Those eyes... [DRAMIONE]

~1~

Hermione szemszöge :

Ma reggel egy hatalmas ásítással kezdtem a napomat. Korán volt még, nem igazán tudtam hogy hol is vagyok. Megdörzsölve álmos szemeimet, rávettem magamat, hogy kimásszak az ágyból. A hajam szinte egy igazi ördögszekér volt, de mindig csak később szoktam megfésülni, bár lehet hogy most előbb kellett volna, hiszen így ki nem mehetek a szobánkból.
Ginny még látszólag mélyen aludt, amit meg is értek, hiszen én is csak egy kopogós zaj miatt ébredtem fel. Elhúztam a függönyöm amin átszűrődött a napfény, s megláttam egy gyönyörű aranybarna pöttyös tollazatú baglyot egy levéllel a kezében. Ilyenkor már sejtettem mi volt az.
-Te jó ég! - ugrándoztam, közben lassan kinyitva a levelet. - Ginny! - megérkezett!
A lány még nem nagyon szándékozott felkelni, csak forgolódott és morgott:
-Mi van? - motyogta - mi érkezett meg?
-A levél! - szemeim annyira csillogtak mint még soha. Nem bírtam tovább várni, olvasni kezdtem:

Tisztelt Hermione Jean Granger!

Örömmel értesítjük, hogy ön az egyik szerencsés tanuló, aki résztvehet a cserediák programban.
A repülőgép jegyet a borítékban találja.
Indulás időpontja : 05. 16  5:00
Ha bármi kérdése van, kérjük írjon egy levelet azzal kapcsolatban.

Ms. Hubberton

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. Kapkodtam a levegőért,
nem bírtam lenyugodni. Már egészen 11 éves korom óta, amikor a Roxfortba először betettem a lábam, azóta vàrtam erre a pillanatra. Nem tudom miért, de mindig is érdekelt milyen egy teljesen másik országban és iskolában lenni egy hónapig. Tökéletes alkalom arra hogy új barátokat szerezzek, és hogy fejlesszem az idegen nyelvtudásomat. Végre egy kicsit pihenhetek, és nem az itteni problémákkal kell foglalkoznom.
-Ezt nem hiszem el! - pattant ki az ágyból Ginny, majd odarohant hozzám és szorosan megölelt.
-Hát még én... - suttogtam remegve, közben lassan eltávolodtunk egymástól.
-Ezt el kell mondanom Harryéknek! - örvendeztem.
-De előbb.. hogy is mondjam.. - kezdett bele Ginny és rámutatott a hajunkra.
-Igen, előbb fésülködnünk kéne. - nevettem el magam, majd mindketten nekiálltuk összeszedni magunkat.

_______________________

A nagyterem kétszárnyas ajtajai gyönyörű karácsonyi színekben pompáztak. Rengeteg dísz vette körbe őket, köztük piros, zöld boák, égősorok, és még sorolhatnám.
Már megszokott volt, hogy amikor beléptünk Ginny azonnal Harryhez sietett, hogy ràugorhasson. Örülök a boldogsàguknak, de egy kicsit visszavehetnènek, mègiscsak nyilvános helyen vagyunk.
-Ó Harry! - rohant oda Ginny Harryhez, ahogy sejtettem.
Kicsit zavaros mosollyal követni kezdtem, de közel sem voltam olyan nyálas mint Ginny.
-Jó reggelt, hogy vagytok? - vetettem egy kedves pillantást Ronra, aki természetesen mint mindig, megállás nélkül zabált.
-Jó' vagyoók - nyelte le az utolsó falatot. - és te?
-Igen Hermione, nagyon jókedvűnek tűnsz. - szólt közbe Harry, majd öntött magának egy kis teát.
-Hát... - alig tudtam visszatartani a mosolygást - holnap megyek Párizsba, cserediákként!
- Gratulálok! - tapsolt meg Harry, amit kicsit furcsáltam, soha nem csinált még ilyet.
Miután leültem a barátaim közé, mint minden reggel, gyűlölködően néztem a Mardekáros asztal felé. Majd megpillantottam őt.

Draco Malfoyt.

Azt a fiút, akivel már a kezdetek óta utáljuk egymást. Elitél másokat a származásuk miatt, mindenkibe beleköt, ráadásul halálfaló. Szőke tincsei összevissza álltak, hideg kék szemei Pansy Parkinsonét fürkészték.
De látszólag boldognak tűnt.
- Mi az Hermione? - bökte meg a vállamat Ginny - kit nézel ennyire?
-Malfoyt. - húztam össze a homlokom. - Miért ilyen boldog? - Általában lehangolt szokott lenni.
-Biztos megnyerte az apja az 5-ös lottót.. - viccelődött Ron, mire Harry kiköpte az italát egyenesen egy Griffendéles lány szemébe.
-Harry! - itt már én sem bírtam nevetés nélkül.
-Vagy Lucius karambolozott - folytatta tovább Harry.
- De az is lehet, hogy Dumbledore adott a Mardekárnak +2 pontot mert megsajnálta a szerencsétlent- mondta Ginny, és ennél a pontnál már félre is nyeltem a röhögés közben.

