Régi emlékek | Nagito x OC|

1. A különös osztálytárs

Reggel sajnos újra az ébresztőm hangjára kelltem, sajnos ma már vége a nyári szünetnek. A szüleimel el költöztünk ezzel együtt egy új iskolába kerültem. A Reményfok Akadémiára. Az én tehetségem az eszem. Tudom nem nagy szám erre szinte mindenki képsesz lenne ha nem lennének lusták tanulni, de ez van. A 77-es osztályba kerültem be. Bár az mindegy igy is úgy se leszenk barátaim. Bár egyszer volt egy de az rég volt és egyszer brigázás közben el estem és lett egy szép kis agy rázkodásom és egy kis amnéziám is. Úgy, hogy öt is el vesztetem, nem csak testileg de az emléke is elveszett.
Csak három év, hát ha már kilenc évet ki bírtam ez se lessz nehéz. Majd hamarosan el is induktam mert már az első nap késésben voltam. Sietve be értem az iskolába és mikor már mentem vólna be egy tanár akart be menni velem együtt.
-Oh! Biztos te vagy Ayano-chan az új diák!
Mondta mosoylogva a sensei.
-I-igen.
-Remek! Gyorsan közlöm a töbiekel és már jöhetsz is.
Be is ment a terembe, hamarosan már hívott is.
-Ayano-cahan bejöhetsz.
Egyből be is mentem.
-Na gyerekek ö it a-
Nem is tudta végig mondani ,egyből úgy bejötek az ajton mint ha üldöznék öket.
-Bocsánat a késésésért! Az egész az én hibám!
Mondta egy hosszú lila hajú lány.
-Mondtam már hogy jól vagyok.
Mondta egy fehér hajú fiú, akinek kötés vólt a fején. Majd rám néztek. Hirtelen mind a kettönek a szíve nagyot dobant.
-Jó de mostmár üljetek le, van egy fontos bejelenteni valom.
Leültek.
-Na akkor már, hogy mindenki itt van el szeretném mondani, hogy ö itt Ayano Hikari az új osztálytársatok, legyetek vele kedvesk. Nézd van egy szabad hely Nanami-chan mellet.
Mutatót a rózsaszínos hajú lányra. Le ültem.
-Szia Chiaki Nanami vagyok.
Nézett rám aranyosan.
-Szia Nanami én Ayano vagyok.
Majd jól el beszélgetem Nanami-chanal egész kedves lánynak tünik kicsit játék fügö de hát ö az Ultimate Játékos nem is vártam töle kevesebbet. Inkább csak egy ilyen osztályfönöki óra szerüség vólt. Kicsöngetés után egyből mindenki oda jött kérdezgetek bemutatkoztak, kivéve az a fehér göndör hajú fiú. Ö csak ült a helyén egyedül. Mint én, jó most nem vagyok egyedül, de rám emlékeztett.  Kicsit a kelleténél többet bámultam mint illet volna.
-Ayano. Hé Ayano miden rendben?
-Öh..Oh.. Igen, csak egy kicsit el bambultam.
Hirtelen a fejembe egy éles fájdalom hasítot végig, fel sziszentem és oda kaptam.
-J-jól vagy?
Kérdezte Mikan.
-Igen... Ez szokszor elöfordul. Régen volt egy balestem amnéziám lett és azóta fáj a fejem de ezel az is jár, hogy szépen lassan valahogy vissza is térnek az elveszett emlékek.
Kivéve ő... Még egy kis foszlánya se maradt annak, hogy ismertük egymást. Nem tudom, hogy hívják csak anyi maradt meg benem, hogy Nagito de sok embernek lehet ez a neve, nem tudom, hogy néz ki még ha találkoztam is vele azóta biztos, hogy nem ismertem fel meg ö se tudna mert hát azóta sokat változtam én is, válfelé érő hajam lett ami mások szerint jobban ál mint a hosszú haj.  Majd be is csöngetek és el kezdötek az órák. Mindenki nagyon kedves volt velem, aminek nagyon is örültem. Kicsit még félénk vóltam de szép lassan egyre jobban meg nyiltam elötük, ehez nem igazán vagyok hozzá szokva de nem rossz. Majd vége is lett az összes órának, el is indultunk haza felé vagy is indultam volna ha nem vettem volna észre, hogy ott hagytam a nyakláncomat a terembe. Ez az egy dolog marad meg töle nem akartam el veszíteni. Gyorsan vissza is rohantam a terembe de amikor be nyitotam meg láttam azt a fiút a nyakláncomal a kezébe, az ajtó nyitodásra egyből rám nézet.
-Öhm...Nagito-san..igaz?
Néztem rá egy kicsit félénken mert hát nem igazán tudok magabiztos lenni új emberek társaságában.
-Mhm... Te meg biztos Ayano vagy. Nem kell san-ozni.
Nézett rám majd a karkötöre.
-Ezt meg honand szerezted?

Na sziasztok én kis krumplijaim! Itt is van az első rész remélm, hogy tetszet és boldog karácsonyt mindenkinek!❤️❤️