Csillagokon túl-Across the stars (Anakin x reader)

1. Fejezet

 Utálom a homokot.- gondoltam magamban miközben futottam kifelé az űrhajómból, mesteremmel, Plo konnal illetve a 371-esek egy részével a Geonosisi csata szívébe. Pár órája, visszafelé az Alderaanról, kaptunk egy segítséget kérő üzenetet a Yoda mestertől, ami arra utasított minket hogy amilyen gyorsan csak tudunk menjünk a Geonosisra, mivel csata tört ki és minden segítségre szüksége van az ott tartózkodó jediknek. Útirányt változtattuk és pár hiperűr ugrással itt voltunk. Az űrhajónkkal egy szélesebb szirten szálltunk le, de a csata a völgyben volt. Az űrhajóval nem tudunk oda leszállni túl kevés a hely, ezért egy másik ötlet jutott eszembe.

 -Mester, leszállni nem tudunk a völgyben de oda ugrani igen. Azt javaslom ugrojunk, és a 371-esek is tegyenek hasonló képpen. Először mi ugrunk, utánunk klónok. Amikor leértünk ők is ugranak és a  föld felé közeledve elkapjuk őket az erővel.-javasoltam mesteremnek a szirten állva.

 - Felettébb érdekes, de jó ötlet fiatal (y/n)- Kezdte Plo koon.- Rendben padawanom, csináljuk. Egyszerre ugrunk.- ezzel befejezte mondandóját, és oda lépett mellém.

 - 3, 2, 1 és ugrás!- Mondta és leugrott a szirtről én pedig követtem.

 Zuhanás közben elemezni kezdtem a harcmezőt, a droidok és jedik számát, az utóbbiak viszont jelentősen kevesebben voltak mint az előbbiek. Észrevettem egy fehér ruhés nőt is, aki egyértelműen nem jedi, talán szenátor- állapítottam  meg magamban, -de akkor mi a frászt keres itt?  A kérdést elnyomta a talaj vészesen közeledő látványa ,ezért elő hívtam az erőt és lelassítottam magam a levegőben, mesterem ugyanígy tett. 

 Az érkezés kicsit erősre sikeredett, de ezzel nem törődve megfordultam a mesterem felé, aki intett a klónoknak hogy ugorhatnak. Az érkezésüket lelassítottuk és amint az utólsó katona is földet ért elkezdtünk futni a harc szívébe. 

 Nem kellett sokáig futnunk hogy a harcban találjuk magunkat. Pár csapat rohamdroid kiszúrt bennünket, ezért tüzet nyitottak ránk.  Aktiváltam a dupla pengéjű fénykardomat, ami cián fénnyel ragyogott. Ritkaságba ment a jediknél hogy valakinek cián színű fénykardja legyen, mert ez a szín egyszerre ötvözte a béke szeretetét és harc iránti vonzódást, és ezek ritkán vannak együtt.   

 Szemem sarkából érzékeltem hogy mesterem is aktiválja a fénykardját és elkezdi visszaütni a lövéseket a droidokra. Én is így teszek, és pár perc múlva a droidokból csak füstölgő fémdobozok maradnak, viszont máris érkezik a következő csapat is. Előretörünk egyenesen befelé, a völgy közepébe, ahol a többi jedi is harcol. Nagy részüket felismerem, ők is minket.

A 371-esek belevetették magukat a csatába és öszze olvadtak a többi klón csapattal. Kitartóan és jól harcolnak, állapítom meg magamban. Szomorúan veszem észre hogy tőlünk pár méterre egy számomra ismeretlen jedi fekszik mozdulatlanul. Mesteremre nézek, aki búskomor arccal figyeli a halott mestert.

 -Jó barátom volt, és feletébb ügyes, kiartó harcos. Jó ügy miatt halt meg és egyesült az erővel, ahogy egy nap majd mi magunk is.-mondta Plo koon kifejezéstelen hangon. Ugyan nem mutatta, de sejtettem hogy gyászol, attól függetlenül hogy nekünk jediknek elvileg nem szabad. A gyász érzése számomra sem ismeretlen.

-Sajnálom mester. Barátod mostmár nem érez fádalmat, eggyé vált az erővel.- mondom neki gyengéd, szomorú hangon.

Mesterem egy biccentéssel köszöni meg az imént elmondottakat, elfordul a halott mestertől, és visszatér harcolni. Én magam is így teszek.Hárítok, védek és támadok, újra is újra. A testem körül forgatom a fénykardom, felugrok és egy suhintással levágom tíz rohamdroid fejét.A vérem dalol a csata érzésére. Újabb vágások és még több droid fekszik mozdulatlanul. Még egy erő lökés és újabb ötven droid végzi a földön. Plo koon jelez nekem hogy váljunk ketté. Biccentéssel jelzem neki hogy meg értettem és elindulok jobbra. A testem a többéves kemény jedi kiképzésnek hála viszonylag jól bírja de kezdek fáradni mint mindenki más is. És pont emiatt érzékelem egy másodperccel később a lövést mint kellene. És a testet is, aki elém ugrik hogy megvédjen. Magas, szökés barna hajú, körülbelül korombeli fiú áll előttem zöld fénykarddal. Olyan ismerős- gondolom magamban. De honnan? Érzem, hogy ő is ezt gondolja, miközben kiháritja meglepően jól a következő lövést is. Ki vagy te?- gondolom magamban és érzem, szinte hallom hogy ő is erre gondol. Először a hangját hallom utána pedig megfordul.
-Jobban kellene figyelned, mert nélkülem már nem élnél-mondja és megfordul. Hirtelen olyan érzés fog el mintha minden eddigi kérdésemre választ kaptam volna, és érzem hogy ő is erre gondol ahogy rám néz.
-Anakin.- mondom halkan, reménnyel a hangomban, és erősen megölelem, magamhoz húzom.
-(y/n).-suttogta Anakin a fülembe,meglepetten, de örömtelien úgy mintha a választ talált volna az eddigi kérdéseire.