Annyira hangosak voltunk, hogy Draco a nagy jókedvéből azonnal komolyba váltott. Szúrós nézést küldött felénk, majd lassan felállt, s közeledni kezdett hozzánk. Ronék mit sem sejtve még mindig nevetgéltek önmagukban, észre sem vettek semmit, mindaddig amíg Malfoy rá nem csapott az asztalra:
-Mi olyan vicces Vízlipatkány és hajléktalan Potter? - gúnyolódott, de most nem jelent meg rajta az ikonikus önelégült arckifejezés.
-Ja semmi, mennyit nyertetek? - szórakozott Ron, mire Malfoy az öklét összeszorította.
-Miről pofázol? - idegeskedett továbbra is.
- Na szerinted miről? - mit ittál hogy ilyen boldog vagy?
- Ó hogy az. - kezdett bele a dicsekvésbe Malfoy, s elégedett mosolya szélesre húzódott miközben felmutatott egy levelet.
- Jelölt lettem cserediákként. - folytatta, majd arra lettem figyelmes hogy a szívem egyre gyorsabban ver. - gondolom most féltékenyek vagytok, nektek tuti nem lesz ilyen alkalom az életetekben.

Egyszerűen nem tudtam megszólalni a dühtől. Draco Malfoy? Aki még egy légytől is megijed? Pont ő lenne az, akit egy ilyen nagy eseményre kiválasztanak? Hiszen pontosan tudom mennyire utál tanulni, mindent telibe lesz*r... Nem sok kellett, hogy rábórítsam az asztalt, de végül sikerült valami értelmeset kinyögnöm:
- Na ebben nagyon tévedsz, én vagyok a másik. - mosolya azonnal eltűnt, undorodva nézett rám, és a levelemre is.
- Te mocskor sárvérű..- ennyi volt az amit hallottam a morgásából. - Ennél rosszabb már nem lehet ez az év.
-Fogd be Malfoy, Hermione legalább megérdemli, a te nevedet pedig valószínűleg félrenyomtatták. - védett meg Ron, ami meg kell hogy mondjam, nagyon jól esett. Sosem tudtam rendesen kifejezni az érzelmeimet,  hogy nagyon kedvelem őt. Még ha nem is a leginteligensebb fiú, akkor is. Kedves, vicces, és jószívű. Ezek számítanak.

Malfoy felhúzott orral még egy utolsó "rohadjatok meg" pillantàst vetett rànk, s kisètàlt a nagyteremből.

_______________________

A következő óráim elég unalmasan teltek. Mivel már a 6. Évünkben vagyunk, ezért egyre több szabadságot kapunk. A sok katasztrófa miatt ami történt egész eddig a Roxfortban, több óránk elmaradt. Igazából hogy őszinte legyek hiányoznak a gyógynövénytan órák Bimba Professzorral, illetve a mugliismeret. Ezeket a tantárgyakat egy időre felfüggesztették, mert átvizsgálják az egész iskolát, épp ezért csak a legfontosabb órákat hagyták meg.

Termèszetesen egèsz végig stresszeltem .Mint minden embernek, most jött elő nekem az az izgalom. Mi lesz ha nem fogadnak be és egyedül fogok sírni egy üres, koszos, undorító mosdóban? Legalább egy olyan partnerem lenne, akivel jóban vagyok, és vele lehetnék az ilyen esetekben. Aki ha bántanak, megvígasztal, és nem egy féreg. Malfoy egy probléma az életemben, és én pont azért vártam hogy elmehessek, hogy pihenhessek egy kicsit. Baj mentesen. Hát, ez sem fog összejönni azt már látom.

_______________________

Pakolásnál Ginny alig bírt leállítani. Minden felesleges dolgomat el akartam vinni magammal, vagy 10x átnéztem hogy semmit nem hagytam - e ki.
-Mio, nyugi. - szakította meg Ginny az aggodalmomat - minden rendben lesz. - ne nyugtalankodj ennyit, nem is értem miért nem robbantál még fel.
-Könnyű azt mondani. - sóhajtottam - nem neked kell Malfoyal egy szobában lenni egy hónapon keresztül...

Sziasztook! Remélem tetszett az első rész. Tudom ez elég rövidre sikeredett, és még nem is vagyok jó az írásban. Sokat segítene ha leírnátok róla a véleményeteket. A következő részt sokkal izgalmasabbra tervezem ^

Boldog karácsonyt! 🎄