Riválisok

III. AZ ELSŐ PRÓBA

III. AZ ELSŐ PRÓBA

Három nap múlva eljött az első próba ideje, mely az elméleti tudást méri a csapatok között. Naruto pontosan emlékezett rá, annakidején náluk ez mennyire szörnyen ment neki. De az ő csapata nem ilyen. Mindegyikük egytől egyig szörnyen okos shinobi.

Így alakult, hogy Naruto és Sasuke a falnak támaszkodott az akadémia épületével szemben, és várt. Az ablakon át pontosan látták, ahogy a sok genin kint gyülekezik a folyosón. Majd kis idő után kinyitják az ajtót, és beszólítják őket. Naruto nagyot nyelt, amint az utolsó vizsgázó is eltűnt a teremben, az ablak mögötti folyosó kiürült, ők pedig visszatértek a nyári hőségbe.

- Mind a hatan nagyon ügyesek. Ez egyszerű forduló lesz nekik – nyugtatta inkább magát Naruto, Sasuke mégis egyetértően bólintott.

- Nem úgy, mint neked – jegyezte meg félmosollyal az Uchiha.

- Teme! – szegte le fejét Naruto, de ajkai szélesre húzódtak. – Nem ismerős ez a helyzet ahhoz, amikor mi vizsgáztunk?

- Szörnyen... - jött az egyszerű válasz.

- Nem tudom, kik ezek a vadbarmok, de bár megtalálnám őket... - ütötte össze öklét tenyerével Naruto. Egész testéből sugárzott a düh, minden porcikája megfeszült. Sasuke pontosan érezte, de képtelen volt megnyugtatni a másikat, hiszen benne is forrtak az indulatok. – Egyáltalán ki nevezi így magát azok után, ami történt?

- Aki üzenni akar – felelte Sasuke halkan.

- Mire gondolsz?

- Nem lehet véletlen, hogy ezt a nevet választották. Valószínűleg egyeznek a céljaik – magyarázta halkan a férfi, Naruto gyomra pedig olyan erős görcsbe rándult, hogy a reggelije íze felfutott torkán.

- Akkor én vagyok a célpontjuk? Bennem van az összes bijuu...meg Bee – nézett szét idegesen a szőke férfi. Ha ez igaz, akkor értesíteniük kell őt is.

- Nem feltétlen – csóválta meg a fejét Sasuke, mire Naruto értetlenül fordult felé teljes testtel, vállát támasztva a falnak. – Ez csak az eszköz volt, amivel elérték a célt. Valójában egy egységes nemzetet akartak teremteni a Kagek helyett. Ehhez kellett minden nagy erő.

- Tényleg...- hebegte Naruto, ahogy eszébe jutott Nagato, és az eredeti Akatsuki célja. Amit még ő tűzött ki. - És két legyet ütnek a vizsgával egy csapásra.

Naruto hangja a végére egészen elcsuklott. Sasuke csak egyetértően bólintott, ahogy a párja kezdte átlátni a dolgokat. A vizsgán jelen lesz az összes Kage és vezető, emellett pedig Naruto is, akitől ki lehet csalni az erejét. Valahol ez annyiban megnyugtatta, hogy a tanítványaik biztonságban vannak.

- Ki lehet ez a négy ember? Ennyire vakmerően... - hebegte végül a szőke visszavetve hátát a falnak.

- Bár tudnám...

Naruto oldalra nézett, és olyan dühöt látott Sasuke szemeiben, amelyek talán sharingan nélkül is vörösre festették volna az egyik íriszt. A másikban vadul tekergett a Rinnegan. Sejtette, hogy a bátyja emlékének megalázása kelt ekkora dühöt Sasukéban, de azóta az idők megváltoztak. A tanítványaikat kell védeniük.

Csendben várták a vizsga végét, még átlagos dolgokról sem volt kedvük beszélni. Inkább csak érzelmeiket próbálták rendezni egymás kezét szorongatva. És ez az egy megnyugtató kapocs tökéletesen elég volt.

Végül az ajtó kinyílt, és az emberek kiözönlöttek rajta. Mindketten izgatottan léptek előrébb, ahogy saját csapatukat várták. Az ablakokon át csak néha tudták észrevenni valamelyiküket, és az a pár perc, míg a tömeg kiért az épületből egy örökkévalóságnak tűnt.

A hatalmas ajtó kinyílt, az emberek pedig egymáshoz beszélve léptek ki rajta. Először Sasuke szúrta ki a csapatát, akik azonnal hozzá siettek. Naruto fél füllel hallotta, hogy mindannyiuknak sikerült, de ha véletlen nem, akkor is tovább jutottak volna, mert Akage az évfolyam legjobb diákjaként egymaga is elég pontot gyűjtött össze a csapatnak.

Naruto először Shiru ezüst tincseit szúrta ki. A lány azonnal oldalra szólt, majd futni kezdett a férfi felé. Nyomában követte másik két csapattársa. Naruto önkéntelenül is leguggolt, ahogy közelebb értek hozzá a geninek.

- Sensei! Sikerült! Mindenkinek! – kiabálta már féltávnál Koda.

Naruto olyan boldog megkönnyebbüléssel nevetett fel, amelyre még Sasuke is felé pillantott elégedett félmosolya közben. A szőke férfi mind a három tanítványát ölelésbe vonta, mire a többi csapattól döbbent pillantásokat kapott, de ez már csak így ment Narutonál.

Már nem is emlékezett, miért kételkedett a társaiban, hiszen ezek a gyerekek bebizonyították már több küldetésen, hogy néha még nála is jobb tervekkel tudnak előállni. Puro szégyenlősen mosolygott, mikor a többiek egymás szavába vágva mesélték a feladatokat.

Naruto mosolyogva hallgatta, szemeit felváltva járatta a tanítványai között. Azonban abban a pillanatban, ahogy Koda felkiáltott imitálva, hogyan robbant be a fejébe a megoldás, Naruto oldalról egy ismeretlen, erős jelenlétet érzett meg. Mi a fene? Azonnal felpattant és készenlétben fordította arra fejét.

- Sensei?! – kiáltott fel csalódottan Koda, de Naruto nem reagált.

A szemközti utca sikátorába nézett, a legkisebb mozgást is próbálta észrevenni összeszűkített szemeivel. Egy idegen alak egy meglehetősen erőszakos chakrával...ez volt, amit érzett. De senkit nem látott, és a jelenlét hamarosan elhalványodott mellkasában. Mint egy makacs szálkának a helye, amely még érzékeny érintésre.

Naruto komoly arcát Sasuke felé fordította, akinek a szemeiben éppen akkor aludt ki a sharingan. Ő is a párját figyelte...mindketten ugyanazt érzeték. Valaki őket figyelte. Sasuke megrázta a fejét jelezve, hogy akármi is volt az, eltűnt. Egy sokat sejtő pillantást váltottak, mely egyszerre jelentette azt; hogy mekkora veszélyben voltak, ha ez valóban az ellenség volt, hogy mennyire könnyen be tudott jutni a faluba, és hogy mennyire sejtelmes volt a szándéka.

Naruto végül visszafordult a többiekhez, akik mind döbbentek figyelték. Azonnal zavart vigyor kúszott ajkára, kezeit tarkójára szorította, ahogy mindig is.

- Bocsi, srácok! Mit szóltok, ha egy rámen mellett mesélitek el a többit?