Nem vagyok hős, se mártír árny,
De bennem él a csontig fájó láng.
Írok, mert a csend nem válaszol,
A sorokban az igazság rámcsavarod.
Nem díszítek, nem rejtek el semmit,
A szívem tollként mindent lefest itt.
Karmol a szöveg, néha fel is kapar,
De ez vagyok én: Ivy Solen, aki a fény felé kapaszkodva mar.
Meséimben vér van, sár és remény,
Mert a valóság nem mindig mese, csak kemény.
Nem ítélek, csak tükröt tartok,
A szavaimban élnek, akik máshol hallgatnak.
Ha olvasol, ne csak nézz - érezz is,
Mert itt nem játszunk: itt az igazság ír vissza.