Viki vagyok, elég régóta felelősségteljesen felnőtt dolgozó ember már, de attól még egy szentimentális dinka. Szeretem a sajtot, inkább kutyás vagyok, gyorsan gondolkodom, gyorsan beszélek introvertáltként pedig, hosszan rágtam a körmöm, de már nem, ebből kigondolható, hogy sok szorongást ismerek, viszont a humorom is legalább ekkora.
Mindig is írtam, akkor is, amikor csak fejben (ez hosszan tartott), aztán pár éve igazából. Filmrendezőnek készültem, abból az maradt, hogy filmkritikákat dolgozom.  Szeretem a sci-fit (Dűne, Alapítvány), fantasyt (A szél neve), skandináv krimit (Nesbø), a romantikus könyveket is, ami... Hm, egy ismerősöm szerint nincs olyan romantikus könyvem, amiben valakinek egy ponton nem lesz nagyon rossz (leszakadt kéz, eleve halott szereplő...), és ezt nem tagadom, szeretem, ha ez is igazi, és súlya van. (Manning pl) Nagyon-nagyon kedvelem a YA könyveket (Albertalli, Rowel, Pavlenko, Ness - ő az egyik személyes hősöm, és Mészöly Ágnes). Imádom még TJ Klunét, és most meg vagyok veszve a Farkasok daláért tőle. De olvasok szépirodalomnak mondott (nem mindig annyival) komolyabb könyveket is, legalább fele-fele arányban. EP a kedvencem, a legkedvencebb könyvem A háztartás (Robinson). Hősöm Lucia Berlin, Polcz Alaine, Agatha Christie, Jane Austen (Meggyőző érvek)... Jó ideje kisebbségi írókat keresek, ami persze nem is igaz, csak a reprezentációt tekintve azok (nő, LMBTQ+, származás...) 
Amit én írok: egyrészt a mindennapokat mesélem el, a leggyakrabban testközelben vannak a szereplőim, olyan emberek, akik tényleg léteznek, átlagos külsővel, gondokkal és rossz döntésekkel, nem is mindig csinálnak nagy dolgokat, de próbálom azért kalandosan, nagy empátiával megmutatni őket. Humorral, sok-sok szeretettel. Kerülöm a didaktikus stílust, azt öncélt, a nagy kimondásokat, és szeretem, ha az olvasó maga jön rá, vagy maga ítéli meg.
Másrészt néha előmászik a sötét írói énem, és akkor meg... Hát akkor sötét dolgokat írok. Mindkettőt élvezem. Ezért is vagyok itt.