Riválisok

VII. EPILÓGUS

VII. EPILÓGUS

            Ichiraku étterme nevetéstől és izgatott meséléstől volt hangos, ha valaki elsétált előtte az utcán. Két csapat ücsörgött benne, akik az aznapi versenyt élték át újra. Naruto és Sasuke kényelmesen dőlt a pultnak, ahogy Sandát és Kodát figyelték, amint újra játszák egymás ellen vívott csatájukat. Aznap került megrendezésre az elmaradt, harmadik forduló, a fiatalokat pedig le sem lehetett volna lőni.

            - És aztán ugrottam egy nagyot... - játszotta el izgatottan Koda kisebb mozdulatokkal.

            - Én pedig leütöttelek – hajolt meg ismét elegánsan Sanda, mire a jelenlévők egyszerre törtek ki nevetésben. Ichiraku mély kacaja még sokáig megöltötte a helyiséget.

            - Ez részletkérdés! – legyintett a sötét bőrű srác, majd izgatottan Naruto felé fordult – De nagyon menő voltam, nemigaz sensei?

            - De. Nagyon – jött a nevető válasz a férfitól.

            - Hallottad, Usagi? A sensei szerint is menő vagyok! Ti mit gondolsz? – pöckölte meg játékosan a lány nyuszifüleit. Közel hajolt Usagi-hoz, és láthatóan minden erejével azon volt, hogy menőnek tűnjön.

            - Ehw...- fintorodott el a lány, majd rózsaszín körmeivel ellökve magától a fiút, ült át Akage másik oldalára. Még hangosabb nevetés tört ki, mire Koda fülig pirult.

            A nap viszonylag eredményesen alakult. Shiru és Sanda győzelmet aratott (Usagi és Koda ellen), azonban a többiek kiestek a fordulók során. Akage lett az egyetlen, akit méltónak ítéltek meg a vezetők a chunin címre, a lány pedig tőle szokatlan módon halovány mosollyal járkált aznap. Sasuke nem győzte elégszer Naruto orra alá dörgölni, hogy az ő csapata nyert.

            A szőke férfi ellenben széles vigyorral nézett végig tanítványain, és mérhetetlen büszkeséget érzett mellkasában. Most már pontosan értette, mit érezhetett Jiraiya, amikor egy hete kimondta az utolsó szavait. Így aztán nem volt nehéz a gyerekeknek ismét rávenni a két senseit, hogy játszanak egy partit egymás ellen a legendás shinobi kártyákkal. A szabályok ködösek voltak ugyan, de a tanítványok lelkesen gyűltek mögéjük segíteni.

            - Kezdj, Dobe! Elvégre ma te vesztettél. – felelte arrogáns félmosollyal Sasuke.

            - Oh! Várj csak, Teme! – morogta Naruto játékos vigyorral, majd kikérve Koda véleményét a lapról, ledobta az asztalra Gaara kártyáját.

            - Sensei! Erre csak jinchuuriki kártyákat tehetsz! – magyarázta Sanda Sasukének, aki bólintott, majd ledobta a Bee kártyáját az asztalra.

            - Nem kérek többet a polip hülye rapjeiből – nevetett fel Naruto ezt látva.

            - De szörnyű rímek voltak azok – forgatta meg Sasuke is a szemét.

            Narutonak alaposan mérlegelnie kellett, már vészesen erős kártyáknál jártak. És ha Beenél gyengébb lapot rak, veszít. Végül Kakashi senseit dobta a pakli tetejére, majd hangosan felnevetett, ahogy alaposabban végig mérte.

            - Teme, nézd már ezt a hajat! A grafikus kitett magárért – kacagott hangosan Naruto, mire mindannyian csatlakoztak.

            - Naruto, a Hatodikról beszélsz – fedte meg az Öreg szakács a pult mögül, de azért ő is kuncogott.

