Réges-régen bennem él ez a történet, de mindig csak töredékei léteztek: egy új és egyben régi korszak a tábortüzek és vándorszínészek idején, egy határvidék, ami mindenkit befogad, tele idegenekkel, kirekesztettekkel, másokkal és különbözőkkel. Egy nő, Rija, a jó és erős vezető. Aki fiatal, középkorú és öreg egyszerre, de mindig létezik, mert ő a Sarkcsillag. És egy otthon, olyan, ami mindenkinek jár.
Több könyvet is elkezdtem már velük, de azokból mindig hiányzott valami. Most már értem, miért. Ezek a történetek nem férnek bele egyetlen könyvbe, mert még egymástól is különböznek. Beleférnek viszont egy világba, ami kapcsolódik egymáshoz, összefonódik és néha mégis külön utakon jár. Ráadásul nem is hosszúak, mert a leglényegük inkább csak mese. Mesék felnőtteknek. Néha szomorúak, néha érzékiek, de a legtöbbször csak kedvesek, mert jót akarnak.
Az első történetet már publikáltam, a következők pedig rendszertelenül, de gyakran érkeznek majd ezután.
https://www.wattpad.com/story/406705605-parajipé-repedések