❝𝐖𝐡𝐚𝐭 𝐢𝐟 𝐞𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐢𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐰𝐨𝐫𝐥𝐝 𝐰𝐞𝐫𝐞 𝐚 𝐦𝐢𝐬𝐮𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐧𝐝𝐢𝐧𝐠, 𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐢𝐟 𝐥𝐚𝐮𝐠𝐡𝐭𝐞𝐫 𝐰𝐚𝐬 𝐫𝐞𝐚𝐥𝐥𝐲 𝐭𝐞𝐚𝐫𝐬?❞  

gyere, kedves, ülj ide mellém, és hallgassuk együtt a nap és a hold szomorú énekét. hallod, milyen kétségbeesetten sírnak a csillagok? vagy az én volnék talán? 

ha már így helyet foglaltál mellettem, talán illene pár szóval bemutatnom becses személyemet.  

csak egy egyszerű leányzó, aki amúgy annyira nem egyszerű, hogy még ő sem bírta megfejteni saját magát.  

az életkedve valahová elszökött, azóta is keresteti a rendőrséggel, az agya meg időnként nyugdíjba megy, de amúgy minden oké. ja, nem.  

már nem próbálja keresni a léte értelmét, mert annál elkeserítőbb rádöbbenni, hogy nincs. szeret nevetni magán, az életen, mert ilyenkor bátran néz szembe a halállal is. 

enyhén gyilkos hajlamai vannak, a humora pedig olyan fárasztó, hogy garantáltan jól tudsz majd aludni tőle.  

már nem szeretne nagyon boldog lenni, csak hogy ne kelljen mindennap újra meghalnia. 

meg akar menteni másokat, ha már önmagát nem képes - s talán pont ezáltal mentheti meg önmagát is. 

csak egy lélek, akit a nevetés tart életben, az ellentétek pedig egyensúlyban.   

egy lélek, aki inkább csak kacag az életen, különben biztosan sírna. 
és úgy döntött, hogy már eleget sírt.    

 𝓑𝔂: Léda