Sasuke szórakozott félmosollyal vett ki egy újabb kártyát, és csapta a kupac tetejére. Naruto lélegzete egy pillanatra bent akadt, Sasuke pedig szeretettel figyelte párját. A kék szemek elérzékenyültek, ahogy a szőke férfit méregette, aki ajkai közé harapva pecsétes kunaiát ugrik a magasba. Fehér Hokage köpenye lengedezett mellénye fölött.

- Miii? Apa olyan erős, mint te? – a szeretetteljes mosolyt azonnal felháborodás váltotta fel, ahogy Sasukére pillantott. – Remélem, nem fizettek sokat az értelmi szerzőnek...ez idióta játék – dühöngött a férfi, mire az összes fiatal nevetésben tört ki. Tanácstalanul kezdte el nézni a lapokat. Erre mégis mit tegyen? Hiszen 99,9%-os kártya volt.

- Sensei! – szólalt meg halkan Koda. – Vannak olyan lapok, amiket együtt is ki lehet játszani. És akkor legyőzhetik a Negyedik kártyáját.

- Tényleg? – mérte végig Naruto a kezében lévő lapokat.

- Például ezt a kettőt! – mutatta a fiú.

- Oh? - A kék szemek döbbent szeretettel mérték végig a kezében tartott paklit. Tekintete Sasukére fordult, ahogy lerakta a két lapot. – És milyen igazuk van...

Az Ő kettőjük lapja volt az, a fejében pedig felrémlett, hogy a sok évnyi utálat után végül mégiscsak rájöttek, hogy együtt sokkal erősebbek. És ezt számos közös jutsu is bizonyítja, amelyet szerencsére a háború óta nem kellett használniuk. A fekete írisz érzelmekkel csillant meg, de ez azonnal elkomorodott, ahogy Naruto megszólalt.

- Úgy tűnik legyőztelek, Teme!

Sasuke lepillantott a lapjaira, és szomorúan kellett elismernie, hogy valóban nincsen ennél jobb lapja. Sanda lemondóan sóhajtott fel mellette, de mestere nem az a személy volt, aki könnyen feladja. A porcelán ujjak határozottan csukták össze a szétterített kártyákat, majd lefordítva lehelyezték őket az asztalra. Naruto elégedetten elvigyorodott ezt látva. Azonban Sasuke mellényének zsebéhez nyúlt, és kiemelt belőle egy fekete kártyát.

- Sajnálom, Dobe, de ismét mi nyertünk!

A szőke szemek lepetten pillantottak le Itachi lapjára, majd vissza Sasuke féloldalas mosolyára. Végül nevetésben tört ki, és ő is összehajtotta a lapokat.

- Mondanám, hogy csalás, de valószínűleg tényleg elvert volna minket... - nevetett Naruto, mire Sasuke szeme egy pillanatra fájdalommal csillant meg.

- Ki ez a rossz shinobi, sensei? – kérdezte döbbenten Shiru a fekete alapú kártyát figyelve. Sasuke megmerevedett ültében.

- Ó, Uchiha Itachi koránt sem volt rossz ember – felelte szórakozottan Naruto, miközben összeszedte a lapokat, majd Sasuke felé nyújtotta a kártyát. A porcelán ujjak hálásan vették el ismét, majd a fekete írisz letekintett a képre.

- Most már elmesélitek a történetet? – kérdezte Usagi izgatottan.

- Mindannyian chuninok vagytok már? – kérdezett vissza Sasuke játékosan, miközben biztonságos mellényzsebébe csúsztatta a kártyát. A lány ajkai lebiggyedtek. – Majd legközelebb, Usagi!

Mosolygott rá Sasuke, miközben homlokon bökte a lányt. Az csak fájdalmasan emelte a felülethez ujjait, miközben visszahuppant a székre. Naruto azonban szeretetteljesen pillantott át párjára az asztal túl oldalán. Sasuke boldog volt a gyerekekkel és vele...és ez pont elég volt Narutonak.

Ha tetszett a történet, olvasd el a második részét is a profilomon! 😉💗