Fuu hát nagyon lemaradtam magamtól. Több mint egy hete nem írtam. Elég nehéz úgy őszintén bármit mondani emberekről, hogy közben ők is olvassák. A hét elejére már nem nagyon emlékszem. Csak a csütörtök maradt meg nagyon.
Ültem órán, és feltűnt, hogy Red ma nincs túl jól. A szokásos hangos létállapotától ma teljesen eltért. Egész órán a padon feküdt, vagy kijárkált a teremből. Az ötperces szünetben én is kimentem megtölteni a kulacsomat Reirával és Nizamával a mosdóba. Láttuk, hogy Red a terem melletti padon ül , az arcát a kezébe temeti és lehajtja a fejét. Zorka ül mellette és néz maga elé. Gyorsan be is mentünk a WC-be, hogy ne zavarjuk őket. Ott is csak tanácstalan hallgatásba burkolóztunk, én kulacsot töltöttem, és már mentünk is vissza a terembe. A dolog egyre rosszabb lett. Jött a következő szünet, amikor szintén kimentem kulacsot tölteni, ezúttal egyedül. Most azt látttam, hogy a földön fekszik és egész testében remegett. Az arcát továbbra is eltakarta. A padon ott ült Ben. Elég kínos volt, mondtam is, hogy inkább bemegyek a terembe, de Ben intett, hogy maradjak. Először leültem mellé a padra, és csak néztem magam elé. A sírás kerülgetett, mert semmit nem értettem. Nem tudtam, mit csináljak. Össze voltam zavarodva. Leültem mellé a földre, és végigsimítottam a vállán. Egyre jobban remegett, és már a levegőt is nehezebben vette. Ránéztem Benre, de ő is ugyan ezt érezte. Ezt annyira nem értem. Ha van valami, akkor ő arról mindig tud. Ettől csak még súlyosabb lett a helyzet. Mi lehet az, amit Red még neki sem mond el? Felállt és bement a mosdóba. Gondolom megint hányt. ( Mondtam neki, hogy ne jöjjön. Már tegnap írta, hogy rosszul volt edzésen. Nem értem, miért nem áll meg. Pihennie kéne, de valamiért nem érdeke a saját jólléte. Így tönkreteszi magát, de ez nem hatja meg. Van valami, amiről nem beszélhet. Nem is tud, és nem is akar. Nem akarja, hogy bárki beleavatkozzon az életébe. De Ben! Ő miért nem tud semmit?) Rá is kérdeztem nála. Szerinte is azért van rosszul, mert valami mentális problémája van. Ez Bennek is nagyon nehéz.
,, A két legfontosabb embernek az életemben ugyan az a problémája."
Próbáltuk megbeszélni a dolgokat, de nem volt rá idő. És nem is tudtunk mit kezdeni a helyzettel. Nehéz segíteni valakinek, aki 1) nem akarja, hogy segítsenek neki 2) magán sem akar segíteni
Már kétszer kiszóltak, hogy be kell mennünk órára. Borzalmas érzés, mikor kirángatnak téged egy számodra fontos pillanatból. Én bementem, Bent pedig beküldtem Redhez, hogy valahogy kaparja őt össze. A teremben Zorkával azonnal egymást kerestük, hogy a másik tud-e valamit. Hát, semmit, szóval erről ennyit. Egy kicsit később befutott Ben és Red is. Bennel összenéztünk. Semmi jót nem sugallt a tekintete. Próbáltam minden figyelmemet a fizika csodálatos világa felé fordítani, de mikor próbáltam leírni a füzetembe ami a táblán van, rendesen erőt kellett vennem magamon, hogy megállítsam a kezem remegését.
Nagyszünetben szerencsére úgy döntött, hazamegy. A tesit bármikor ellóghatja, Bennel együtt. Mondtuk neki, hogy ha már hazamegy, ezen a héten ne is lássuk többet az iskola épületén belül.
A tesi amúgy teljes mértékben jelentéktelen volt; floorballoztunk. Én fejbe találtam a labdával vagy 2 embert, egyet sípcsonton vágtam az ütővel, és sok más hasonló baleset okozott még rajtunk kék és zöld foltokat.
Visszaérve ebédeltünk, és valaki úgy hozta a hírt ( bocsánat, de már teljesen kiesett, ki) hogy Red visszajött. Elég rendesen felment bennem a pumpa, és ezzel nem voltam egyedül. -Há! Mekkora egy gyökér!- Fejtette ki véleményét a dologról ki más, mint Nizama? -Ja, valahogy úgy. Azzal a lendülettel mentünk is fel a terembe, ahol azonnal belebotlottam Benbe. -Miért engedted, hogy visszajöjjön? Legalább jobban van? -Hát, ja ,jobban.-Nem volt túl meggyőző, de neki elhiszem.
-Rajzon a kezünket kellett valahogy, bármilyen pózban lerajzolni. Ez kétféleképpen történt. Az egyik: Megfogom a ceruzám, rárakom a papírra, és vonalakat kezdek húzogatni úgy, hogy az minél inkább hasonlítson a modellként funkcionáló bal kezemre A másik: Rámarkolok a ceruzára, a bal kezemet rárakom a papírra, és körberajzolom
Nos igen, volt ilyen is. Én cserkésztisztelgést mutattam a kezemmel és azt próbáltam tükrözni a papíromra. ( Annak, aki esetleg nem tudná, hogy ezt hogy kell elképzelni)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teljesen belemélyedtem. Az viszont így is feltűnt, hogy Red tényleg nincs már annyira szarul, mint reggel. Nem volt jól, sőt. De legalább már nem feküdt a padon, nem ment ki, és beszélt is. Óra után odamentem hozzá, és megöleltem. -Hogy vagy?-Kérdeztem, majd kitörtem a nyakam, hogy a szemébe nézzek. -Jól- Mosolygott. Nem tetszett, hogy nem őszinte, de ezt akkor még nem tettem szóvá. Csak ráhagytam. De fájt egy kicsit a hazugsága; nem értettem, miért nem mond igazat. Teljesen nyilvánvaló, ne nézzen hülyének. Nem értem, hogy engem is félt, hogy milyen hatással lenne rám, hogy ő szarul van, vagy magát védi ezzel. Talán nem akarja, hogy ,,gyengének " lássák, és a magyarázkodást is el akarja kerülni. ajj nem tudom. Miért szenvedek én ezen hajnali 3 kor? Úgysem fog menni az értelmes megfogalmazás.
Német. Hol is kezdjem...? Inkább sehol. Megyek aludni. Majd holnap folytatom.
