Álmomban már láttalak

Előzmények

Reggel 7 óra, az ébresztőm ordít, én meg csak forgolódok az ágyban. Megint az az álom azzal a fiúval.. Vajon ki lehet? És mit akar tőlem? Ébredés után módfelett szórakoztató ilyen dolgokkal terhelni az agyamat. Totálisan tökéletes hétfő reggel.. Mondtam már, hogy utálom a hétfőt?
Újabb nap, újabb ok arra, hogy miért ne maradjak inkább itthon? A válasz egyszerű. Nem lehet. Minden egyes nap be kell mennem abba az iskolába, ahol úgy érzem, hogy el kéne magam ásnom. Mindezt miért? Magam sem tudom. Talán a társadalom majd egyszer választ ad rá. Vagy nem, de mindegy is, mennem kell készülni mert el fogok késni!
Vagy 30 percig kotortam a szekrényben mire megtaláltam a kedvenc oversized pulcsimat és a fehér nadrágomat. Gyorsan fogat mostam, rendbe szedtem magam. Reggeli? Ugyan, kinek van arra ideje?
7 óra 55 van, és én még csak most megyek ki a kapunkon.. Remek Reni! Ügyes vagy..
3 perc alatt lesprinteltem az amúgy 15 perces utat, majd kócosan, izzadtan és lihegve pont beestem az iskola kapuin 8 órakor. Gyorsan belibbentem a termünkbe, ahol az osztrálytársaim kacajtól vicsorogva fogadtak.
-Mivan Miller, csak nem a dementorok elől futottál ennyire? - nevetett gúnyosan az osztály "menő" sráca, Bill Levans. -Talán vissza kéne venni a drogokból, ha nem akarod úgy végezni, mint az a koldus az utca sarkon. - köpött pontosan a cipőm elé egyet.
-Tudod Levans, általában magas ívben teszek rá amit össze hordasz, de történetesen majdnem leköpted a cipőmet, miközben a halott legjobb barátnőm apját ócsárolod. Ez enyhén túlmegy a határaimon. Ajánlom neked, hogy te és a bumburnyák haverjaid vegyetek vissza az ocsmány képetekből. - egy apró cinikus mosolyt a számra húzva fordultam meg és ültem le a helyemre.
Miután végeztem a suliban, siettem haza, amilyen gyorsan csak tudtam. Útközben pedig átgondoltam egyet, s mást. Többek között a visszatérő álmomat, amit azonnal ki is fejtek. Már körülbelül 2 éve van egy visszatérő álmom, amiben egy platina szőke hajú, a megszokottnál sápadtabb fiú szerepel. Valamit mindig fog a kezében, amit oda akar nekem adni. Sosem mondta még, hogy így lenne, de érzem. Az a valami az enyém, vagy az enyémnek kell lennie idővel. A srácra visszatérve, nem tudom ki lehet az, az arcát még sohasem láttam. Egyszer hallottam beszélni, de már nem igazán tudom felidézni a hangját. Valamiféle fontos ember lehet, ugyanis mindig fekete öltönyben és nadrágban jelenik meg. Kifejezetten izgat, hogy ki lehet és vajon mi közöm van hozzá. Meg fogom keresni. Még nem tudom hogyan, és mikor, de meg fogom találni. A gondolataimat félbeszakította egy hívás. Édesanyám volt az, hogy levelet kaptam valami fura piros pecséttel a hátulján és egy nagyon érdekes címről érkezett. Azt mondta, sosem hallott még olyan címről, mint a levélen állt, ráadásul nem is a postás hozta, hanem valami nagy madár..