Sziasztok!
Rettenetesen hosszú volt ez a másfél hét, 2 gyerekkel, akik betegek, így aztán nyűgösek is, és suliba se mehetnek [azaz én lettem egyszemélyben az ápoló néni és a tanár néni is. ] Édes nyuszikáim persze mindent megtettek( és tesznek még :D ) hogy kihasználják anya jóindulatát és szeretetét, ( #kiscicaszemek) hogy a lecke helyett inkább mesét nézzünk, meg játszunk... És naná hogy az esetek többségében képtelen vagyok ellenállni azoknak a gyönyörű szemecskéknek ♡ Mindezek a cukiságok mellett persze ott van sajnos az a fránya láz, meg a köhögés, ami éjszaka olyan mintha egy fakopáncs szándékosan a fülünk mellett kopácsolna, csak azért, hogy egyetlen szemhunyástnyit se aludjon egyikünk se. Iszonyúan sajnálom a kis drágáim, mert nekik a legrosszabb ez az egész. :(
A jó hír viszont az, hogy most már kezdünk alakulni, a kislányom az elmúlt 2 napban már nem lázasodott be #köszönömUram), kisfiam is egyre kevesebbszer és ! végre hajlandó volt a doki gyógyszert is írni, megjegyzem a héten már 3x voltunk nála mire belátta, nem lesz jobban az antibiotikum nélkül.
És most, hogy kipanaszkodtam magam nektek(sorry ) rátérek a lényegre, amiért igazából írni kezdtem... Bár a gyerekek mellett kicsit nehezen ment az írás, és nem is sikerült tartanom az ígért időt az új fejezet érkezéséről, nem felejtettelek el benneteket. Már csak az utolsó simításokat végzem és aztán hozom a fejezetet,( amiben ezúttal kicsit többet megtudhattok majd Samael múltjáról). Remélem még tudtok egy picikèt várni és elnézitek nekem ezt a kis csúszást, mert még sok sok jót tartogatok nektek.
Köszönöm ha végig olvastátok ezeket a hosszú sorokat.
Legyen szép napotok és betegségmentes!
Puszi; Barbi