Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Különös Nap

Reggel kómásan keltem fel, így mindennel kapkodnom kellett. Háromszor biztos átöltöztem mire megfelelőnek tartottam az outfittemet. Az uzsonnámat, ami anya hagyott a konyha asztalon is, csak bedobtam a táskámba és már szaladtam is ki a házból. A kapuban Teó várt.

- Te még is mit csináltál ennyi ideig? - érdeklődött.
- Á csak a szokásosat! - tudtam le ennyivel a dolgot.
- Oké! - hagyta annyiban.
- Amúgy ma mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Hát nem is tudom... - gondolkoztam el.
- Mozi? Vagy inkább legyen holnap? 
- Órák után még mondom! Ha lesz még kedvem rá akkor lehet! - mondtam álmosan.
- Ahogy akarod! - egyezett bele.

Gyorsítottunk a tempón mivel miattam alapból elment jó pár perc, így sietnünk kellett, hogy időben odaérjünk a suliba. Amikor a többiekhez értünk mindenki furcsán és értetlenül nézett minket. Gondolom az új helyzet miatt, hogy újra együtt jöttünk suliba. Kinga megvetően bámúlt ránk, de kerültem a tekintetét. Nem sokat időztünk ott, így hamar felsiettünk az osztályba. Alig váltottunk még pár szót Teóval, Kinga már jött és mindenkit félrelökdösött, aki az útjába került. Mivel Teó látta milyen feldúlt azonnal el is húzott mellőlem. Kinga egyenesen előttem megállt és két kezével a vállamat megragadva kezdett el rázogatni.

- Azonnal mondd el mi történt!!! - kiáltotta közben egyre hevesebben rázogatott, hogy már a fejem is mozgott vele együtt.
-Kinga!! Hagyd már abba! - mondtam.
- Addig nem amíg el nem mondod! - kötötte az ebet a karóhoz.
- De ez nem rád tartozik! - akaratoskodtam. Majd  padomhoz értem.
- Nem igaz! Nekem mindenről tudnom kell! 
- Engedj el és akkor elmondom! - azonnal elengedett és felült Virág padjára. Szerencsére nem volt még bent senki az osztályban.
- Na! Még ma ha lehet! - sürgetett.
- Bocsánatot kért, elmondta mi volt a baja és ennyi! Téma lezárva! - tudtam volna le ennyivel.
- Hogy miii?? Ennyivel nem tudhatod le! - parancsolt rám.
- Hah!... Kinga, mint már mondtam van, amiről nem kell tudnod és nem kell állandóan beleüsd az orrod! - mondtam már idegesen.
- Jólvan Renáta, Jólvan! Majd meglátjuk mikor fogsz, majd előttem térden könyörögni a segítségemért!-fenyegetett meg.
- Kinga! Nem szeretném, ha ezért haragba legyünk! - mondtam.
- Hát persze! Csak ezt az egy dolgot kellene elmondanod, de neked még ez is nehezedre esik! - kezdett belémkötni.
- Ne kritizálj! Jobb ha nem feszegetjük tovább ezt a témát! Legyen minden, úgy ahogy eddig! - sóhajtottam egyet.
- Menthetetlen vagy! - mondta és elment a padjához és elkezdte kipakolni a dolgait. Bár látszott rajta, hogy nem hagyja ennyiben.

A többiek is mind lassan jöttek be, de Arnold szokásához híven most is késett. Amikor betoppant se szó se beszéd lehuppant a székére rám se nézve. Eléggé nyomaszt a dolog, hogy ilyen most a viszony közöttünk. Cortezről nem is beszélve. Az matekóra véget ért és nem bírtam magammal. Túl jó szívű vagyok. Tényleg menthetetlen vagyok. Odamentem a padjához.

- Szia! - köszöntem gyámoltalanúl. Nem köszönt vissza csendben olvasott  tovább közben lapozott a vastag könyvében.
-Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni és hogy mostanában elég rossz a viszonyunk, de csak azt szeretném mondani, hogy ha... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert Teó kiáltotta a nevemet.

-Reni! Jössz a büfébe? - kérdezte aztán meglátta, hogy ki előtt is állok azonnal lehervadt a lelkesedése az arcáról.
- Öhm persze! Mehetünk! - egyeztem bele.
- Később! - mondtam halkan Arnoldnak és egy apró mosolyt is tettem hozzá. Arnold semmi reakciót nem mutatott, így elmentem Teóval. Amikor a büféhez érkeztünk pont Cortez és Ricsi volt ott, de mivel ők a legmenőbbek a suliban a többiek minő egyszerűségből előre engedték őket.

