𝒎𝒐𝒐𝒅 | 𝒇𝒆𝒆𝒍𝒊𝒏𝒈𝒔

|𝐂𝐬𝐚𝐥á𝐝𝐢 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐨𝐤 𝐚 𝐜𝐨𝐯𝐢𝐝-𝟏𝟗 𝐚𝐥𝐚𝐭𝐭|

A covid-19 miatt újra otthonról kezdtünk el tanulni, újra karantén van, ami azt jelenti, hogy a nap 24 órájában otthon kell lennünk a családtagjainkkal. Először az állandó összezártság egy kissé kellemetlen és frusztráló volt, de végül rá jöttünk, hogy ennek az egész összezártságnak van pozitív oldala is. Az ezelőtti hétköznapi életünkben nagyon kevés idő jutott egymásra, kevés időt töltöttünk együtt. A szülők dolgoztak a gyerekek pedig tanultak és a napvégére mindenki kimerült volt és nem jutott egymásra elég idő. A kényszerű bezártság jó lehetőség volt arra, hogy ezt a hiányt pótoljuk. Meg kellett találnunk a megfelelő időt a tanulásra, a takarításra a fontos dolgok elvégzésére. Miután minden teendővel végeztünk, akkor tudtunk teljes figyelemmel időt adni egymásnak. Kerestünk egy konkrét idősávot, amikor félretesszük a tanulnivalót, a dolgoznivalót és csak egymással foglalkozunk. Az első két hét nehezen ment, de idővel megszoktuk egymást és elkezdtünk beszélgetni, időt tölteni együtt.

Sok nehézséggel nézünk most szemben és mind egyet értünk abban, hogy most kell a legjobban összetartanunk. Közelebb kerültünk egymáshoz és minél több időt töltünk a családdal, annál jobban megismerjük egymást és olyanokat is megosztunk szüleinkkel, testvéreinkkel amiket eddig nem mondunk el. A szülők is jobban érdeklődnek irántunk, hiszen már nem annyira fáradtak és jut elég idejük ránk. De vannak napok mikor az összezártság már kezd fullasztó lenni és egy kis térre van szükségünk. Előfordul, hogy elfáradunk, és elegünk lesz ebből az egész vírusból, krízis helyzetből. Nehézségek akadnak a tanulással, szülőknél a munkával vagy veszekedés alakul ki a családban. Ilyenkor fontos az, hogy felismerjük ezt az állapotot és tudjunk beszélni róla, támogatást elfogadni vagy nyújtani. Nagyon fontos, hogy segítsük egymást egy ilyen krízis helyzetben! 

●●●