Ahonnan nincs visszaút

1. fejezet

Hermione Granger aznap reggel vidáman ébredt. Felöltözött, és vidáman lobogó hajjal leszaladt reggelizni. A nagyterem ajtajában azonban majdnem nekirohant Piton professzornak, a mogorva bájitaltan tanárának. A vén denevér szokása szerint mínusz tíz ponttal jutalmazta a nap sikeresen boldog kezdetét, és akkor még könnyen meg is úszta a lány. Hermione mosolya már nem is volt olyan sugárzó, mikor leült a griffendélesek asztalához, két barátja mellé.

- Mi a harci helyzet, ’Mione? – csámcsogta Ron.
- Még nyolc óra sincs, és Piton már vagy ötven pontot levont a Griffendéltől – zsörtölődött a lány. – Tízet csak tőlem. Azt hittem, a hetedik évünkre már nem lesz ilyen szemét, de ezek szerint tévedtem.

- Milyen igaz, Miss Granger – szólt egy vérfagyasztó hang a lány feje fölött. Hermionénak meg sem kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja, Piton mosolyog, ami griffendélesekre nézve sosem volt jó előjel. A lány mégis megfordult, ahogy illett. Állta a jeges tekintetet, még ha csak pár másodpercig is. – Este hatkor várom az irodámban. Biztosan élvezni fogja a büntetőmunkát, Miss Granger. Megígérhetem, kedves leszek önnel – vicsorodott el gúnyosan Piton, majd elhagyta a helyiséget.
- Nem hiszem el – fordult vissza Hermione a barátaihoz.
- Ne izgulj, ’Mio – veregette hátba Harry. – Szerintem új rekordot döntöttél.
- Ezt meg hogy értsem?
- Te mondtad; még nincs nyolc óra sem – vigyorgott Harry. – Nekem most mennem kell, McGalagony elengedett az órákról.
- Hajrá, haver! – biztatta Ron. – Imádni fognak!
- Remélem – felelte Harry lámpalázasan.

- Hova megy? – ráncolta a szemöldökét Hermione.
- Hát, ezt igazából senkinek sem szabadott volna elmondanom, én is csak úgy jöttem rá, de nem igazság, hogy nem tudod – vívódott Ron, majd vállat vonva elkezdett beszélni. – Ma kviddics-válogatás lesz.
- Hogy-hogy? Hetedikesek már nem játszhatnak a Ravaszra való felkészülés miatt.
- Oh, ez nem iskolai csapat. Harrynek nagy esélye van a Chudley Csúzlik fogójává válni. Kapkodnak utána a világhírű csapatok, már egy afrikai megalakulóban lévő alakulat is megpróbálta beszervezni, de persze mindenki kinevette őket. Oh, és hamarosan lesz a Porpicy SC válogatása is. Ahol jobban fogadják, oda fog menni. De jó neki – sóhajtott Ron. – Még a sulit sem járta ki, de már kapkodnak utána a jobbnál jobb helyek.
- De a nyárinál durvább már nem volt, ugye? – kérdezte Hermione aggódva.
- Nem, szerencsére. Az a nap borzalmas volt.
Csendben ültek, ahogy mindketten az előző nyári eseményekre gondoltak, mikor egy napon két álláshirdetés is bekerült Harry postájába. Az egyikben bőszen bizonygatták, hogy kitűnő prosti lenne, míg a másikban felkérték Mágiaügyi Miniszternek.

- Na, menjünk átváltoztatástanra – indítványozta Hermione, mivel az esti büntetőmunka kilátása elvette az étvágyát.
- Oké, mehetünk. Aztán milyen óráink is lesznek?
- Dupla SVK, legendás lények gondozása, majd mágiatörténet, utána pedig dupla bájitaltan.
- Ja, persze. Pénteken duplázunk a legjobb és a legrosszabb órákból.
- Örülj neki, hogy már péntek van! Ez borzalmas hét volt. Fogadjunk, hogy Hagrid ma megint valami olyat mutat nekünk, aminek túl sok a lába!
- Tartom – felelte fásultan Ron, mivel túl jól ismerte a félóriást.

- Ez az! – sóhajtott fel Ron, mikor kicsöngettek legendás lények gondozása óráról. Egész órán pókokat kellett boncolniuk, ami meglehetősen zavarta, mivel ezt úgy kellett megtenniük, hogy közben a pókok életben maradnak. És Ronald Weasley köztudottan irtózott a pókoktól.
Gyorsan lesöpörte magáról az undorító maradványokat, felkapta a táskáját, és már rohant is, Hermione alig érte utol.
- Tényleg túl sok lába volt – zihálta a lány, ahogy beértek a kastély biztonságos fedezékébe. – De ne örülj túlságosan, Piton ki fog nyírni minket az órán. Tudod, milyen szemét.

- Így gondolja, Miss Granger? – csendült az idegesítő hang. – Azt hiszem, átgondolom az esti feladata mibenlétét. És várom szombaton, vasárnap és hétfőn is.