Csak te, meg én, és egy pohár bor a csillagok alatt

4 - [C] - Legalább otthon rend van

2020. 07. 10. - Csütörtök
Cézár

– Fiam, indulás előtt tudsz segíteni? - Szólt nekem apa a garázsból. Már készülődtem a munkához. Nyolckor nyit ki a könyves bolt, de nálam van a kulcs, így akár mikor mehetek, főleg hogy miénk a hely, de kénytelen vagyok időbe odaírni, anyu mindig mondja, hogy "mi van ha valaki akkor akar bemenni". De nem zavar, úgyis szundizni szoktam, az eddigi rekord látogatóknál volt tíz egy egész nap. De azért segíthetek apának gyorsan. Anya már a munkában van. Ötkor kezdi a melót, szakács Pécs egyik legjobb éttermében és délután ötkor fejezi be a munkát általában.

– Persze. - Felkaptam a kulcsot és bementem a garázsba.

Egy régi asztalt javított éppen oldalt fektetve. Így szerünk plusz pénzt. Veszünk egy régi bútort, felújítjuk, utána eladjuk. Gondosan elkészítjük, hogy később ne lehessen probléma. Apa kurva jó szerelő. Az egyetlen motorunkat is ketten hoztuk össze és használt alkatrészekből készült el. Inkább ő csinálta természetesen, mivel én még pici voltam, de tudtam neki segíteni már. Feltuningoltuk pluszba és igen csak erős lett, mivel hátrataknyolt egyből.

– Miben segíthetek? - Dőltem neki a garázsba vezető ajtónak és összekulcsoltam a kezeim.

– Túl nehéz az asztal és egyedül nem bírom el. - Nem jó a dereka egy ideje. Mondjuk nem csoda, 48 éves.

– Elfelejtetted bekenni a derekadat. Nem véletlenül kértük ki. - Mindig elfelejti. Ha így folytatja, járókeretbe kerül.

– Az ráér később. - Nyugtatott le, de inkább csak felbaszott.

–Egy perc és jövök. - Sóhajtottam és bementem a szobájukba.

Kicsi a szoba, de pont elfér egy francia ágy, egy éjjeli szekrény meg egy tükröskomód. Utóbbit szintén apa készítette réges-rég még születésem előtt. Elkezdtem kutatni. A komódon nem volt, a fiókjait meg nem néztem, mert tudom hogy ruhák vannak benne. Az éjjeliszekrényben is kutattam, mivel a tetején csak egy családi fotó volt. Milyen kis puja voltam. Voltam max hat éves. Karácsony lehetett és anyu egyik barátnője fényképezett minket.

A fiókot is megnéztem, ami tele van mindennel. Pár nyaklánc, karkötő, apa a mamájától örökölt anya otthoni telefonja és a verseskötete, amit apának írt tini korukban. Nem olvasom el, mert nem illik szerintem ezekbe beleolvasni engedély nélkül. Ezek alatt volt a kenőcs. Régóta nem használta.

Odavittem neki és átadtam neki.

– Hagyd az asztalt, majd én felállítom. - Megveregettem a vállát. - És figyelj magadra.

Nem ismerem ezeket a fafajtákat, de minőségi darabnak tűnik. Az alján a csavaroknál más a fajtája az anyagnak. Gondolom a csavaroknál kikapott a fa és elkezdett mozogni és ki kellett cserélni. Egy kicsit nehezebb a megszokottnál, de nem olyan vészes. Emeltem már nehezebb dolgokat is.

–Majd érkezek. - Intettem neki és a garázson át mentem ki az utcára.

Amint kiértem, rágyújtottam. Az anyagiak miatt nem szoktunk annyira füstölni, egy hónapra vesznek egy dobozt, de csak pár éve csinálják, mivel amikor anyu terhes lett velem, leszokott. Én féléve kaptam rá, mikor elkezdtem a munkát. Megspóroltam egy kis pénzt és kipróbálom. Szeretem a füstnek az illatát. Nem a legillatosabb, de ad egy érdekes érzést. Meg tüdőrákot, de előtte még el fog baszni egy kamion, szóval az nem fog kijönni rajtam. Ha csak nem meg nem unom és leszokok róla.

Megérkeztem. Nyolc óra harminc van. Enyhe késésnek számít. Csak nem keres pont ilyenkor könyvet. Meg amúgy is csak beírom, hogy nyolc előtt érkeztem pár perccel és le van tudva.