Különleges Karácsony 2/2 || Jikook ff ✓

7+1 rész

Két évvel később:

Izgatottan pakolom a fa alatt levő szaloncukrokat, majd leülök a földre és mint egy gyerek, néhány szemet enni kezdek. Jungkook halk nevetése üti meg a fülem, majd érzem ahogyan mögém ül és hátulról átölel.

-Baba, azt hittem várunk még a vacsoráig.-Csókolt nyakamba, mire végig járta testem a hideg és a kellemes borzongás.

-Várunk is..Csak ezek zselével vannak töltve és ahj, nagyon szeretem.-Magyaráztam neki bőszen, mire felnevetett és egyet ellopott, majd meg is ette.

-Gyere! Később már nem fog beléd férni semmi sem. Pedig úgy gondoltam egy kicsit megtömlek majd..-Húzta végig hideg és vékony ujjait karomon, közben pedig nyakamra adott pár puha csókot.

-J-jól hangzhik..-Döntöttem hátra fejemet, mire éreztem, hogy bele mosolyog a nyakamba.

-Szuper.-Suttogta, ezzel újabb libabőröket kiváltva belőlem.

Lassan egy éve, hogy külön költöztem Taehyung-tól, és mivel ő egyedül maradt, így hát ők sem halogatták tovább az össze költözést Yoongi-val. Azóta hogy én Kook-al ő pedig Yoongi-val lakik elég kevésszer találkozunk, de igyekszünk minél több találkozót össze hozni, bár nehéz tekintve, hogy négy ember időpontját kéne összehozni. Kicsit bűntudatom is van amiatt, hogy ritkán látom a testvérem, de remélem majd valamikor ez változik.

-Jimin! Mit szólnál ahhoz, ha hétvégén elmennénk egy wellnessbe?-Nézett rám Jungkook a vacsora végeztével.

-Benne vagyok.-Mosolyodtam el.

-Szuper. Ha végeztél akár elmehetnénk sétálni.-Támaszkodott neki a pultnak, így látta az arcomat mosogatás közben.

-Hmm..Rendben. Úgy is mehetnékem van.-Mosolyogtam rá, mire közel hajolt és egy csókot lopott.

Nem sokkal később már kézen fogva sétáltunk az utcán, és a hópelyhek hullását figyeltük, miközben élveztük a viszonylag csendes utcákat és a városi fényeket.

-Tudod..Nagyon sokat gondolkodtam.-Nézett hirtelen rám Jungkook, majd szembe fordult velem és másik kezem is megfogta.

-Min?-Mosolyogtam rá, de közben kissé értetlenül néztem rá.

-Tudod..Elég sok emlékünk van együtt, és nagyon sok mindenen mentünk már keresztül. Bár kimaradt egy kis idő, de azt hiszem ettől el tudnánk tekinteni a jövőben.-Magyarázott bőszen.

-Gguk, miről beszélsz?-Nevettem fel kissé.

-Nagyon szeretlek, Jimin. Minden egyes nap egyre jobban és jobban. Hihetetlenül csodálatos ember vagy és én annyira becsüllek téged. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy vagy nekem és azt, hogy egy ennyire csodálatos embert kaptam magam mellé, mint amilyen te vagy. Úgy érzem néha, hogy meg sem érdemellek és jobb lenne neked valaki más mellett, de annyira önző vagyok és annyira szeretlek, hogy soha nem tudnálak elengedni. Nem akarlak megint elveszíteni, nem akarom, hogy ha akár csak egy órányira is, de távol legyél tőlem. Azt szeretném, ha mindig mellettem lennél és tudnék rád vigyázni. Minden egyes nap veled akarok kelni, feküdni és csak úgy hozzád bújni. Szeretném ha ezek mindennaposak lennének, érted?

-De Gguk, most így kelünk.-Simítottam arcára mosolyogva, mire ő letörölte az időközben keletkezett könnycseppet az arcomról.

-Igen, és szeretném ha ez így is maradna életünk végéig.-Mondta halkan, majd zsebébe nyúlt és féltérdre ereszkedett. Szám elé kaptam a kezeim és könnyes szemekkel néztem rá, miközben igyekeztem nem felzokogni.-Park Jimin! Lennél a férjem?-Nézett rám a szokásos nyuszi mosolyával, ami meg melengette a szívem. Heves bólogatásba kezdtem, majd nyakába borulva mondtam, hogy igen. Fel kapott, és megpörgetett a levegőben, majd letett és arcomat közrefogva hajolt ajkaimra. Lágyan mozgatta puha ajkait, én pedig darabokra hullottam karjai között, és lágy érintése alatt. Szívem hevesen dobogott és könnyeim már patakokban folytak, de Jungkook ezzel cseppet foglalkozott, csak tovább csókolt. Végül oxigén hiány végett vált el tőlem, majd egy hatalmas mosoly kíséretben húzta fel ujjamra a gyűrűt.

-Annyira szeretlek, Gguk.-Öleltem meg, Ő pedig nevetve szorított magához és puszilt hajamba.

-Én is téged, Jimin!

-Nos Gguk, ez az én ajándékom neked. Nem gondoltam, hogy te egy ekkora ajándékot fogsz nekem adni, szóval ez..Kisebb.-Néztem zavartan oldalra, mire Jungkook maga felé fordította a fejem és egy csókot lopott.

-Ne bánkódj miatta! Nekem az is sokat jelent, hogy gondoltál rám.-Kuncogott, majd neki esett az ajándéknak.-Woah...-Tartotta fel a dobozt, majd óvatosan kiemelte az igényes matt fekete rolex órát, amit legalább egy hónapja kinézett magának.-Nagyon köszönöm baba! Iszonyúan örülök neki.-Hajolt ajkaimra, majd hirtelen eldöntött az ágyon.-Mit szólnál hozzá, ha..Mégegyszer megajándékoznánk egymást?-Simított végig csupasz oldalamon a póló alatt, majd egy sunyi mosoly kíséretében egy lágy csókba hívott, közben össze kulcsolta ujjainkat. Ujjainkat, amin a jeggyűrűm volt. Iszonyúan hálás vagyok Jungkook-nak. Ő életem értelme, és szerelme. Nála jobbat nem is kívánhatnék.

Kellemes ünnepeket kívánok nektek, így a könyv végeztével. Remélem tetszett ez a kis rövid könyv.🥰Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta és szavazott a részekre. Ne feledjétek BrownLiia ugyan ilyen könyvét, ami ehhez tartozik. Kiegészíti az én könyvem, talán kicsit jobb is lesz, ha elolvassátok.🥰

PUSZI NEKTEK!!❤