Alone whit myself

6

Annyira naiv vagyok! Képes voltam azt gondolni, hogy egy probléma megoldódik pusztán attól, hogy beszélek róla. De elég nehéz, ha kiderül, hogy a másik nem érti, mit akarsz mondani.

Este még beszéltem Bennel. Elolvasta ezt az egészet. Bennem meg kicsit ott volt a félsz, mert nem szeretem, ha valami fontosat közlök, és nem látom az első reakciót, az arcot, amiről amúgy sem tudnék sokat leolvasni, de akkor is zavar kicsit, hogy nem vagyok ott. De hát, végül is  nem volt miért.

Ben:

-Elolvastam.

És nagyon tetszenek a nevek

Meg ahogy látod a világot

És úristen ez annyira cuki

Én:

köszi-

hát a nevek.....

Azt inkább hagyjuk

Válaszoltál neki: Ben: És úristen ez annyira cuki

fejtsd ki-

-Hát hogy te ilyennek látsz minket

Főleg Redet

kicsit ijesztően őszinte-

-Nagyon durván az

és nagyon jó érzés hogy megbízol bennem

mi adna okot az ellenkezőjére?-

-Semmi de akkor is

Olyan jó

😊💖-

-És most így van valami "terved"?

-Nem

már beszéltem vele

-Tudom
Mesélte

tényleg?-

-Aha

És ő hozta fel a témát

És mit mondott?-

-Nyilván olyanokat nem mondott, ami fura lenne

Szóval azt mondta hogy valamikor mondtad neki 

hogy ő kevesebbet mond magáról.

Meg hogy nem érti teljesen hogy mi a bajod.

Azt látom rajta-

Már tegnap is felhozta és akkor mondtam neki 

hogy elküldtél egy írást és azt hittem hogy neki is elküldted,