Filmszalag - 1D shippek

3. Nouis - Liam észrevette

°°°— Louis szereti és megvédi az ő Niall babáját. —°°°

°°°——°•°——°°°

Liam észrevette. Hát persze, hogy észrevette, amikor neki se hazudni nem lehet, sem megtéveszteni, mindent ugyanolyan éber figyelemmel követett, így nem csoda hát, hogy végül a fiúk is lelepleződtek előtte. Louis életében először érezte azt, hogy egy szót se tud mondani, ugyanis kifogyott a szavakból és félt, ha csak nyitja a száját elront valamit. És most nagyon nem akarta elrontani, Niallel legalábbis nem. Az ő fiatal szerelme, aki most is nagyra nyílt szemekkel ült mellette tisztes távolságban, arca egy leheletnyi pánikról árulkodott és fal fehér volt. Az ujjait ropogtatta és csavargatta, szegény szörnyen zavarban volt, hiszen lábai folyamatosan jártak emellett és minden tette hiába volt ennek megszüntetéséért. Louis is ideges volt, de tartotta magát, tartotta magát Niall miatt. Felemelte a kezét, hogy megfoghassa Niallét, ezzel leállítva idegesítő tevékenységét és nyugtatva egyszerre, de félúton rájött, nem teheti meg, nem kettesben vannak, ugyanis az előttük lévő fotelben Liam mérgesen összehúzott szemekkel nézi őket.
Kezével a hajába túrt és frusztráltan sóhajtott egyet.

- Figyelj Liam... - kezdte fáradtan, fejét lehajtva, kezével még mindig erősen markolva haját, de a fiú közbe szólt.

- Nem, te figyelj Louis. Ezt elrontottátok és mu..

- Nem! Nem rontottuk el! Úristen, mi az, hogy elrontottuk Liam?! Ilyet nem mondhatsz! - pattant fel idegesen Louis.
Ökölbe szorított kezei remegtek, nem tudott nyelni az idegességtől és még érezte a késztetést, hogy addig kiabáljon, míg egy biztonsági őr el nem viszi. Szörnyen haragudott Liamre az előbbi mondatáért és kész volt ezért verekedni is.

- Igen! Elrontottátok! Ránk nem is gondoltatok! Hogy ebből milyen nagy baj lehet!

- Milyen nagy baj lehet ebből?! Csak szeretjük egymást!

Louis és Liam itt teljesen elvesztette az irányítást. Kiabáltak, fenyegetőztek, a kezükbe akadó tárgyakkal dobálták a másikat, lassan közeledve a verekedéshez, közben tökéletesen figyelmen kívül hagyták a csendes Niallt, aki mindezt könnyes szemekkel nézte végig. Szegény annyira meg volt ijedve, hogy megszólalni se bírt, egy idő után pedig már egyik fiút sem tudta figyelemmel követni, csak malmozott az ölében és próbálta összegyűjteni a bátorságát. Normális esetben nem hagyta volna ezt csak úgy, már az elején közbe vágott volna, hogy a két jó barát ne essen egymásnak. De most annyira zavarban volt...annyira frusztrálta a tudat, hogy elrontotta, rosszul színészkedett. De igazából az is zavarta, hogy titkolniuk kellett a kapcsolatukat. Hiszen ez őszinte! Őszinte szeretet, ami az évek alatt átalakult és már nem bírták szó nélkül, tettek az ügyben. Az első csókok és randik alatt annyira féltek, hogy lebuknak, hogy inkább megbeszélték, nem erőltetik. De nem bírták ki! Louis folyton Niall közelében akart lenni, ölelni, csókokkal elhalmozni, és Niall is a fiú kezéért nyúlt mindig, ha elbizonytalanodott vagy boldog biztonságra vágyott. Újra megpróbálták együtt és eldöntötték most nem hagyják annyiban, nem hagyják, hogy bármilyen akadály álljon közéjük.
Niall erre gondolva állt fel és kiáltott a fiúknak, hogy:

- Hagyjátok abba, ez nem megoldás!

Louis még éppen behúzott Liamnek, aki erre arcát fogva lépett el tőle és lihegve, dühtől kipirosodott arccal figyelte Niallt. Majd sóhajtott és a szintén zaklatott Louis-ra nézett, próbált lenyugodni, hogy normálisan meg tudják beszélni a dolgokat.

- Te is tudod Lou, hogy az emberek nem olyan elfogadóak... Mi nem fogunk ítélkezni, velünk nem lesz baj, de a többiek... A menedzsment és a rajongók.. Louis..ők ki fognak titeket készíteni, utálkozni fognak..

- És ezért nem szerethetjük egymást? - kérdezte halkan Niall, lassan visszahullva a kanapéra, arcán a nyilvánvaló lemondással.

