5 - [N] - Sőt, szerintem egy fuckboy

19 4 0
                                    

2020. 07. 11. - Péntek
Nándor

– Csókolom! - Erik nagy kedvvel köszönt. Egyedül voltam itthon, mivel anyuék dolgoztak, de megengedték hogy itt aludjon. Az autójával jött. Azt tudtam hogy gazdag és jogsija is van, de hogy nem törte össze magát, az még nekem is meglepetés ilyen fiatalon.

– Majd egyszer elfogadom, buzikám. - Szerintem nem ezt a választ várta, mert kikerekedett a szeme.

– Akkor nem csókollak. - Belépett és levette a cipőjét, megmutattam, hogy hova rakja. Hozott magával egy hátitáskát.

– A táskád rakd a székre és majd beviszed oda be. - Mutattam a szobám felé. Kinyitottam a hűtőt. - Van rántott sajt, kérsz?

– Parbleu.* - Leült az asztalhoz mint egy jó kis gyerek. Vagy legalábbis az akarna lenni, mert szegény jószág néha nem az. – Mit vigyünk este? - Rám kérdezett. Szerintem tudhatja a választ.

– Hubertust, mert az a kedvencem. - Válaszoltam és közben megmelegítettem a rántott sajtjainkat a mikróban, egy kis tegnapi rizzsel köhintve.

Kivettem a hűtőből egy teli üveg körte pálinkát. 52 fokos. Még szerencse, hogy valamennyi pénzt megspóroltam és tudtam venni régebben egy ilyen kis aranyos létyót.

– Alapozhatunk. - Szegényem, leesett az álla meg látta, hogy mit tartogatok.

– Nálatok ez az alapozás?

– Japp.

– Nálunk egy doboz sör számít annak Pesten. - Törölte le a homlokáról az izzadságot. Ivászatra számított, de nem a sárga földig rongyolódásra.

Kivettem a mikróból a kaját és odaraktam az asztalhoz. És persze a feleseket is, amit egyből le is húztuk.

– Nem raktam külön tányérra a sajtokat. - Még csak most esett le. Ügyes vagyok.

– És evőeszközt se hoztál. - Most hogy Erik mondja, tényleg nem. - De legalább nem melegítetted volna meg véletlenül, mert akkor nem örömünkben szikrázhatnánk.

Erik helyett lehetett volna a neve Humor Herdinánd.

Konyhában kivettem még egy tányért és hoztam evőeszközöket is. Egyszerűek, mégis szépek. Alig van rajtuk minta és tetszik ez a nemes egyszerűség. Primitív kidolgozottságú fehér tányér, legalább mosogatásnál könnyű észrevenni a koszt.

Elfeleztük az adagot. Ettünk. Jól esett. Anyu jól főz. Ki hitte volna?

– Hú bazd meg, ez nagyon jó. - Pár perc múlva Erik is megszólalt.

– Anyunak majd elmondom. - Letettem az evőeszközöket, mivel megettem. - De baszki, tényleg finom.

– Te aztán gyorsan eszel. - Mutatott rám a villájával. Sokszor hallottam már, mivel mindig elkezdek csuklani ilyenkor. Igazából egy nagy ebédet általában tíz perc alatt bedobok, de már hozzászoktam ehhez. Csak nem fulladok meg. Talán. Megvártam, hogy Erik is befejezze az étkét. Könyökölve támasztottam meg a fejemet.

– Mi a baj? Legyek a pasid? - Ezen felnevettem.

– Semmi, csak nem tudlak mivel szórakoztatni. Meg nem is vagy az esetem annyira. - Kuncogtam tovább. - Vagyis nem vagy rossz, csak érted. Gondolom nem jön be neked minden formás cicijű lányok.

–  Végül is. - Remélem a véleményemmel nem sértettem meg.

– Szerintem benyomok valami muzsikát. Milyen legyen?

Csak te, meg én, és egy pohár bor a csillagok alattWhere stories live. Discover now