Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Egyedüllét

Egy hónap telt el azóta, hogy ilyen csúnyán beszélt velem Teó. Egyszerűen nemtudom hova tenni a viselkedését. Ebben az időszakban gondolkodtam. Sokat. Nagyon rég volt már az, hogy nem beszéltem vele. De most legalább itt van és látom nap mint nap. De fáj. A legjobb barátom cserben hagyott, de közben azt sem tudom, hogy miért. Mit tettem?

Azóta a nap óta sok minden történt. Virág és Dorián nagyon közel kerültek egymáshoz. A legelején még azért kellett, hogy ott legyek mellette, de aztán már éreztem, hogy már itt nem nagyon van szükség rám s végűl már Virág kettesben maradhatott Doriánnal.

Így mostanában egyedül szoktam menni suliba meg persze hazafele is. Eléggé magányosnak érzem magam így. Se Virág, se Teó, se Arnold. Akivel több időt töltök az meglepő módon Kinga. Hát jól átbeszéltük a dolgokat úgy Teóról, mint Cortezről. Mit is mondjak az életem romokban. Arnold hozzám sem szól bár már kezdek megenyhűlni. Nehezen bírom ezt. De próbálok erősnek tűnni és maradni is. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam az úton a suli felé amikor Kinga ordítozott a hátam mögül.

- Te süket vagy? Itt kiabálok, mint egy fába szorult féreg, hogy végre meghallj!-mondta szemrebbenés nélkül mire elnevettem magam a kijelentés hallatán. Ezt is ritkán hallani tőle.
- Ne röhögj már! Hallod! - ütött a hátamra egyet.
- Áú! - simítottam azt a pontot amibe éles fájdalom nyilalt.
- Nah! Indulunk végre vagy még sajnáltatod még magad? - kérdezte olyan arckifejezéssel, mintha élvezné, hogy szenvedek.
- Megyünk, megyünk! - mondtam fájdalmas arckifejezéssel.
- Szóval min voltál úgy elgondolkozva? - kérdezte egy kis idő elteltével.
- Én? - kérdeztem vissza.
- Nem, annak a fának mondtam, aki olyan békésen áll ott! - mutatott abba az irányba, ahol a fa van.
- Vicces vagy! - mondtam kedvetlenül.
- Na kivele! Cortez? Teó? Esetleg nem talán Neményi a bajod? Ó drága, ne ezen járjon a fejed! Látod még Virág is megtalálta a mézes mázos párját! Pfúúj...  Ne aggódj, majd te is megfogod! Ami a lényeg én örülök annak, hogy végre nem lógsz azzal az Einsteinnel! Kész idegölő. - fújta ki a levegőt.
- Nem mondj ilyet! Ő ilyen és kész! Pont ettől egyedi a személyisége! - védtem meg egykori barátomat.
- Még hogy egyedi?? EGYEDI?? - akadt ki teljesen.
- Jó bekussoltam! - zártam volna le a beszélgetést, de neki muszáj folytassa.
- Na ide figyelj Renáta! - a vállamra tette a két kezét és jól belenézett a szemembe- Neményi egy seggfej, amiért kioktatott azért, hogy ki legyen a barátod! Senki nem szólhat bele az ilyesmikbe! Ahogy te sem mondod nekem meg, hogy Olivérrel milyen legyen a kapcsolatom! -Igen, Kingának lett barátja, valami lóimádó, mint Kinga. - És mellesleg Cortez!... Hát ő láthatóan nem bírja Teót. Ez ellen nincs mit tenni. Ez van és kész. Teót pedig bízd csak rám. Majd én elrendezem a dolgokat. Nyomozok egy kicsit és már is meg kapod a kérdéseidre a választ.
- Nem kételkedem a képességeidben! Csak tessék! Nyomozz!- csak bólintott egyet és már közeledtünk a többiekhez.

Mindenki szépen ott volt a maga helyén. Én egyenesen vettem az irányt az osztály felé, de Kinga megragadta a karomat és egy hatalmasat oldalrarántott úgy, hogy majdnem elestem. De ő oda akart menni szóval arra vettük az irányt. Nincs kedvem velük beszélni. Most minden bajom van főleg, hogy Kingaval most is elbeszeltük a dolgokat. Kinga beállt velem együtt a többiekhez és Ricsi csodálkozva nézett engem. Teó láthatóan valamin nagyon jól szórakozott, mivel látni lehetett rajta, hogy a válla fel és le emelkedik. Durcásan néztem őt. Aztán amikor felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk automatikusan elfordítottam a fejem. De közben láttam, ahogy Cortez méregetni kezdett. Mintha valami furcsa lenne rajtam. Amikor újra visszfordultam még szúrós szemmel néztem feléjük és láttam, hogy Teó mondani akart volna valamit, de nem tette. Jobb hogy nem tette.

