𝚍𝚊𝚍𝚍𝚢 || 𝚑𝚢𝚞𝚗𝚒𝚗

𝚏𝚘𝚞𝚛

you got the best of me

Hyunjin elmélyülten nyomja le sorban a billentyűket, homlokát ráncolva szegezi tekintetét a fehéren vibráló képernyőre, majd ki is törli amit eddig írt. Gondolatai cikáznak, de a sorok nem igazán akarnak gyarapodni. Sok ötlete van a fogalmazásához, számára kifejezetten érdekes téma ez, de képtelen megfelelően leírni véleményét. 

Mély sóhajjal vágja le a laptop tetejét, anélkül, hogy rányomna a mentés gombra, de még csak nem is bánja - munkáját már azelőtt halálra ítélte, hogy egyáltalán ténylegesen leírta volna. 

Továbbra is dühösen huppan le Jeongin frissen bevetett ágyára, hagyja, hogy a kisebb bolondítóan édes aromája orrába kússzon. A szőke tincses már vissza kellett volna érjen közös szobájukba, de talán jobb is neki, hogy egyelőre nem tette, ezzel látszólag megúszva Hyunjin panasz áradatát a sikertelen fogalmazás kapcsán. 

Az előbbieknek ellentmondva zár kattanása hallatszik, majd ajtónyitódás, és egy bő fehér inget viselő Jeongin tűnik fel a hálószoba ajtajában. Ugyan jelentősen jobbak itt a körülmények, mint a kollégiumok nagy részében, azért vannak dolgok, amik a hagyományos módon maradtak meg. Erre az egyik példa - a nem is olyan sok közül - hogy a hálószoba közös. 

A szőke értetlenül néz az ágyán ülő Hyunjinra, nem igazán esik le neki, hogy a fekete hajú mégis miért ott foglal helyet, de szólni nem mer, és igazából nem is szeretne, mert neki őszintén teljesen mindegy. 

Kezéből lerakja a holmikat, pár másodperccel később pedig már az idősebb mellett foglal helyet. Nem beszélgetnek, csak nézik egymást, de amikor már huzamosabb ideje nem történik semmi más, Jeongin arca egyre forróbbá válik, végül pedig elvörösödik. 

 - Hyung? - harapja be alsó ajkát zavartan, és kérdőn néz az idősebbre, hátha végre megszólal, vagy legalább megmozdul, de Hyunjin egyetlen reakciója, hogy nyel egyet.

Maga sem tudja, hogy milyen elgondolásból, de látványosan közelebb ül Jeonginhoz, majd folyamatosan tartva a szemkontaktust barna íriszeivel, hajol hozzá, ezzel egészen apróra csökkentve a kettőjük közötti távolságot. A kisebb megrezdülni sem mer, fülében hallja felgyorsult szívverését, arcán szinte már érzi a fekete hajú forró lélegzetét. 

A fiatalabb nem hajol el, csak lesüti szemét, így Hyunjin végül puha és édes ízű arcbőrére tapasztja ajkát. Meglepően lágy csókokkal hinti be arcélét, egyértelműen kerülve Jeongin telt párnáit. Lassú mozdulatokkal nyal végig a szőke nyakán, lüktető ütőerére tapasztva nyelvét, néhol megszívva az érzékeny és hófehér felületet. A kisebb akaratlanul is sóhajt egyet, és ugyan egészen halkan teszi, nem eléggé. Hyunjin ezt az apró kis hangot is biztatásnak veszi, csontos ujjait Jeongin mellkasára csúsztatja, majd óvatosan, de határozottan dönti hátra a fiatalabbat. 

Ugyan csak arra a rövid kis időre kell elszakadnia a szőke felhevült testétől, amíg felé mászik és vigyázva derekára ül, de már ezt a néhány pillanatot is kínzásnak érzi, mintha valaki megfosztotta volna az éltető oxigéntől. Talán így is történt. 

Csípőjét lágyan mozdítja, ezzel egy cseppet sem visszafogott nyögést csalva ki a kisebből. Elégedetten elmosolyodik, majd elindul nyálas csókjaival Jeongin nyakán felfelé. Csak egy pillanatnyi időt hagy magának, hogy hezitáljon, ezután gondolkodás nélkül tapad a hívogató vörös párnácskákra. Nyelvével végig nyal Jeongin cserepes alsó ajkán, miközben egyik kezét észrevétlenül vezeti a fiatalabb már ennyitől is dudorodó. Szinte nem is érinti a farmer anyagát, legalábbis ez lenne a terve, de a szőke türelmetlenül feltolja csípőjét, meghazudtolva saját félénkségét. 

Hyunjin talán másik esetben elvenné onnan kezét, csak, hogy egy kicsit még inkább húzza az alatta fekvő idegeit, de pillanatnyilag az egész agyát homály lepi el, képtelen tisztán gondolkozni, így csak eleget tesz a másik néma kérésének, és az anyagon keresztül kényezteti tagját. 

Jeongin kéjes nyögést hallat, ezzel akaratlanul is még jobban bizonyítva az idősebbnek, hogy mennyire nincs ellenére, ami történik. A fekete hajú kihasználja az alkalmat, és elmélyíti a csókot. Eddigi szenvedélyéről hirtelen már tudomást sem vesz, kiélvezi a pillanatot, minden egyes érzelmét - amiket ugyan még csak meg sem fogalmazott eddig magának - belesűríti ajkaik táncába. Egyik kezével a kisebb csípőjét szorítja, míg másikkal, ami eddig a mellkasán volt, most arcára simít. 

Testük egymáshoz simul, rövid időre elfelejtik a világot és megengedik maguknak, hogy elvesszenek a pillanatban. 

Hyunjin kapkodja a levegőt, teste verejtékben úszik, résnyire nyitott ajka szélén egy nyálcsík húzódik. Annyira intenzíven álmodott, egy másodpercre újra lehunyja a szemét, hogy amikorra legközelebb kinyitja már tisztábban lássa a sötét és mozdulatlan árnyakkal teli szobát. Ugyanott tartózkodik, ahol a képzelete éjjeli játéka alatt, de most teljesen más a helyiség hangulata. Mellette Jeongin a saját ágyában békésen szuszog, nem is sejti, hogy néhány méterre tőle az idősebb ébren van. 

Éberebb, mint valaha, de közben mégis elveszik az álom és valóság útvesztőjében. Pár percig nyugodtan fekszik és hagyja rendeződni a légzését, csillapodni a szívverését, majd amilyen halkan csak tud, kimegy a fürdőszobába. Útközben még vet egy pillantást az éjjeliszekrényén álló órára. Hajnali kettő múlt. Teljesen normális, ha ilyenkor vesz egy jéghideg zuhanyt, nem? Egy ilyen álom után biztosan.

.

.

.

.

.

nem hiszem el ez N A G Y O N cringe lettxDDD nezzetek el legyszi, soha nem irtam meg hasonlo jelenetet, bar igazabol szerintem nem kell mondanom, elegge latszik...jajj. bocsanat hogy tegnap nem volt resz, de azert a karacsony az karacsony, egyebkent remelem mindenkinek jol telt. btw mar tobb mint otvenen lattak ezt a ****t szoval sksksk emberek nem tudom mi van veletek de koszonom<333 @//Park__SunGi you are cuter, fogadd el uwu