Ált a gardróbja előtt és azon gondolkodott, hogy mit vegyen fel. Minden szoknyája térd alatti, és bő. Nem épp nőies, inkább kislányos. De ő nem kislány, eldöntötte, hogy nőiesebben fog öltözni.
- Azt hiszem, ideje elővenni anya szülinapi ajándékát- Mondta, és elővett egy dobozt.
- Lehet, túlzás lessz....., Ah Nem érdekel, amúgy is már egy ideje nagyon fel szeretném venni.
Egy fekete bőr overál, gyönyörű fényes hatású, teljesen rá feszült a testére, ki emelte idomait.
Fel vett egy fekete magassarkú bokacsizmát, és elkezdett sminkelni.
Nem vitte túlzásba, egy kis alapozó, egy szempillaspirál, és egy vér vörös matt szájfény.
Haját kontyba fogta, és egy pár szálat ki húzott belőle.
Szombat lévén, nem kell tallár.
Le sietett a klubhelyiségbe és megállt, vett egy nagy levegőt, szét nézett, már senki sincs ott.
Ki bújt a portré jukon, és el indult a nagy terem felé, hogy be kapjon pár falatot.
Út közben találkozott Den-nel.
- Te jó isten Mione. - Dadogott a fiú - Elképesztő vagy. - végig nézett Hermionén, és meghajolt elötte.
- Ugyan Den, - pirult el Mione.
Megyünk együtt reggelizni?
- Csak természetes. - Mondta és karját Hermionénak tartotta.
Mione bele karolt, és együtt léptek be a nagyterembe.
Mindenki aki bent volt, őt nézte. Volt, aki még a villáját is le ejtette. Fütyültek után és még jegyezték hogy milyen jól néz ki.
Le ült, és el vett egy pirítóst, meg kente eper lekvárral, és öntött magának egy pohár töklevet.
- Mivan? - kérdezte, mert Ron még a száját is elfelejtette be csukni.
- Jól nézel ki Mione. - Mondta Harry, a többiek bele egyezően bólogattak, mint a kis kutyák.
- Oh, hát köszönöm Harry.
- mondta mosolyogva.
- Ron be csuknád a szádat? Kérlek. Ez rohadt undorító.
- Öh, he? Jah igen... Bocsi. - Pirult el halványan Ron.
Mindenki fel nevetett az asztalnál. Ron valamit súgott Harrynek. Mione nem értette, hogy miért viselkedik ilyen furcsán Ron, hiszen már lassan egy éve, hogy szakítottak, és Ronnak amúgy is ott van Levander. Gondolataiba meredve észre se vette, hogy valaki nagyon figyeli, aztán egyre kellemetlenebbül érezte magát, szét nézett és a tanárok asztalára tévedt a tekintete.
Egy fekete szempárral akadt össze az ő mogyoró barna szeme.
Először le sokkolódott, aztán halványan a férfira mosolygott.
Még ő sem értette, hogy miért de rá mosolygott. Piton,ebben a másodpercben elfordította a fejét, mérges volt, hogy rajta kapták. Fel ált és hosszú léptekkel el hagyta a nagytermet.
- Mione te is láttad, hogy Piton téged bámult? - Kérdezte Ginny.
- Nem engem nézett, hanem Harryt, mint mindig, minden étkezéskor. - Hazudta.
- Hát jó, ma Roxmorts? Nem fiúk, ti nem. Ez most csajos nap lessz. - Mondta vigyorogva Ginny.
- Rendben, mehetünk.
Ron, meg tennéd azt a szívességet, hogy nem bámulsz rám úgy, mint egy éhes kutya? Kezd nagyon idegesíteni.
Hermione felállt, és ki ment a nagyteremből. Azon gondolkodott, hogy Ron miért néz rá ilyen furán, amikor valakinek véletlenül neki ment.
- Oh, bocsánat. - szabadkozott Mione, és felnézett az illetőre...
- Malfoy?.. oh, tényleg sajnálom.
- Grager!? Merlinre ha felismertelek. Semmi baj, öh jól nézel ki. - Mondta, majd meg vakarta a tarkóját.
- Köszönöm Malfoy.... Azt hiszem, most megyek. Öh, szia Malfoy. - mosolygott a fiúra.
- Szia Hermione. - mosolygott, majd elindult.
Hermione egy perc fáziskéséssel utána szólt.
- Hogy hívtál? - kérdezte kidüllet szemekkel.
- Hermione. Miért? Ez a neved nem?
- De, igen. - mosolygott a fiúra.
- Szia Draco.
És el indult az udvarra.
°
•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°
Piton:
Épp ettem a reggelim, amikor Dumbledore megbökte Az oldalamat, rá néztem de ő csak sunyin mosolygott.
- Mivan? - Szóltam rá idegesen.
- Hogy is jellemezted Granger kisasszonyt? Csúf kis béka? Meg kislány, ha jól emlékszem. - Nézett maga elé, és mintha el gondolkodott volna, a szakállát simogatta.
- Így van.- morogtam
- Miért?
Aztán már nem szólt, csak bámult maga elé, kíváncsi voltam, hogy mire akart ki jukadni, ezért követtem a tekintetét. Először nem is vettem észre, hogy mit bámult annyira, ezért vissza fordultam a tányéromhoz, majd hirtelen újra fel emeltem a fejem. Albus mellettem csak kuncogott.
- Még mindig úgy gondolod, hogy csak egy kislány? - kérdezte.
Én meg csak morogtam neki valamit, amit még én sem értettem, szerintem a tudatalattim egy átkot szórt rá.
De mégsem tudtam le venni a lányról a szemem, szét néztem és láttam, hogy rengeteg fiatal őt nézi, a lányok duzzogva mert már nem ők vannak a középpontban. A fiúk, pedig hát... Éhes tekintettel figyelték ahogy a ringó csípő a griffendél asztalához sétál. Láttam, ahogy a Weasly fiúban benn akadt a szó, és undorodva néztem, hogy még a szája is nyitva maradt.
Én meg nem tudtam mire vélni, hogy miért nem tudom le venni a szemem Hermionéról. Várj.... Mióta emlegetem őt így? Granger. Ennyi, nem Hermione.
Figyeltem, ahogy a szájához emeli a poharat, ahhoz a csókolni való, vörös szájához. Mi? Perszelus álj le! Még a gondolataidba sem említheted így egy diákodat, szóltam magamra.
De akkor is csak néztem, szinte már le öltöztettem a tekintetemmel. Aztán szét nézett, érezhette, hogy figyelem? Ah kizárt. De mégis, mert a következő màsodpercben ràm nézett, először meglepődött, aztán rám mosolygott.
Én pedig megijedtem, és mérges lettem mert rajta kapott, ahogy őt nézem. Felálltam morogtam egy viszlátot a kollégáimnak, rá néztem Albusra, aki csak vigyorgott rám, gondolom észre vette ezt a kis közjátékot.
El indultam a nagyajtó felé, és vissza se néztem. Hallodtam, ahogy a Weasly lány valamit rólam beszél Grangernek, nem tudom mit... Csak a nevem hallodtam. Le mentem a pincébe, és onnan be a lakosztályomba , be zártam magam után az ajtót, majd a bár szekrényhez siettem.
Öntöttem magamnak Whiskyt és megittam, aztán még eggyet, és még eggyet és még még még.
Nem tudom hányadiknál jártam, amikor be húzódtam a fürdőbe, be feküdtem a kádba és elaludtam....