- Hé Ren! Meg van a matek házid? - kérdezte Ricsi.
- Megvan! - mondtam egyhangúan.
- És ide tudnád adni? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Persze... - és át is nyújtottam neki a füzetem.
- Kösz! Ezer hála! - könnyebbült meg.
- De! - emeltem fel a mutató ujjam - Cserébe meg kell tenned nekem egy szivességet-mondtam határozottan. 
- Ahha! És mi lenne az? - lett kíváncsi.
- Majd annak is el jön az ideje!- léptem oda hozzá és a kezemet a bal vállára tettem- Nyugi! - mosolyogtam rá és elindultam befelé.
-Ez meg mi volt? - hallottam, hogy kérdezték egymástól. Kinga futott utánam és a folyóson kapott el.

- Még is mit akarsz Pósától? - hívta Ricsit a vezetéknevén.
-Majd meglátod! Majd meglátod! - mosolyogtam el magam.
- Még is mire gondolsz? Reni kezdesz ijjesztővé válni! Pedig általában én vagyok ilyen! - gondolkodott el saját magán.
- Ne aggódj Kinga! Kezembe vettem a dolgokat! - mondtam magabiztosan.
- Ahha!- mondta selytelmesen.
- Hééé! - ordította Robi - álljatok ki a képből! Útban vagytok! - mondta Andris indulatosan mivel valamit néztek a tévében. amikor az osztályba érkeztünk.
- Na adok én nektek útban állást! - mondta Kinga eszeveszetten és mindkét fiúnak lekevert egy akkora pofont, hogy még nekem is fájt. Inkább otthagytam őket hadd szedje szét őket Kinga.

Bementem a mosdóba és szerencsére nem volt ott senki és a tükörbe néztem. Magabiztosnak láttam magam. Igen! Annak kell lennem. Kevés barátom maradt, de akik mellettem állnak azokat megbecsülöm. Nem, mint Ő engem... Becsengettek és így mehettem is órára. Amikor erélyesen ki akartam nyitni az ajtót véletlenül valamit vagy valakit eltaláltam vele. Ijj. Azonnal megnéztem kit csaptam el.

-Áú! - dörzsölte a feje bubját az illető - hé vigyázhatnál jo...- nem tudta befejezni a mondatát mivel látta, hogy kivel is áll szemben.
- Bocs! - mondtam kelletlenül.
- Á jól vagyok! - mondta mit sem adva rá, hogy éppen most csaptam rá az ajtót.
- Pazar! - és el is léptem mellőle. Visszafordultam és láttam, hogy a telefonját veszi fel a földről. Talán, így kaphattam el a fejét, mert fel akarta venni a telóját. Biztos leejtette. De ez azért vicces volt. Így kuncogva léptem be az osztályba és...

- Remélem a kisasszony jól érzi magát!- kérdezte a francia tanár.
-Khm, Khm - kotortam meg a torkom és újra komolyra váltottam és visszafeleltem valami elnézés félét. Leültem a padomba és a kis balesetünkről ábrandoztam. El kell hesegnem ezeket a gondolatokat. Kinga kicsit furcsán nézett rám, amikor az osztályban körbenéztem. A rockerek fájdalmas arcal ültek a padokban, amire újra mosolygnom kellett. A többiek unottan ültek a padokban. Virág nagyon ábrandozhatott valamin, mert hiába szólongattam semmi válasz nem jött tőle. Amikor hátra fordultam Cortez a keze között forgatta a zenelejátszóját és olyan mi van arcal nézett rám. Szép. Az órák ezek után gyorsabban teltek.

Kingával elmentünk az árkádok alá, de nagyon sokat nem akartam ülni, ezért el is indultam haza. Körülnéztem, de Virágot sehol sem láttam. Rögtön jött egy üzi, hogy már elment Doriánnal. Szuper. Megint magamba megyek. Kinga, úgy láttam, hogy heves veszekedésbe kezdett Zsoltival, hogy úgy eszik mint aki soha életében nem evett volna egy csokis fánkot. De még nem is egyet evett, hanem vagy ötöt akart egyszerre a szájába nyomni. Hát Kingának mindig is számított az etikett. Így hagytam hadd tombolja ki magát.

Lassan a kapuban voltam, amikor valaki megszólított.
-Reni! - ismerős hang volt- Reni várj!- megragadta a karom, így szembe kellett nézzek vele.
- Mit akarsz? - kérdeztem bosszankodva.
- Beszélni! - válaszolta Teó.
- De hiszen te mondtad, hogy hagyjalak békén és ismétlem "ne mereszeljek" hozzád szólni! - böktem rá. Fújt egyet és beletúrt a hajába.
- Kérlek! Beszéljük meg! - nézett rám könyörgően.