Léda

Szia 
          
          Ha van instád írhatok neked ?
          

Szia,
          Nagyon tetszett az a júniusi vers, amit eddig olvastam tőled, így ránéztem a profilodra is. Ahogy olvastam a bemutatkozást, egyre jobban átéreztem - ugyanígy érzem magam én is sokszor (már 4-5 éve biztosan). Érdekes dolog, amikor valaki magáról ír, de valahogy egy másik ember élethelyzetét is elkapja. Van pl. egy versem is, aminek a címe "Ha mindenki más boldog lenne a világon", ami hasonló helyzetet ír le, de már két éve írtam.
          Fogok szerintem még tőled sokat olvasni, mert úgy tűnik, nem csak remek író vagy, hanem a lelkitársam is ❤

          "Kicsiként mindig gesztenyét szedtem akkor ősszel a sírok körül. Ó, de vajon hol vannak azóta azok a gesztenyék? És hol vagyok azóta én?"
          
          (Circulus Vitiosus - 18.)
          
          
          (próbálok visszatérni még, mert annyi szó tolong még az ajkamon, s annyi parázs szikrázik még lelkemben, s annyi könny van, amit ki kell még sírnom, és annyi, és annyi minden, amit ki kell véreznem magamból tétován papírra vetett betűk s értelmetlen félszavak formájában.. s annak, aki még itt van, nagyon hálás vagyok)

          Isn't it crazy a bit that we've been literally FORCED to exist,
          and then they even expect us to be happy?
          
          Like, goddamn. Let's just appreciate that I haven't already choked myself in a lake, okay? Let it be enough that I still exist despite lacking any intentions to do so. Isn't it already a huge achievement?"
          
          
          (Csak ki kellett ezt írnom magamból, és magyarul nem ment, most valamiért nem)
          
          

          hű. egy éve azért mondtam köszönetet itt, mert kerek 700-an voltunk, és most meglepve látom, hogy immár 821 lett ebből a számból. 
          annyira sokat jelent az, hogy itt vagytok, szedercsírák.❤ nagyon köszönöm azoknak, akik maradtak, és azoknak is, akik újonnan csatlakoztak. :3
          
          i love y'all
          je vous aime ♡

"...Boldog az, aki tudatlan és öntudatlan. Mint a csecsemő. És boldog az, aki hisz és bízik. Mint a kisgyerek.
          Aztán... felnövünk. És boldogtalan lesz a kinyílt szemű félfelnőtt, majd a felnőtt is, tudva jól, hogy semmi, semmi nem hozhatja már vissza azokat a bizonyos régi, bár-nem-olyan szép- de-mégiscsak-szebb időket."
          
          (Részlet Circulus vitiosusból; Vallomás, 15. r.)
          
          
          Muszáj volt. 
          Mert már fojtogattak a szavak.

          ~ So many reasons to stay,
          and yet I'm just slowly losing
          every single one of them.. 
          
          But merry Christmas to y'all who are still fighting,
          please keep on ♡
          
          

          > Nem jól van ez így,
          hogy többször kérdezik 
          meg tőlünk azt, hogy "tanultál már?", 
          mint azt, hogy "jól vagy?" <
          
          
          (Circulus vitiosus 8. rész)

          *dobpergés* Oké szóval sok mérlegelés után létrehoztam egy írói oldalt instagramon, ahová szintén saját szösszeneteket fogok posztolni ^^ 
          
          akit érdekel, az @tevelygo néven megtalálja már az instán :3
          
          
          

          Hey, ladies, gents & others ^^ 
          Azon gondolkodtam, hogy mivel mostanában angolul is írogatok sok szösszenetet, amiket szívesen megosztanék itt is másokkal, lehet elkezdenék egy gondolatos könyvet ezekből is ^^' Nem tudom, esetleg hány embert érdekel, meg biztos nem mindenkinek első idegen nyelve az angol, de azért remélem, így is lesz, aki vevő rá :3
          
          Szép napot meg nyarat mindenkinek, peace ♡