Louis odalépett és leült mellé, ujjaikat erősen összekulcsolta. Még mindig remegett az elfojtott dühtől, de próbált megnyugodni, hogy sikeresen párját is meg tudja nyugtatni.

- De, Niall. Szerethetjük egymást, csak Liam... Liam ezt nem érti.

- De, érti ő. Nagyon is.

Niall szava halk volt, szívet facsaró és még Liamnek is le kellett ülnie a hirtelen támadt bűntudata miatt. Talán, ha nem szól.. ha nem veszi észre az apró jeleket.. De nem! Ha nem ő, akkor más veszi észre, hogy mit is művelnek és az egyáltalán nem lett volna jó. Hatalmas balhé lett volna belőle, a rajongók megtudhatták volna az internetről, láthatták volna a fiúkat félreérthető helyzetben és ezt ők felnagyítják, aztán a menedzsment fülébe is eljut a dolog, ők pedig drasztikus beavatkozásokat tennének az ügyben vagy kamu pletykákat terjesztettek volna.
Liam még folytatta volna a gondolatmenetét, mely egyre és egyre rosszabbnak, sötétebbnek mutatkozott, de a Tomlinson fiú felháborodott hangot hallatott.

- És akkor mit akarsz Niall? Mond! Én itt védelek téged és azt ami közöttünk van, erre azt mondod, hogy Liamnek van igaza! Mond, mit akarsz?!

- Azt, hogy nyugodj meg végre!

A csend hirtelen állt be a szobában ülök közé. Louis próbált megnyugodni, Liam a gondolatait összeszedni és egy kis pozitívitást belevinni, Niall pedig megszólalni. A sírás szorította torkát, a könnyei szúrták a szemét, de nem hagyta, hogy ez a gyenge érzelem felülkerekedjen rajta. Nem és nem. Ebben a törékeny pillanatban most erősnek kell lennie.

- Louis.. Én..én nem szeretném, ha bajunk lenne ebből, ha a fiúk is szenvednének miattunk.. De én boldog vagyok veled és..nem tudom most mit kellene tennünk.

- Én se.. - nézett fiatal párjára Louis. Megszorította összekulcsolt kezét és mélyen a szemébe nézett.

Liam pedig látta, észrevette. A fiúk között valami mély, igazi érzelem lappangott, amit nem szabad csak úgy figyelmen kívül hagyni. Csak úgy hagyni, hogy létezzen és nem tenni érte semmit, hagyni, hogy két érző szív hiányosnak érezze magát, hogy ez a két csodás fiú hatalmas űrrel a mellkasukban éljen külön, mással, elnyomva az igazi érzéseiket. Ezt nem szabad hagyni, tenni kell érte.

- Maradjatok úgy, ahogy vagytok. Együtt.

- Hogy micsoda? - kapta fel fejét a most már lenyugodott Louis.
Attól tartva, hogy valamit félre hallott nézett Niallre, hátha róla majd leolvassa a dolgokat, de a szőke fiú arcán is ugyanazt az értetlenséget vélte felfedezni.

- Most látom milyen komoly az, ami közöttetek van.. És ha ez megmarad, akkor nem lesz baj, csak szeressétek egymást.

Mert mi értelme van a szerelemnek, ha lepel fedi? Semmi, mert az úgy nem igazi. Louis és Niall szerelme is akkor csodálatos, akkor olyan szép, ha kiteljesedik és ezt Liam is pontosan tudta. Neki már csak annyi dolga maradt, hogy áldását adja a dologra és hátra dőlve, vigyázva a fiúkra, nehogy lebukjanak, figyelje a boldogságukat.

- Gratulálok nektek srácok, de vigyázzatok, kicsit óvatosabban, ha lehet.. Na, de megyek! Hagylak titeket!

Liam távozott a szobából és amikor az ajtó zára kattant, a két fiú látványosan megkönnyebbült. Gondolataik ezer felé ágaztak, próbálták átgondolni az elmúlt perceket és összeszedni valami kézzel fogható véleményt erről. De valamiben véletlenül, megegyezés nélkül, egyetértettek. Bármi történnyék is, ők együtt maradnak. Ez most olyan jó.. Olyan jól érzik magukat.. Olyan boldogok együtt, hogy már a gondolattól is rosszul érzi mindkettő magát, hogy mi lenne, ha nem lennének egy pár... Ők szeretik egymást és megmutatják ennek a nyavalyás világnak, hogy az utálkozó emberek ezt nem tehetik tönkre.

- Louis? - szólt halkan Niall, teljes testével a kócos hajú párja felé fordulva, úgy hogy a kezét el nem engedte. Louis-t sose fogja, ebben az egyben már biztos.

- Igen, Niall?

- Tényleg boldog vagyok veled és.. és örülök, hogy itt vagy nekem.

- Én is Niall, én is.. - felelte Lou és egy apró puszit nyomott Niall orrára, a tudattal, hogy még rengeteget fog adni.