Narusasu~ Mindörökké veled(befejezett)

Amit sose felejtek el

Sasuke szemszöge:

Sakuráék vajon hol vannak? Lassan 30 perce már annak hogy Neji azt írta hogy úton vannak,de azóta semmi. Pedig ide kellett volna már érniük.

Majd egyszer csak megszólal a kaputelefon : Itt vagyunk Sasuke! 

Oh,rendben! Gyertek be! Érezzétek magatokat otth~ ám ekkor meglátta a tömegből kikandikáló sárga fejet,a hozzá tartózó kék szempárral. Meglepődöttségében még köszönni sem tudott. Lesütötte fejét,nehogy meglássa valaki hogy fülig pirult. 

Hm? Sasuke? Valami baj van? - kérdezte Sakura,majd meglátta hogy Sasuke viselkedése Naruto láttán változott meg ilyen hirtelen.

Oh bocs,nem tudtam levakarni magamról,muszáj volt elhívnom. Hidd el nem állt szándékomban,de te is tudod hogy milyen.. - mondta unottan a lány.

Ki? Mi? Mikor? Tessék? - a fiú olyan erősen bámulta a kis szőkét,hogy nem is figyelt arra amit Sakura mond.

Sakura nem értette Sasuke reakcióját,csak nevetett .

Ekkor a két fiú tekintete találkozott. A fekete hajú ismét elpirult, de még így sem vehette fel a versenyt Hinatával. 

** Kis idő múlva **

Mindenki jól szórakozik, csak Sasuke lehangolt látva, hogy Naruto milyen jól elszórakozik Hinatával. Az sem izgatja hogy Lee már egy órája áradozik neki valamiről, ő viszont oda sem bagózik,hiszen a teljes figyelmét leköti a szőke.

Sasuke. Sasuke. Sasuke!

Mi? Tessék?

Figyelsz te rám úgy egyáltalán?

Persze figyelek. Éppen azt magyaráztad hogy...öhm..öhm...

Igen,gondoltam.

Nah,és melyik kis csaj köti le annyira a figyelmet hogy így figyelmen kívül hagysz? - kérdezte a fiú egy ferde vigyorral az arcán.

Hm? Jah, semelyiket.

Naaa. Nekem elmondhatod.

Semelyiket,tényleg....

Hát oké..akkor gyere és élvezd végre! Elvégre ez a te bulid!

** Pár órával később**

Naruto szemszöge:

Naruto szerintem kicsit sokat ittál, nem gondolod? - mondta a kissé ittas állapotban lévő fiúnak Sakura. 

Mii. Nee~ ! - csuklott bele eme kijelentésébe a fiú.

Én most hazamegyek. Te rendben leszel?

Persze persze. Menj csak.

Akkor hétfőn az iskolában. Szia!

Szia! - és azzal a lendülettel visszament a házba.

Sasuke szemszöge: 

Már  02:03 van,mindenki hazament már, Narutot leszámítva. De ő sem bulizott már. Hulla részegen elaludt a nappali kanapéján. Most mit csináljak? Olyan aranyosan alszik. Az lesz a legjobb ha felviszem a szobámba aludni. DE SEMMI HÁTSÓ SZÁNDÉK VAGY ILYESMI! CSAK AZÉRT VISZEM FEL HOGY APÁM MEG NE LÁSSA! EZ MINDEN! TÉNYLEG! [de vajon tényleg...?]

*Letette az ágyra

Rendben! Én meg lemegyek a vendégszobába! - már majdnem kiment,de végül megfordult

Bár ha jobban meggondolom... - becsukta az ajtót,és azzal a lendülettel lefeküdt az ágy másik végébe,gondolván hogy még egy ilyen lehetősége nem lesz. Ekkor váratlan dolog érte. Naruto megfordult és átkarolta,amitől egy pillanatra összerezzent. Látta a kék szemű aranyos alvó arcát. Le sem tagadhatta hogy ez valamit megmozgatott benne. De nem tett semmit,a világért sem szakította volna meg a pillanatot. Fel sem tudta fogni hogy ez a valóság. Azt hitte álmodik. Elmondhatatlanul boldog volt,még ha Naruto nem is volt tudatánál. De jobb ez így,nem tudta mihez kezdene ha Naruto megutálná őt. Inkább csak élvezte. Órákon át csak nézte az alvó szőkét,míg elaludt.

** Reggel **

Naruto szemszöge:

Huu de fáj a fejem. Kicsit sokat ittam tegnap. Hm? Hol vannak a többiek? És én hol vagyok? Nem emlékszem hogy haza menten volna,úgyhogy valószínűleg ez még Sasukéék háza. - és ekkor pillantotta meg az ágy másik felében az alvó házigazdát durmolni. 

Hát ez? Sasuke? Pillant... MIT KERESEK EGY ÁGYBAN VELE? - és itt felfigyel valamire. Sasuke mosolyog. 

Vajon mit mosolyog? És...miért ilyen aranyos amikor alszik? Hát,biztos szépet álmodik. De hogy miért találom aranyosnak,azt még magam sem értem. 

Ekkor nyílik az ajtó,amin Sasuke bátyja,Itachi lép be.

Jó reggelt. Kérsz kávét?

Öhm..nem,köszönöm.

Rendben,akkor gyere reggelizni. Ne aggódj,apánk nincs itthon. 

R-rendben.. - vajon hogy értette azt hogy ne aggódjak?

[Kissé kínos a  légkör a Sasuke szobájában történtek után,de Itachi úgy tesz mintha nem történt volna semmi,vagy éppen ez normális lenne. Nem is értem...]

* Itachi Naruto elé tesz az asztalra egy tál pirítóst.

Köszönöm. Öhm.~ A reggel miatt ne aggódj - szólal meg az idősebbik.

Nem szólok bele hogy az öcsém kit szeret vagy hogy kivel jár amíg boldog.

Ááá ez nem az ami~ 

UCHIHA ITACHI!! - hallatszódik a hátuk mögül. Idő közben az ifjabb Uchiha is kibotorkál a konyhába.

GYERE VELEM EGY PERCRE. BESZÉDEM VAN VELED! 

Bocsáss meg egy percre Naruto. - majd kivonszolva bátyját kiviharzik.

Sasuke szemszöge:

Figyelj bátyó,ez nem az volt. Rendben? 

Oh,tehát akkor nem szereted?

Sasuke megtorpan egy pillanatra,és olyan vörös lesz hirtelen ami Hinatát is lekörözi.

D-de igen..de..

Akkor?

Nem tudom...de abban biztos vagyok hogy ő soha nem fog úgy nézni rám ahogy én rá. - ekkor Sasuke arcát könnyek kezdték el beborítani. Itachinak nem kellett több,olyan szorosan ölelte magához az öccsét hogy még a szívverését is érezte. Sasuke egy darabig még így pityergett a bátyja vállán,majd összeszedte magát és visszamentek. Megreggeliztek,azután kikísérte Narutot a kapuhoz.

Öhmm...izé..köszönöm a vendéglátást,és bocsánat hogy gondot okoztam.

Nem tesz semmit,és egyáltalán nem okoztál gondot. Ritkán jönnek át a barátaim,általában csak ha bulit rendezek. Szerintem az anyám és a bátyám is örültek neked. 

Értem. Ha nagyon barátokra vágysz,keress meg nyugodtan. 

Öhm,rendben,köszi.

Azzal egy nagy mosollyal az arcán elbúcsúzott Sasukétól,és hazának vette az irányt.

Sziasztok! Ez a rész azért jóval hosszabbra sikeredett mint az első. Remélem tetszik.