Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Bevezetés

Eltelt az első évem a Szent Johannában. Egy héttel később,miután elkezdődött újból a suli eléggé vissza fogtam magam hülyéskedések szempontjából. De most már ideje újra a régi önmagamat adni. Mivel az új osztálytársaim nem ismerik, ezt az oldalamat, így kicsit nehéz volt az iskolában a "jó" kislányt adni. Próbáltam elütni az időt, elmentem a nagyiékhoz Kanadába szereztem ott pár havert de nagyon, semmi különös nem volt egész nyáron. Hiányzik az én legeslegjobb barátom. Ő mindig ott volt mellettem, akármi is történt.

 Akkor mesélek egy kicsit róla. Általánosban sokan szekáltak a fiúk régen, meg amúgy mindenki. Volt, amikor egy reggel bementem az osztályba egy vödör festéket öntöttek rám. Alig tudtam hazamenni és kimosni a hajamból a festéket. Aki csak látott szétröhögte magát rajtam. Akkor sokszor csúfoltak könyvmolynak, a kezemből kiverték a könyvet vagy volt, hogy szétszakították azt, de nem, hogy ők fizessék ki a kárt helyébe én kellett kifizetnem a könyvtárosnőnek. És még voltak durvább dolgok is, de nem mertem elmondani a szüleimnek. Egyszer a szomszédos osztályból megjelent Ő és mindenkit helyre tett és több alkalommal is megvédett. Nagyon hálás voltam neki és nem tudtam hova tenni, hogy miért a suli úgymond legmenőbb fiúja véd meg engem. Eleinte próbáltam lerázni, mert azt hittem, hogy csak ő is zaklatni akar, de nem így történt. Felajánlottam hogy megcsinálom neki a házijait, de nem fogadta el, így hát egyre többet lógtunk együtt és egy mély barátságot kezdtünk el ápolni. Egyre több csínytalanságot követtünk el együtt, bátrabbnak éreztem magam mellette és lehet, hogy ez meg is érződött rajtam. Magabiztosabb lettem. Többször is kiálltam magamért és eltanúltam tőle pár beköpést. Még a ruhatáram is kicsit változtattam, hogy ne legyek, olyan últrabéna.  A szüleim annyira megkedvelték, hogy már ők is a saját fiújukra tekintettek, de ennek főleg apa örült igazán.  Különböző fesztiválokra, moziba mentünk, így őt mondhatom az első fiú BFF-nek.

 A lányokkal más volt a helyzet, senki nem szólt hozzám, nem köszöntöttek fel szülinapomkor, így csak is ő volt velem, mindig. De amikor mindenki 8. után  iskolát kellett váltson, én ide jelentkeztem ő meg a családjával elköltöztek. Nagyon nehezen búcsúztunk el egymástól, fájt a szívem érte, hiszen neki köszönhetek mindent. Azt mondtuk, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot, de mivel neki ritkán volt ideje írni nem sokat tudtunk beszélni. Mikor nekem lett volna időm írni, akkor ő nem volt elérhető, és így fordítva.

 Már lassan egy éve nem láttam és nem is beszéltünk. Valahogy nem tudtam vele kapcsolatba lépni.  Hiányzik. Nagyon. Hiányzanak a filmes esték, a hülyülések, a közös együtt alvás (ne értsétek félre tényleg nincs köztünk semmi), még a zenei ízlesemet is megváltoztatta és már jobban tetszenek a modern zenék és már kevésbé a Beatles. Minden hiányzik, ami vele kapcsolatos. Próbáltam hasonló személyt keresni, de őt nem pótolhatja senki. Arnold más a maga könyvmolyos és okoskodó személyiségével. Ricsi jó fej, vicces, és rockos stílusával együttvéve, de semmi több, ami hasonlítható is lenne Ő hozzá. Cortez pedig... hát beleszerettem. Remélem hogy a 10. osztály másképp fog alakulni.

Sziasztok!😍 Itt az első rész a második könyvemből!🤩 Ez a rész rövidre sikerült de ne csüggedjetek el mert jönnek itt még érdekes dolgok. 😅😁 Remélem tetszett ez a rész és ha kértek folytatást akkor votét és kommentet kérek!
Puszii drágáim! 😘♥️