Ölj meg kérlek (Gaara x Matsuri)

Home

A shinobiktól már csak pár méter választott el, és egyre gyorsabban közeledtek felénk. Futottunk ahogy a lábunk bírta de úgy tűnt már mit sem ér. Gyorsabbak voltak és erősebbnek is tűntek. A shurikenek zápora mégjobban megnehezítette a menekülésünket, de kitartóan próbáltuk lerázni őket. Szörnyen féltem. Jobban mint eddig bármikor. Mi van ha Orochimaru-sama küldte őket? Ha engem akarnak visszarángni hozzá?

Temari hirtelen megállt, és elővette hatalmas vaslegyezőjét, amivel porfelhőt kavart, amiben eltűnhettünk. De ő nem hagyta ennyiben a dolgot. Az utat fák szegélyezték, sűrű aljnövényzettel amibe elbújtatott és én az aljnövényzet méllyébe, de ő nem bújt el. Harcolni akart, én pedig rettegtem. Féltettem őt, mert azok a ninják annyira erősnek tűntek. Oda sem mertem nézni, bár a sűrű növényzet miatt, ha akartam sem láthattam volna, csak hangos kiáltozást és fájdalmas sikolyokat hallottam.

Negyed óra múlva elült a csatazaj, és csak remélni tudtam, hogy Temari túlélte és nem sérült meg nagyon.
Lépéseket hallottam, valaki felém közeledett. Lehet hogy az egyik támadónk? Legyőzte Temarit? Az nem lehet. Nem halhatott meg. Győznie kellett, hiszen olyan erős. Vajon mit akarhatnak tőlünk és miért támadtak meg? Oly sok kérdés kavargott bennem miközben egyre közelebb volt hozzám. Tizenöt perc alatt veszett oda minden amiért eddig küzdöttem. Temari nélkül nem jutok el Gaara-hoz, de ha támadóm ideér soha nem jutok el hozzá. Itt fogok meghalni az avarban, remény nélkül. Minden amiért küzdöttem semmivé lesz.

Már itt állt előttem, de ránézni sem mertem. Már készültem a csapásra, mellyel életemet kioltja, de ez nem történt meg. Egy gyengéd kéz érintette a fejem, mire összerezzentem. Nem így tenne ha meg ahatna ölni. Lassan, bátortalanul emeltem fel a fejem, szerencsére Temari volt, és annyira nem is sérült meg, legalább is én rosszabbra számítottam. Az arca sebes volt, és a ruhája megtépázott.
-Induljunk, lehet, hogy jön nekik erősítés.-mosolygott. Hogyan lehet még ilyenkor is mosolyogni?
-Rendben.-mondtam és elindultunk.

Mikor kiléptem a bokrok takarásából, négy megcsonkított hulla feküdt a földön, néhány letépett végtag társaságában. Nem nyujtottak valami kellemes látványt. Elborzadva haladtunk el mellettük, de ez az ára, hogy Gaara-val lehessek.
Haladtunk tovább a gyönyörű tájon, és már oly közelinek hatott a gyönyörű sivatag. Látótávon belülre került a homoktenger amely az életet jelenti nekem. Még gyorsabban kezdtem el rohanni felé, és elértem. Végre itt vagyok, szinte már hazaértem. A forró homok simogatta a talpam, és már oly közelinek hbatot a boldogság. Csak haladtunk előre és már látszott a falu határa, de hirtelen egy furcsa érzésem támadt. Mértetetlen fájdalmat éreztem, és valami mást. Egy eddig ismeretlen érzés vett hatalmába, és megrémített. Egy pillanatra megálltam, és csak meredten bámultam magam elé. Temari zökkentett ki a meredten bámulásomból, és megszólalt.
-Menjünk haza.- Indultunk a falu felé. A nap már lemenőben volt mikor elértük Sungakagure határát. Az alkony gyögyörű fényei mint gyémántot világították meg szülőfalum.

Egy sötét alakot véltem felfedezni a távolban, aki valamit a kezében lóbált. Temari arca megremegett, egy pillanatnyi rémület futott végig rajta. Én pedig nem értettem mi folyik körülöttem. Az alak közeledett felénk, Temari pedig megfogta a kezem, és elkezdett az ellenkező irányba rángatni, de elkésett. Teljes kétségbeesés vett hatalmába, mikor a teljes alak kirajzolódott. Vörös haj, semmitmomdó, és mégis fájdalomtól és könnyektől csillogó kék szemek, fekete keretben. Arcán ilyesztő mosoly ült. Kezében egy levágott fejet lóbált a hajánál fogva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A kislány akihez a fej valaha tartozott, még nem lehettett 6 évesnél idősebb. A pici szemei nyitva voltak. Nem tudom melyik volt a sokkolóbb látvány. A halott kislány feje, vagy, hogy Gaara ölte meg. Ezt értette Temari az alatt, hogy megváltozott. Még őrültebben gyilkol. A fiú akit szerettem megszűnt létezni, árnyéka már csak önmagának. Abban a pillanatban teljesen összetörtem. Ezt nem voltam hajlandó elhinni. Maradtam volna Orochimaru-nál, akkor legalább a remény élne bennem. Nem. Ez nem lehetett ő. De akkor Temari nem így reagált volna.

Még mindig karomnál fogva húzott, be a faluba. Gaara nem jött utánunk.
-Mit akarhatott azzal a fejjel? Miért tette, és miért volt Gaara szeme könnyes?- Ezernyi kérdés kavarvott bennem, de nem tudtam válaszolni rájuk. Temari berángatott egy szűk kis utcába, ahol még sosam jártam. Kinyitott egy kaput és bementünk rajta. Egy eldugott parkszerűségnek tűnt. Leült a földre én pedig követtem a példáját. Sok megbeszélni valónk lesz.