- Sziasztok! - fogott Ricsi kezet Teóval, de Cortez rá se figyelt és rendelni kezdett,
- Cső! - mondta Teó - Sziasztok! - köszöntem vissza én is,
- Mit vesztek? - kérdezte Ricsi,
- Én kakaós csigát és forró csokit- amint kimondtam Ricsi szólt oda Corteznek,
- Hallottad mit kér a kisasszony! - mondta jókedvűen. Valakinek ma elég jó a humora. 
- Hallottam! - és már meg is mondta a büfés néninek, aki szorgosan adta ki a kért csigát és forró csokit. Hű de kedves! Elég rég volt már, hogy Cortez tett volna értem valamit. Bár ezt is Ricsi miatt... A kezembe adta és még ki is fizette nekem.
- Köszi! De várj kifizetem! - szabadkoztam, nem akartam neki tartozni semmivel sem.
- Nem szükséges! - tudta le ennyivel és  el is ment az ő és Ricsi cuccaival a pulttól, így a következő vásárló már mondta is mit szeretne venni.
- Hé! Legalább még tarthattad volna a sort, hogy én is tudjak rendelni! - mondta oda Teó Corteznek, aki csak mérgesen nézett vissza rá és már el is ment.
- Akkor később! - köszönt el Ricsi és már futott is Cortez után.
- Pazar! Most várhatok a soromra. - lett türelmetlen Teó.
- Szívesen megvárlak! - mondtam.
- Oké! De biztos nem maradsz le az óráról mert ez eltart egy ideig! - nézett a hosszú sor után.
- Á, dehogy! - megvártam Teót, de kiment a fejemből, hogy rajz óra, így gyorsan siettem órára. Amikor beléptem már Vladár bent volt és eléggé dühösen nézett rám. Elnézést kértem a késésért, de ezt persze megkerdőjelezte.

- Hát persze! Mert Rentai csak a késéshez ért! De már a rajzoláshoz nem! - ezen páran kuncogni kezdtek én meg égtem rendesen.
- Gyorsan ülj le a helyedre különben egy szép kis egyessel díszeleghetsz haza! - mondta szemrehányóan, mire mindenki figyelemmel kísérte az újabb kisebb kitörését. Azonnal leültem a helyemre és az óra persze számomra kínszenvedés volt.

Egész végig nézte mit dolgozok, a felszerelésemet is számba vette, aztán kritizálta a rajzomat, körbe mutatta a többieknek, akik röhögni kezdtek én pedig már kezdtem megint, úgy érezni magam mint akkor...

Amikor vége lett az órának még egy csípős megjegyzést tett aztán kiment az osztályból. A fejem letettem az asztalra és körbe fontam a karjaimmal. Most jelenleg senkit nem akarok látni, így el is próbáltam zárni körülöttem az embereket csak nem is annyira sikerült. Ricsi lépett oda hozzám és megsimogatta a fejem.

- Nyugi Ren! Nem csak téged szivatnak a tanárok! Ne is törődj vele! - mondta nyugtatásul.
- Ahogy hallottam Kinga is itt volt mert kezdte ő.
- Szedd össze magad! Csak te vagy ilyen szerencsétlen rajzból! Majd lesz valahogy! - mondta. Virág csak próbált megölelni, de amint jött Dorián már futott is hozzá, így csak pár bítatást kaptam tőle.

- Mi történt? - kérdezte egy ismerős hang.
- Á, csak a szokásos Vladárral- mondta Zsolti. Remek már mindenki itt van körülöttem...
- Az a madárijesztő? - kérdezte Teó.
- Aha! - felelte Kinga.
- Hé, Reni! Ha beverem a képét attól jobban leszel? - erre felemeltem a fejem és elkacagtam magam.
- Azt azért ne! - mondtam.
- Minden rendben lesz! - mondta Teó. Még elvittatuk Vladárt és kezdődtek az órák. Ezután már hamar elteltek az órák és jobb is lett a kedvem. Amikor kimentünk a suliból, Teóval indultam el.
- Hova szeretnél menni? - kérdezte.
- Moziba! - lelkesedtem fel.