Csak te, meg én, és egy pohár bor a csillagok alatt

6 - [C] - Feldobtad az estémet

2020. 07. 11. - Péntek
Cézár

Éppen jövök ki a Tartályból Lolával. Lassan nyolc óra, már ideje bemenni oda is. Fáradtnak érzem magam, szóval csak lógni fogunk egy picit és lesz ami lesz. Megittunk öt pohár whiskyt és egy korsó sört. Úgy hogy kicsit érezzük a hatást. Közben arról beszélt, hogy egy boltban dolgozik diákmunkában és hogy valami Holtak Tele társast, amit egy éve egyszer rátaláltuk a városban. Nagyon jónak tűnik, egyszer majd kipróbáljuk.

Egy kisebb séta után megérkeztünk a helyre, ahol meg van tartva a Rockest. Mint ahogy eddig is, egy parkban tartják meg és még mindig tele van motorokkal, de jól néznek ki.

A bejáratnál fejenként fizettünk ötszázat és kaptunk egy karszalagot, amiket természetesen felraktunk.

Bent apa már három haverjával is beszéltek az egyik sátor mellett. Szerencsére Attila nincs itt, még az idegeimre menne.

– Cső. - Lekezeltem a srácokkal. Gyerekkoruk óta ismerik egymást és már nagyon régóta kijárnak ide minden évben.

Lolát már ismerik, sokat járt hozzánk, mert volt anno egy abroncs hintánk az egyik fán, amit egy vihar tönkre vágott. Próbáltak apuék csinálni egy hasonlót, de mindig leszakadt az ágak ilyenkor és nem akartuk tovább gyalulni a fát.

Munkáról beszéltek, amikhez nem értek. Próbáltak néha hozzám szólni, de az a baj, hogy én habár én is ez iránt érdeklődöm, de nem tudom melyik irányt válasszam.

Témát váltottak, nők. Régebben nehezebben fogadták el, hogy meleg vagyok, egyikük szenteltvizet fröcskölt rám még óvodában, hogy meggyógyuljak. De leszarom ki-mit gondol rólam. Van családjuk, foglalkozzanak azzal, ne az ágyi attrakcióimmal. Jó, azt a bolondot ne vegyük ide, épp eleget foglalkoztam vele.

Lola felém fordult és megölelt a semmiből. Nem szeretem, ha ölelgetnek. Tudom mit fog mondani.

– Whiskyt. - Te kis alkoholista.

– Akkor indulás. - Elfordultunk. - Majd tali, apa. - Intettem a faternak

– Jó szórakozást gyerekeim. - Fater Ricsit és Lolát is a gyerekének számítja.

Elindultunk az egyik pulthoz és leültünk, volt még elég sok hely, de páran voltak. A háttérben egy noname együttes játszott. Elég szarok. Három gitáros túl zengeti a dalokat amiket játszanak, emiatt a dob szólamai nem igazán hallatszódik, az énekes egy ötven éves fószer, nem tehetséges, de ha így érzik jól magukat, hadd csinálják.

– Cső, kaphatunk két nagy whiskyt? - Szóltam a pultos csajnak.

– Rendben. 2000 forint lesz. - Itt meglehetősen drágább mint a Tartályban. Ott 800-ba került ugyanezt. Ennél többet nem fogok költeni, legközelebb mi hozunk piát ha idejövünk. Elvileg tiltott, de megoldható.

Kitöltötte a két poharat pikk-pakk. Profinak tűnik fiatalként. Átadtuk a pénzt és már lehúztam.

– Köszönjük. - Lola köszönte meg helyettem. Hozzám fordult lassan és fenyegetően. - Kicsit bunkó vagy.

– Bocs. - Fordultam a lányhoz. - Köszönjük.

– Sose változol. - Hátradőlt a széken és elmosolyodott. - Mindig is egy magánakvaló ember voltál és az is maradsz. De ez így oké. - Belekortyolt az italba.

– Fasza.

Egy ideig csöndben maradtunk. Mindketten csendes típusok vagyunk viszonylag. Nem csoda hogy kiskorunkban azt terjesztették rólunk, hogy sorozatgyilkosok vagyunk.