A cím mindent elárul :D Ez az első storym, úgyhogy előre elnézést minden hibáért. A saját karaktereken kívül minden jog a Marvelé. A könyvben lesznek karakteres fanficek és Marvel színészesek is. Kérni ér!
Ezt a storyt senki nem kérte, csak úgy írtam. Igen így hajnali kettőkor. Mindegy. Mindenkinek Boldogságos Új Évet kívánok. Puszi a pocitokra!
Buli a toronyban. Tony valamiért imád az idegeimen táncolni, ezért közölte velem, hogy menjek el vásárolni az esti tivornyára. Hurrá. Összesen három hatalmas szatyorral tértem vissza, és természetesen mindenki nagyon el volt foglalva, így senki nem segített. Sem a piával, sem pedig a nasikkal. Persze, rendes ételt is vettem, de azt gyorsan be tudtam pakolni a hűtőbe. Abban a pillanatban ahogy végeztem, megjelent Bruce, és bocsánatkérően elmosolyodott.
-Bocs hogy nem jöttem. Tony feltartott. Azt hiszem direkt.
-Semmi gond. Te legalább segítettél volna.-sóhajtottam.ű
-Legalább ő küldött el?
-Igen.
-Miért nem mondtál nemet?
-Megfelelési kényszer. Ettől függetlenül nagyon utálom.
-Tudom Roxanne, tudom.-karolt át, és kezdett felfelé vezetni a lépcsőn, a szobámhoz.
-Legyél elbűvölő ma este! Nat úgyse lesz hajlandó szoknyát felvenni.-nevette el magát.
-Te láttad már valaha szoknyában?-kérdeztem elgondolkodva azon, hogy én láttam e már legjobb (és egyetlen) barátnőmet igazi nőies szerelésben.
-Nem hinném, hogy van olyan élő ember aki látta már.-nevetett ismét legjobb barátom.
Elköszönt, én pedig bementem készülődni. Megfürödtem, hajat mostam majd megszárítkoztam, és felvettem az előkészített fekete ruhát. Megcsináltam a sminkem és a hajam is.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Mikor elkészültem, kopogást hallottam, és Natasha lépett be. Bruce és én nem tévedtünk, nadrág volt rajta.
-Jézus Roxanne, nagyszerűen nézel ki!
-Köszi Nat. Te is. De egyszer úgy megnéznélek szoknyában!-nevettem.
-Arra várhatsz-kacsintott rám, szintén nevetve.-Gyere menjünk. Tony hamarosan részeg lesz.
-Hurrá.-szóltam unottan. Erre mindketten felnevettünk.
Amikor lementünk, minden szem ránk szegeződött. Természetesen rengetegen voltak, és szinte mind minket néztek. Kicsit sem voltam zavarban. Natet szemmel láthatóan egyáltalán nem is érdekelte. Kiszúrtam Stevet a tömegben, és felé siettem. Tudta, hogy nem viselem jól, hisz ismer. Önbizalomhiány és megfelelési kényszer. Felmerül így a kérdés, hogy akkor mit keresek a Bosszúállóknál. Van egy képességem. A gyógyítás. Mindig ott várom őket a quinjeten, és ha bármelyikük megsérül, én segítek.
Természetesen sosem hiszem el, de Tonyn kívül mindenki mondja, hogy én vagyok az egyik legfontosabb tag. Majdnem mindegyikük életét mentettem már meg. Starkét a legtöbbször. Soha nem köszönte még meg. Jól gondolja mindenki, sokat növel a hangyányi önbizalmamon.
Amint odaértem Rogershez a tekintetek kereszttüzében, ő átkarolta a vállam, és elindultunk a bárpult felé. Ott volt Stark, és épp valamilyen piát vedelt. Üvegből.
-Mit adhatok a hölgynek?-kérdezte a barista, mikor odaértünk.
-Hölgy?-kérdezte Stark gúnyosan.-Nem, ő nem hölgy. Gyakorlatilag nem is ember.
Úgy éreztem darabjaimra hullok ott helyben. Eddig is beszólt néha, de ilyen durvát még sose mondott.
-Tony! Ne bántsd Roxannet!-kelt védelmemre Steve
-Ugyan már Rogers! Nem mindegy neki? Így is egy roncs. Azt sem tudom miért van itt.
-Tudod mit Stark?-magam is meglepődtem azon, hogy meg mertem szólalni.-Többet nem mentem meg az életed. Eddig hányszor is tettem meg? Na és miért? Nem kaptam érte cserébe mást, csak bántást. Most boldog lehetsz végre. Elmegyek. Sok sikert a túléléshez. És kellemes csatak másnaposságot!
Ezzel kiviharzottam. Nem a nappaliból. A toronyból. Egy kistáska nálam volt, benne a telefonommal, a bankkártyámmal, töltővel és fülhallgatóval. Szerencsére. Mikor kiértem a toronyból, futottam. Nem tudom merre. De már zokogtam. Egy idő után egy parkban megálltam, és lerogytam az egyik padra.
Keservesen sírtam, és belegondolva igen szánalmas látványt nyújthattam egy külső szemlélőnek. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, de arra eszméltem, hogy mindenhol tűzijátékoznak. Elővettem a mobilom. Január 1. 00:00.
-Hát... Boldog új évet nekem!-suttogtam.
-Boldog új évet Roxanne!-hallottam meg Stark halk hangját a hátam mögül.
-Mit akarsz hmm? Nem volt még elég?-üvöltöttem rá.
-Roxanne... Sajnálom. Én...
-Mit sajnálsz? Hogy miattad váltam teljesen érzelmi ronccsá? Nem kell. Elvagyok így is. Hisz nem is vagyok ember. Nekem úgy is mindegy nem?-akadtam ki teljesen.
-Roxanne kérlek! Nagyon sajnálom! Könyörögve kérlek. Elszúrtam. Tudom. De amikor először megláttalak Hill oldalán, elvesztem. Belédszerettem érted? Teljesen. De vagyok annyira elcseszett, hogy ahelyett, hogy tettem volna bármit érted, ellöktelek magamtól. Sajnálom Roxanne.
Láttam rajta, hogy igazat mond. Teljesen ledöbbentem. És ami a legrosszabb volt... Rájöttem, hogy én is belészerettem. A kérdés, hogy mikor. De jelenleg nem érdekelt. Mert megcsókolt. Tony kicseszett Stark megcsókol. Azután, hogy miatta elszaladtam a toronyból.
Ösztönösen visszacsókoltam. Mikor elváltak ajkaink homlokát enyémnek döntötte, és mélyen szemembe nézett.
-Sajnálom Roxanne.
-Semmi baj.-tettem kezeimet arcára.-De legközelebb máshogy add a tudtomra hogy szeretsz.-mosolyodtam el szélesen.
-Rendben Roxx. Úgy lesz.-mosolygott vissza.
-Szeretlek te idióta!-mondtam ki nevetve.
-Én is téged drágám. Én is téged.
Szóval, ezt a kis történetet ki kellett írnom magamból, így az éjszaka közepén. Ha valakinek nem esett le, akkor kb valahol az Ultron kora lején vagyunk, de egy iciri-picirit talán változtattam az eredeti történéseken. :D Még egyszer mindenkinek Boldog Új Évet, és remélem hogy tetszik a történetkém.
