Ölj meg kérlek (Gaara x Matsuri)

Konoha

Éhes vagyok, fáj a lábam,aludni akarok, de Gaara jobban hiányzik, mint ezek összesen. Vajon ő emlékszik még rám? Hiányzom neki? Orochimaru samá-nak biztosan, bár ő hónapokig nem lesz otthon. De az a hely nem is az otthonom. Igaz életem nagyrészét ott töltöttem, de az inkább börtön mint otthon.
De Sasuke hiányzik. Vagy nem? Ezt majd később eldöntöm.

Lépteket hallok magam mögött. Vagy valami trappolást. Egy barna agancsos állat fut felém. Finomnak tűnik, vagy én vagyok már nagyon éhes. Három napig meneteltem megállás nélkül. És egy falatot sem ettem. És ez az állat épp a számba fut bele. Csak valahogy meg kellene ölni. De hogyan?

-Katon goukakyuu no jutsu!!-kiáltottam. Miközben a megfelelő kézjelek használatával "vadásztam" le az állatot. Lehet kicsit kegyetlen voltam vele, hogy élve felégettem, de éhes vagyoook. (Az értelmi szintem meg egy 6 éves gyerekével vetekszik.)

Odaégett. Egy fél centi vastag szénréteg takarja a még ehető húst, de legalább átsült. Ha nem veszem figyelembe azt, hogy olyan mintha hamut rágcsálnék, egész tűrhető íze van. Vagy éhes vagyok, ezért nem érdekel.

Megöltem egy ártatlan élőlényt. És ettem is belőle. Furcsa érzésem van. Flusztrál, és bűntudatot érzek. Pedig, ha nem ölöm meg éhenhalok. Vagy, ha meghalni nem is, ha Orochimaru-sama valamelyik embere megtalálna nem tudnék védekezni. Nem lenne hozzá elég erőm, de így megöltem.

Ölni fárasztó. És én evés után elalszom, mit sem törődve azzal hogy ha most bárki megtalál nem tudok védekezni. De én most alszom. Mit sem törődve azzal, hogy valaki épp felém közelít.

Megreccsent egy faág a talpa alatt, mire felriadok, de már nem tudok menekülni, mert elkapott valami ninjtutuval.

*Shikamaru szemszöge*

Mikor érkezik már meg Temari? Már egy hónapja nem láttam. De ma délután végre újra láthatom. Vele voltam utoljára itt. Séta közben rátalált a kedvenc virágára. Amit természetesen egyetlen virágboltban sem találtam meg, ami felettébb bosszantó, kénytelen vagyok innen hozni neki.

Megtalálom, és egy pár szállal indulnék is vissza, ha nem éreznék égett szagot az erdő közepén. A szag forrása felé indulok és egy szarvas maradvágyait találok, és egy velem egyidős, alvó lányt. Most tényleg megette apám egyik szarvasát? Közelebb lépek felé, de nem veszem észre a gallyat a talpam alatt, ami egy hatalmas reccsenéssel kettétörik, mire felriad. Mielőtt még elmenekülhetne ekapom a Kagemane no jutsu-val (árnyékbáb). A virágok a földre hullanak. Könyörög a tekintetével, hogy engedjem el. Ahogy elnézem nem ninja, és ártalmatlan. De ne nézzetek ennyire naívnak. A szarvast megsütötte, ami magyarázatot ad az égett szagra. De tűzgyujtásnak nyoma sincs. Ninjutsu volt. És ha ninjutsut használ, akkor szökött ninja. Fejpánt nélkül nem lehet más. De bosszantó. És Temari perceken belül megérkezik.
Ez a szerencséje. Feloldom a jutsut, és felveszem a virágot, amit Temarinak szedtem. Vele minden pillanat kincset ér. Ha már oly ritkán láthatom. Most felelőtlennek tartanak. De ez a lány ártalmatlan. Jutsut használ, de még azt is rosszul. Megégette a szarvast. És elaludt mellette.  Bárki rátalálhatott volna. Ha apám jön, azt nem élte volna túl. Elindulok, és a tervem beválik van olyan idióta, hogy követ.

*Matsuri szemszöge*

Elkapott, aztán elengedett. Majd elsétált. Normális ninja nem tesz ilyet. De nem Sungakagure-i volt. Konohai. De én mit keresek itt? Itt nincs sivatag. Vagy csak küldetésen van? De legalább meg tudja mondani nekem, merre mennyek. Végre hazajutok! Az a ninja biztos tudja. Utána megyek.

-Szia! Matsuri vagyok.-mutatkozom be neki, széles mosollyal az arcomon. Nem válaszol. Ez szomorú.
-Meg tudod mondani merre van Sungakagure?-válaszra sem méltat.
-Egyébként köszönöm, hogy nem öltél meg. Az agancsos állatot sajnálom. -még mindig nem válaszol. Lehet nem is tud. Amióta rámtalált nem szólt egy szót sem. Ha néma akkor elég bunkó vagyok. Ez után csendben követem. Valamiért nem megy be a faluba. Lehet az utat mutatja nekem.

Egy kisebb erdei kunyhó mellett megáll. Kinyitja az ajtót, majd belök rajta.
-Micsoda nyűg.-közli, majd rámzárja az ajtót, és elmegy.