A róka és a bohóc (Hisoka x OC)

Múlt 2

Végre lett egy családom - Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.

Time skip 2év

Már 2éve, hogy a többi árva gyerek befogadott és hogy Hisokával élek. Egész jól beilleszkedtem. A bohóccal pedig olyan közel kerültünk egymáshoz mintha testvérek lennénk. Hála a sok balhénak amibe belekeverdtem az emberek kezdtek rájönni, hogy nem vagyok szörny, csak egy rossz gyerek, mint a többi, de mivel a külsőmnek hála amúgyis utáltak a balhéknak köszönhetően már inkább gyűlöltek. De ez nem érdekelt engem hisz már volt egy családom vagy valami olyasmi ahol szerettek és bár szegények voltunk egy romos házban laktunk, boldogok voltunk legalábbis én biztos.

K:Szóval ma mi lesz a menü?

H:hmm lássuk csak - teszi ujjait állára - alma és mondjuk pite - mosolyog rám

K:Jól hangzik - nyalom meg a szám szélét - a többiek kész vannak?

H:Várj egy pillanatot - azzal Hisoka elkezd nyávogni, mire ugatást kap válaszul, így kommunikáltunk, hogy az emberek ne vegyenek észre bennünket - igen

K:Akkor szólj nekik hogy mentem - Hisoka megint nyávogott majd leugrottam.

Megfogtam egy almát, hogy engem kezdjenek el üldözni. A terv be is jött, mivel az almaárus utánnam eredt. A többiek csak egy darabig, utána már csak néztek, elrohantam a piteárus néni standjánál is, lenyúlva egyet, mire ő is utánnam rohant dühösen. Amint meghallottam egy bizonyos füttyszót berohantam egy sikátorba, felugrottam pár dobozon és ládán és már a tetőn is voltam, lenéztem a mérges felnőttekre.

K:pffff, mikor adjátok már fel? - nevettem - a gyorsaságom sosem győzitek le

?: TE KIS
? GYERE CSAK IDE MAJD ÉN MEGTANÍTALAK A JÓMODORRA -kiabálták

K:Nem kell engem tanítani tudom én magamtól is, mindig meg kell köszönni amit kapsz, szóval köszönöm - azzal ledobtam az almát is meg a pitét is, az alma a pitésnéni fején, a pite meg az almaárus arcán kötött ki, mire jót nevettem, és elhúztam a csíkot.

H:Ügyes voltál kislány, mint mindig - paskolja meg a fejem Hisoka - ez a tied - dob nekem egy almát

K:Tudom, hogy született tehetség vagyok - fényezem az almát a mellkasomon amolyan hencegő gőgös módon

H:Na gyere Miss született tehetség, hazamegyünk és elosztjuk a zsákmányt

K:Megyek már - azzal utánafutok és amíg hazaérünk elfogyasztom az almámat is.

Amikor hazaértünk elosztottuk a zsákmányt. Mindenki kapott legalább egy fél szelet pitét és 1almát, mindenki nagyon boldog volt.

Így teltek a mindennapjaink, nem volt tökéletes, de mindennapom nevetéssel telt, és boldog voltam. Egészen 15éves koromig, mivel nem tudtam a szülinapomat így az lett amelyik napon Hisoka rámtalált. Vagyis január 10.

Már 15 voltam, Hisoka 17, már 1éve, hogy többet érzek iránta, de ő csak a kishugaként tekint rám, és azt hiszem ez már sosem lesz másképp. Forró nyári nap volt.

K:Te Hisoka

H:Mondjad babám - így hívott vagy még hercegnőnek esetleg az ő kis rókájának amióta csak rám talált, szóval már hozzászoktam ezekhez a becenevekhez

K:Olyan dög meleg van, megsülök

H:Én is épp erre gondoltam, és még tudod mire? - néz rám

K:Jégkrémre?

H:Pontosan és ez tudod mit jelent? - néz rám olyan tekintettel amiből már tudtam, hogy mi következik

K:Na húzzúnk bevásárolni - azzal elindultunk.