodtan tudjunk beszélni. Az ajtón halk kopogás hallatszott, és Joon nyitott be. Lehajolt hozzám, hogy csak én halljam mit mond.
- Uram, egy kis probléma akadt.
- Rendben, már is megyek. - mondtam - Elnézést kérek, de egy pár percre el kell mennem. - jelentettem ki. Ők bólogattak, ezzel én ki is mentem a teremből.
- Joon mi olyan fontos, hogy nem várhat? - kérdeztem kissé idegesen, mert tudja, hogy utálom amikor munka közben zavarnak.
- Wangék itt vannak.
- A kurva életbe. - túrtam idegesen hajamba - Nem lett más időpont egyeztetve velük?
- Uram, Mr. Wang ragaszkodott ehhez a találkozóhoz.
- Értem, akkor mond meg nekik, hogy foglaljanak helyet. Én pedig majd megyek. Joon vette az adást és ment a dolgára.

A Wang család Kína leggazdagabb családja és ragaszkodnak egy találkozóhoz. Nem tudom miért. De nem hiszem, hogy fontosabb mint a mostani tárgyalásom. Ha jól tudom, az egész család ellátogatott Koreába csak emiatt a találkozó miatt.

Elvettem egy boros poharat az egyik pincér tálcájáról és neki dőltem a falnak. Körül néztem, minden nyugodt volt és a maga rendje szerint ment.
Megakadt a szemem egy hosszú estélyi ruhában álló lányon. A haja gesztenye barna volt, ruhája egészen a földig ért és a hátán egy nagyobb kivágás volt, ami leért karcsú derekáig. Elkezdett nézelődni, mintha keresne valakit, aztán találkozott pillantásunk. Képtelen voltam levenni róla a szememet. Elképesztően gyönyörű volt minden porcikája, és nagyon fiatalnak nézett ki. Engem kémlelt, mint egy ártatlan kislány.
A fantáziám nem bírt nyugodni. Elképzeltem, hogy mi mindent tudnák vele csinálni, és hogy mennyire élvezné. Nem bírom visszafogni magam, tudni akarom ki ő és mit keres itt. De a mellette álló személy sem kerülte el a figyelmem. Elegánsan öltözött ő is, viszont mivel háttal állt nekem nem láttam az arcát.
Lehúztam az utolsó kortyot, ami a poharamban volt, tekintetem nem el szakítva a lányról. A poharat leraktam az egyik pincér tálcájára, és elindultam felé. Mikor már majdnem ott voltam egy nő a nyakamba ugrott. Nem valami finoman leszedtem magamról, és akkor láttam hogy ez Yeji. De hogy kerül ez egyáltalán ide? Tettem fel magamban a kérdést.

Yeji az egyik kurvám. Rohadt idegesítő, és nagyon sokat beszél de az ágyban nyújtott teljesítménye nem rossz. Ez az egyetlen amiért még hasznát veszem.

Mikor lekapartam magamról vissza néztem a lány felé, de ő már nem volt ott. Olyan szinten dühös voltam az előttem álló kis szajhára, hogy felpofoztam volna, és ezen az sem segített, hogy nyávogós hangján elkezdett beszélni nekem.
- Te mit keresel itt? - vontam kérdőre, érzelem mentes arccal.
- Nah~. Mi van? Már el sem jöhetek meglátogatni? - az a vékony hangja már szinte irritált és még csak most kezdett el beszélni.
- Nem. Mit akarsz?
- Gondoltam - itt egy kis szünet tartott, kezét mellkasomra rakva és elkezdte egyre lejjebb vezetni - lenne kedved egy kis... tudod mihez. - mosolyodott el kajánul.
- Tudod ez úgy megy, hogy én hívlak ha kellesz. Nem úgy, hogy ha akarsz valamit te is jöhetsz. - mondtam lenézően. Láttam rajta, hogy nem erre számított, én pedig hátat fordítva neki otthagytam.

Befejeztem a félbe maradt tárgyalást és utamat Wangék felé vettem. A gondolataimban mindig felbukkant az a gyönyörűség akit nemrég láttam. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy elhalasztottam az alkalmat, hogy beszéljek vele. Yeji azóta már elment és minden újra nyugodt.

- Mr. Wang! - fogtam kezet a családfővel.
- Uram, örülök, hogy végre találkozhatunk. - Láttam ahogy lenéz a kezemre és nézi a fekete bőr kesztyűmet. Én ezzel mit sem törődve kezdek bele mondandómba.
- Minek köszönhetem ezt a hirtelen látogatást?
- Egy egyességet szeretnék kötni.
- Mégpedig?
- Mint ahogy azt te is biztos tudod van egy lányom, aki nem rég múlt tizenhét éves. - én csak bólintottam - Ha betölti a tizennyolcadik évét rá hagynám a családi üzletet, de mivel lány nem merem a kezébe adni. Ha lenne majd férje rá hagynám a céget.

Szóval azt szeretném, hogy ha betöltötte a megfelelő életkort akkor feleségül vennéd.

-------------------------
Sziasztok!
Megérkezett a 3.rész is. Reméljük,hogy elnyeri a tetszéseteket és továbbra is olvasni fogjátok.💗💖
A helyesírási hibákért elnézést kérünk!