Csak te, meg én, és egy pohár bor a csillagok alatt

9 - [N] - Anch'io

2020. 07. 14. - Szombat
Nándor

Cézár: Balhé?

Nándor: Egy kicsit komplikált a szitu, de majd elmondom

Nándor: Hazaértél?

Nem válaszolt azóta sem, pedig már megreggeliztem és az első két fejezetet el is olvastam. Remélem nem szar le. Néha mikor Romeón vagyok, gyakorlatilag két mondat után rám se bagóznak, de nem értem mi történt. Az ágyamban csak gubbasztok és nézem a telefont, a felhős eget, hátha kapok értesítést, akár egész éjjel csak a fotót, amit tegnap adott. Azzal aludtam és reménykedtem, hogy valahogy válaszolni fog.

Nándor: Valami gond van?

Cézár: Igen

Nándor: Mi történt?

Cézár: Apu elájult és kómában van

Nándor: Hol vagy?

Cézár: Kórház előtt

Nándor: Melyik?

Cézár: A tudományegyeteminél

Nándor: Indulok

Letettem a fotót az ágyra, felkaptam egy farmert és egy sötétzöld pólót és elviharoztam a kórházhoz miután rázártam az ajtót.

Több mint fél óra alatt, de el gyalogoltam. Cézár a bejárat előtt ült és cigizett.

— Szia. — Felnézett az üres tekintetével. Közelebb léptem hozzá. — Leülhetek melléd?

— Aha.

A lépcsőn volt még bőven hely, nem nagyon zavarhattunk senkit, így nem zavart, hogy mellette lehettem.

— Mi történt pontosabban?

Nem mondott semmit, de az arcán látszott hogy összeszedi a gondolatait. Egy pontra bámult a földre, félrenézett, húzta a száját.

— Amikor hazaértem, hallottam hogy valami leborult. — Sóhajtott egyet és megállt. Magzatpózban ült, így könnyen meg tudtam simogatni a hátát, amitől elmosolyodott. A szemei tiszta karikásak, valószínűleg az egész éjszakát kint töltötte. — A garázsban dolgozott és a szerszámos szekrény ráesett. Alapból derékfájdalmai voltak, nem tudom mi lesz vele.

Átkaroltam a bal kezemmel és a fejét a vállamra támasztotta. Megsimogattam a fejét és közben birizgáltam a fülbevalóját a bal fülén.

— Tetszik? — Fáradtan kuncogott.

— Szexin áll. — A kezeim a remegő hátára vándoroltak. Nem sok minden kellett ahhoz, hogy elaludjon. — Cézár, hazabuszoztatlak.

— Ha feltudnék állni, — a kórház felé bóbiskolt. — de meg kell várnom.

— De pihenned is kell, nem lesz jó vége ha itt elájulsz. Számodat megadtad nekik?

— Igen. — Ez számomra válasznak minősül. Felálltam és felszedtem a földről. Rám esett, de meg tudtam tartani magam. — Bocsi.

Ahogy szemeztünk, valahogy úgy érzem, hogy egy ilyen emberre van szükségem. Nem ismerem annyira még, de a természete vonzó.

— De megvárhatjuk apudat is ketten és kint alszunk. — Elnevettem magam zavaromban, hülyeségeket beszélek. — Csöves parti?