Csak te, meg én, és egy pohár bor a csillagok alatt

1 - [N] - Csak egy könyvet akartam kölcsönözni

2020. 07. 03. - Péntek
Nándor

Végre nyári szünet van, szüleim dolgoznak, a bátyám és a nővérem már elköltöztek, végre hangosan hallgathatok zenét a hangfalamon rászólás nélkül. Kinyitom az asztalom kis fiókját. Rammtein - Sehnsucht, már unom. Three Days Grace - One-X. Most nem vagyok abban a hangulatban. Metallica - ... And Justice For All. Talán. Marilyn Manson - Portrait of American Family. Tökéletes!

Néha annyira unatkozom, hogy nem tudok mit csinálni, nem mindig akarok kockulni, festéshez sincs mindig kedvem. Mielőtt bekapcsolnám a gépet, hogy használjam a lemezt, elmegyek a városba, hátha találok valami olyan tevékenységet, aki zene hallgatás közben is tudok csinálni és még nem nagyon próbáltam ki.

Elmentem a fürdőszobába, fürdeni meg fogat mosni. Fürdőből kilépés után a szekrényemből kikaptam egy fekete farmert, egy fekete pólót, aminek az oldalán, alul, kétoldalt van ilyen fűzős bisz-basza, de ezek előtt felvettem egy szürke boxert. Végül a lábamra húztam fehér zoknimat.

A reggeli meg volt, jó kis tükörtojás. Meg van minden indulás előtt? Körbenéztem magamon a tükörbe nézve. Hajamat gyorsan megigazítottam tüsisre az apámtól örökölt világos barna hajamat és beparfümöztem magam, kissé fás, kissé fűszeres illatú. Tömény, Eau de Perfume típusú, anyám volt szeretője hagyta itt. Először azt hittem, hogy apué és kipróbáltam és aznap megkérdezte apu, hogy honnan szereztem, én meg mondtam neki, hogy "De hát nem a tiéd?". A bátyám már öt éve nem lakik itt és az incidens négy éve történt. Este összeveszett anyuval, mi más történhetett. Akkor azért volt furcsa, hogy anyu egyik kollégája nálunk kávézott majdnem minden délután üzleti dolgokról. Én meg naiv voltam és elhittem.

Kiléptem a házból, enyhén felhős idő volt. Kiléptem volna a kapun, de visszafordultam, mert elfelejtettem bezárni az ajtót. A házunknak nincs emelete, de helyette óriási az udvara. Bézs színű a fal és a tető pedig sima vörös. Még szerencse, hogy kertvárosba költöztünk.

A belváros fele sétáltam és néztem közben a boltokat. Társasra nincs pénzem, pedig megvenném a 7 Csoda Párbajt. Egy kilőve, ideiglenesen. Vegyek egy szakácskönyvet? Nem, most most vettek anyuék új serpenyőket és nem akarom tönkre vágni a házzal együtt. Fafaragás? Utána kezemet amputálva kezelhetnek. Haha, "kezelhetnek", kezeim nélkül.

Elmentem egy könyvtár mellett. Olvasás, még nem nagyon próbáltam ki amúgy sem. Tuti van valami érdekes könyv. Egy kis disztópikus, sci-fi regénynek eléggé örülnék a legjobban. Habár ide két éve nem jártam, akkor is csak azért, hogy keressek egy olasz szótárt, de sosem kötöttek le a könyvek. Talán most. Meg akkoriban egy goromba nő volt a könyvtáros. Olyan könyveket kért el tőlem, amiket kölcsönöztem és nem hoztam vissza és rám akarta hívni a rendőröket. Remélem most nem fog lebaszni, mert torkon rúgom. 

Beléptem. Nem igazán változott a bejárata. Ugyan az a régi tölgyfás ajtó nyikorgás. Ahhoz képest, hogy nem sokat jártam ide, ezt megjegyeztem.

– Jó napot! – Nyökögtem ki a számból, valószínűleg meg se hallották.

– Üdv. - Mormogott a könyvtáros, de nem néztem oda. Nem vagyok egy társasági ember.

Elkezdtem keresgélni. Viszonylag kicsi könyvtár. Körülbelül van hat polc középen, meg a fal mellett jó pár, meg az ajtóval szemben egy asztal négy székkel. Egy idős házas pár és egy kislány a tömeg, nekem még ez is brutális mennyiség. Gondolom az unokájuk lehet, mivel amennyire csak tudták, körbeülték az asztalt és olvastak, kivéve a lányt, mert színezett. Felállt és elkezdett rohangálni. 

– Réka, ne rohangálj a könyvtárban, mert megharap a könyvtáros bácsi. – Szólt rá az idős nő.

– Nyugi mama, találtam valamit. – Rámutatott egy Barbie könyvre, ami mellettem lévő polcon volt. Én csak keresgéltem a könyvemet, mert itt van az én zsánerem. Sci-fi. Sci-fi minden mennyiségben, már amennyi csak van. De most nem akarok lesétálni a belvárosi könyvtárhoz, mert rühellem ezt a kibaszott nyarat. Sose szerettem.