Please, don't break my Heart

3 - Összezárva

-𝒀oongi... - állt fel mellőlem Taehyung. -Nagyon nagy baj lenne, ha itthagynálak? Kezd kicsit késő lenni és tudod, hogy messze lakok.

-Menj csak nyugodtan. Vigyázz magadra. - bólintottam rá.

-Rendben. Majd írj, ha hazaértél, szia! - azzal le is lépett.

Mivel már megcsináltam az összes házim, így csak elpakoltam a táskámban és megnéztem az időt. Fél hat. Ha jól emlékszem az iskola nyolckor zár be szóval még nyugodtan itt maradhatok. Kicsit játszottam a telefonomon, amit mondjuk hamar meguntam így inkább letettem a fejemet az asztalra egyik kicsit, hogy pihenjek.

~~~

-Yoongi! - hallottam Hoseok hangját. -Ébredj, sietnünk kell!

-Mégis minek? - nyitottam ki nehezen a szemeim.

-Mert mindjárt zárnak!

-Micsoda?! - pattantam fel. -Mennyi az idő?!

-Mire ideértem háromnegyed nyolc volt.

-Mire vársz, menjünk már akkor!

Gyorsan felkaptam a táskám és futottunk is a kijárat felé. Persze amilyen szerencsém van pont bezárták előttünk az ajtót. Hoseok egyből kopogtatni és kiabálni kezdett, de nem volt sok haszna. Én csak sóhajtottam egyet és leültem az egyik padra a folyosón. Miután Hoseok is megunta az ordítozást leült mellém.

-Sajnálom... Ez az én hibám...

-Nyilván. - vontam meg a vállam.

-Jaj már! - fordult felém. -Neked amúgy mi bajod van velem?

-A hülye színjátékod! Bármikor körbevesznek titeket a nagy fangirljeitek te annyira megjátszod magad, hogy Ó én vagyok a kis szerény Hoseok! Hát egyáltalán nem!

-Mégis honnan tudod, hogy milyen vagyok valójában?

-Láttam már hozzád hasonlót! Mind ugyanolyanok vagytok. - néztem el.

-Tehát abból, hogy néztél míg én a lányokkal beszélek egyből levágtad milyen vagyok! Vagy csak féltékeny voltál?

-Idióta! - csaptam a térdére. -Mégis ki lenne rád féltékeny?

-Ebből a viselkedésedből az jön le!

-Hát jöjjön! Úgyis csak amiatt a hülye feladat miatt vagyok a közeledben, holnapig meg már vége az egésznek...

Ezután a holnapon kezdtem el gondolkodni. Ekkor kapcsoltam.

-Várjunk! Holnapra kell és még nem fejeztük be! - álltam fel. -Ezt nem hiszem el...

-Most jöttél rá?

-Hagyjál már! - vágtam rá. -Most inkább azon gondolkozz, hogy hogy fogunk innen kijutni!

-A biztonsági őr kétszer ellenőrzi, hogy bezárta e az ajtókat. Majd ha visszajön meglát.

-Akkor meg minek kezdtél el utána ordibálni, ha úgyis visszajön?

-Hát... Most jutott az eszembe...

-Nem csak álnok vagy, hanem még hülye is...

-Hé! - állt talpra ő is.

-Ti mit csináltok ott? - hallottuk az őr hangját odakintről.

-Itt ragadtuk! - futott Hoseok egyből az ajtóhoz.

Én is odamentem, majd miután kinyitotta nekünk az ajtót a férfi megköszöntünk és le is léptünk.

-A prezentációra visszatérve... - szólalt meg Hoseok. -Nem tudnád befejezni egyedül?

-Ha nem segítesz a végével el fogom mondani a tanárnak, hogy egyáltalán nem segítettél. - húztam össze a szemem miközben ránéztem.

-De segítettem!

-Akkor segíts a végével is!

-De már nagyon késő van!

-Kellett neked odalenni sokáig!

-Inkább megköszönhetnéd, hogy eljöttem, mert akár haza is mehettem volna egyből. Aztán meg te tovább alukáltál volna.

-Ha nem várattál volna meg akkor nem lenne ez! De persze a kurváid fontosabbak, mint a jövőd.

Ahogy ezt kimondtam Hoseok nem csak a száját csukta be, de még meg is állt. Végül én is megálltam és visszanéztem rá, ahogy a földet szemléli.

-Miből gondolod, hogy kurváim vannak? Azért mert sok lány oda van értem nem jelenti azt, hogy mindegyikkel lefekszem. - nézett rám undokan.

-Nem eggyel mentél már el valahova... - fordultam felé.

-És? Honnan tudod, hogy történt e valami? - jött közelebb.

-Azon szórakoztatok azzal a másik kettővel, hogy milyen gusztustalan dolgokat csinálhattatok.

-Csinálhattunk volna. - jött még közelebb. -De nem csináltunk semmit. Úgy tűnik az utóbbi időben eléggé odafigyeltél rám.

-Csak szúrod a szemem a jelenléteddel. Nem tudom nem meg hallani milyen idiótaságokról beszélsz mert az az irritáló hangod mindenki másét elnyomja. De mondjuk benned minden irritáló.

-Akkor talán ez az irritáló száj majd téged is elnyom és akkor majd meglátjuk, hogy milyen véleményed van még mindig az állítólagos kurváimról.

Csak furcsán néztem rá mivel nem nagyon értettem, hogy miről beszél, viszont a gondolkodásomat félbeszakította azzal, hogy még közelebb jött és felemelte az állam. Ilyenkor már tudtam, hogy mire készül, de mégse tettem semmit mert teljesen le voltam sokkolva. Aztán hirtelen a száját az enyémre tapasztotta. Persze nem tartott sokáig, mivel egyből ellöktem magamtól.

-Te... - fogtam a számat, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-Meleg vagyok. - mondta ki határozottan.