Riválisok

I. PROLÓGUS

I. PROLÓGUS

Naruto nyugodtan támaszkodott az oszlopnak a gyakorlópálya közepén. Szemeit kényelmesen lehunyta, miközben egy almát majszolt. Lélekben már a jövő hétre készítette magát. Biztos egy csomó ideget meg fog enni a csapata miatt. Úgy érezte, 26 évesen már egyáltalán nem való neki ez a sok stressz.

Kényelmesen harapott ismét egyet a piros gyümölcsből, miközben elégedetten elmosolyodott. Abban a pillanatban megérezte az elszánt kisugárzást, mikor az a legszélső fasorig férkőzött. Ügyesen elrejtette ugyan a jelenlétét, de Narutot nem tudta megtéveszteni. A másik kettő is hamarosan közelebb került hozzá, de ők érezhetően távolságot tartottak.

Jó! Van egy tervük!

Rókamódjára elmosolyodott, amikor körülötte négy kőfal jelent meg, hogy csak az égbe tudjon menekülni. Neki azonban esze ágában sem volt elugrani, kényelmesen falatozta tovább az almáját, amikor felnézve egy ismerős sötét bőrű alak közeledett felé jelre emelve kezeit. A hatalmas tűzgolyó éppen a korábban felállított csapdájába irányult, Naruto pedig éppen előtte ugrott fel az egyik fal szélére, mikor becsapódott.

Almáját jellegzetes zöld mellényébe törölte, majd körbenézett a gyakorlópályán. Az ismerős kreol alak – Koda – a fasor előtt pásztázta összehúzott szemekkel Narutot, mire a férfi féloldalasan rámosolygott. A kis tó elé egy hamvas hajú, zöld szemű lány lépett ki - a szőke férfi szíve csücske. Tüllszoknyáját meglibbentve emelte jelre kezeit, majd a mögötte lévő tóból sebes lövedékeket küldött Naruto felé.

A férfi almáját szájába harapta, amikor megérezte, amint alatta hevesen megremegnek a kőfalak, hogy kibillentsék egyensúlyából. A jutsu gazdája pedig – egy alacsony, fekete hajú fiú – Koda mellé állva intett a srácnak. Amint Naruto a magasba ugorva kerülte el a lövedékeket, a kreol genin szintén utána iramodott, és újabb tűzgolyót lőtt az irányába. A szőke férfi kivette szájából almáját, a magasba dobta, majd árnyékklónját megidézve lökte magát oldalra az ő segítségükkel. A klón azonnal szertefoszlott a tűzgolyó hatására, Naruto pedig a földön landolt a két srác előtt. Kitartva bal kezét kapta el almáját.

- Ez nem igazság sensei! – panaszkodott azonnal a sötét bőrű, barna hajú fiú. Koda durcásan összefonta maga előtt karjait.

- Majdnem sikerült! – futott feléjük lengedező ezüst hajjal a lány is, mire Naruto lemosolygott a gyerekekre.

- Lehet, nem tudtátok elvenni az almámat – nevetett Naruto miközben az utolsó falatot is megrágta, majd az erdőbe dobta a csutkát -, de nagyon ügyesek voltatok srácok! – A gyerekek csalódott arcán végignézve a férfinek még mindig mosolyognia kellett. Majd először az ezüst hajú lányhoz fordult. – Shiru, látom, gyakoroltad a gyors kézjelelést. Erősek voltak a lövedékeid.

- Köszönöm, sensei! – csillant fel a lány zöld szeme, mire Narutonak mosolyognia kellett.

- Ti pedig nagyon szépen összedolgoztatok az elején – fordult a férfi a két srác felé. – Puro, van még mit javítani azon a földrengésen, de a falak meglepően magasra sikerültek most – Naruto szavaira az apró, fekete hajú fiú fellesett szemébe lógó frufruja alól, és félénken elmosolyodott. Végül a férfi a sötét bőrű Kodához fordult gyanakvó tekintettel. – Te pedig fiam... ki tanított neked ekkora tűzgolyót?

- Sasuke sensei! – húzta ki magát büszkén a srác. – Azt is mondta, hogy ugyanolyan ütődött vagyok, mint te – nyújtotta ki a nyelvét Narutora, aki legszívesebben elnevette volna magát, de beharapta ajkait. Valóban Kodában saját magát vélte felfedezni, de hogy Sasuke az ő csapatának tanítson jutsut?! Foglalkozzon csak a sajátjával...